Nyári, őszi virágzású hagymások felszedése

Ágoston János

megismerhetjük hagymások őszi felszedésének fortélyait és összefüggéseit a virágzás idejével, a virághozammal, és a növény egészségi állapotával a következő szezonban.

Az őszi kerti munkálatok egyike az évelők és a nem télálló hagymás (A hagyma tulajdonképpen nagyra nőtt rügy.), gumós (A gumó erősen megvastagodott, gömbölyded, rövid szártagú szár.) és rizómás (A Rizóma más néven gyöktörzs a növények áttelelésére módosult részben raktározó szármódosulat.) növények felszedése is. Aki hagymás és évelő növényeket nevel, nagyon fontos tudnia, mikor kell azokat felszednie. A túl korai felszedés ugyanis csökkentheti a következő évi virágszámot, és előfordulhat, hogy a növény egyáltalán nem is fog virágozni. Súlyosabb esetben azonban a korai felszedés a növény pusztulásához vezet.

A legkényesebbek az évelő nyári – őszi virágzású hagymások. Természetes élőhelyükön egyes fajok rögtön az elvirágzást követően visszahúzódnak, a legtöbb hagymás életciklusa azonban csak a száraz időszak beköszöntével, vagy éppen az erőteljes lehűléssel fejeződik be. Kitartóképleteik, amíg csak tudnak, növekednek, hogy az elkészített tápanyagot raktározni tudják. Ezt a növekedést a rövidülő nappalok szintén serkentik.

kardvirág hagymagumó

Kardvirág hagymagumó. Egyes kardvirág fajták sok és nagy sarjhagymát nevelnek, mások keveset és aprót.

Gumók, hagymagumók

Meglepő, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a szaporítóképletek október-november hónapokban hirtelen igen nagyot nőnek. Ebből következik, hogy minél később húzódnak vissza, illetve minél később szedjük fel őket, annál nagyobb méretű kitartóképletekhez juthatunk. A nagyobb méretű szaporítószervekből pedig hamarabb fejlődő, nagyobb és több virágra számíthatunk, gyorsabban szaporodnak, és a környezeti tényezőkkel és károsítókkal szemben általában nagyobb az ellenálló képességük is.

A minél későbbi felszedés előnyei után ismerkedjünk meg részletesebben a korai felszedés hátrányaival. A hagymagumóból kinövő új hajtás alapjából keletkezik az a hagymagumó, amit ősszel felszedünk. Az új hagymagumó egyrészt a régi hagymagumó tápanyagaiból, másrészt a vegetációs idő során keletkező új tápanyagokból épül fel. A korai felszedéssel kétszeresen is rosszat teszünk a növénnyel: nem tud kellő mennyiségű tápanyagot készíteni magának, és a régi hagymagumóból nem tudnak a még használható tápanyagok átáramlani az új hagymagumóba. Ezért fontos, hogy amíg a növény zöld, semmi esetre se szedjük fel, inkább várjuk meg, hogy magától leszáradjon! Eddigre általában már az összes tápanyag raktározásra kerül az új hagymagumóban.

tubarózsa hagymagumó

Tubarózsa hagymagumó

A hagymagumó a hagyma és a gumó tulajdonságait keverten mutató módosult föld alatti szár. Hagymagumós növények például a kardvirág (Gladiolus), frézia  (Freesia) , sáfrányfű  (Crocosmia), kikerics  (Colchicum) stb. Hasonlóan kezelendőek az álhagymagumós orchideák (például a Calanthe és a Pleione) és a koloncos gyökerű növények is, például a pletyka  (Commelina), a kurkuma (Curcuma), a dália (Dahlia ), a gyömbér (Kaempferia) és a gyömbérorchídea (Roscoea). Az álhagymagumó két szárcsomó között kialakult raktározóképlet. Koloncos a gyökér, ha gyökérágainak csúcsa hengeresen vagy kúposan megvastagodott.

dáliagumó tárolása tőzegben

Dáliagumó (koloncos gyökér) tárolása tőzegben

A gumó esetében több növekedési típust is megkülönböztetünk, így növényenként máshogy kell eljárnunk. A folyamatosan növekedő, nem pusztuló gumók – mint nevük is mutatja – szinte folyamatosan, egész évben nőnek. Esetükben kritikus időszak a kihajtás utáni 1-2 hónap, ugyanis ekkor alakul ki a gyökérzet és a végleges méret.

A begónia (Begonia) és gloxínia (Gloxinia) esetében a raktározott tápanyagoknak körülbelül 2/3-a, kisebb gumók esetében pedig majdnem az összes tápanyag a kihajtás és megfelelő méret elérésére fordítódik, ezért a szeptember végénél hamarabbi visszahúzódást mindenképpen kerülni kell. Amennyiben tehetjük, inkább várjunk ősz végéig, ugyanis ezek a növények – saját tapasztalataim szerint – minden általam eddig ismert növénynél nagyobbat tudnak nőni október hónapban. Két, számomra emlékezetes esetet említenék ennek alátámasztására. Kaptam egy Gloxinia-t, aminek nem volt gumója, mert szétrothadt. A hajtás ép részét elültettem egy hűvös, árnyékos helyre.

begónia gumók

Rügyező begónia gumók

Mindössze 3-4 hét leforgása alatt körülbelül 3 cm átmérőjű gumót képzett. Egy másik, tavaszi ültetésű Gloxinia gumó átmérője ősz végére a 10 cm-t is meghaladta, holott ültetéskor még alig volt nagyobb 4 cm-esnél.

A második növekedési típus a kontyvirágfélékre (Araceae) jellemző, és nagyon hasonlít a hagymagumónál leírtakra. Noha korai felszedésük nem okoz akkora problémát, mint a hagymagumónál, szeptember közepénél hamarabb ne szedjük fel a zöld növényeket. Ha türelmesek vagyunk, és hagyjuk őket növekedni, a következő évben annál szebbek lesznek. A visszahúzódottakra persze ez nem vonatkozik. Hamarabb visszahúzódhatnak:  más néven csodagumó  (Sauromatum venosum vagy Typhonium venosum), csápvirág (Arisaema triphyllum vagy Arisaema speciosum, Arisaema candidissimum).

burgonyagumók

Burgonyagumók

A harmadik növekedési típusba az ággumó tartozik. Az ággumó az oldalágak megvastagodásával képződik. A gumó minden tápanyagkészletét a kihajtásra és a virágzásra használja fel, és csak ősszel kezdi kifejleszteni tarackjai végén az új gumókat, ezért egy augusztusi kiszáradás is végzetes lehet a növényre nézve. Az egyik legismertebb ággumós növény a burgonya  (Solanum tuberosum), melynek fejlődési stádiumait talán mindannyian ismerjük. A dísznövények közül ebbe a csoportba tartozik például a  Tropaeolum tuberosum (gumós sarkantyúka).

Hagymák

A hagymák esetében is fontos, hogy lehetőleg csak a lomb visszahúzódása után szedjük fel a növényeket. A hagymák ugyanis először méretükben növekednek, és csak utána kezdődik meg a raktározandó tápanyagok beáramlása az új allevelekbe. (Allevél a föld alatti hajtásokon található hártyás, pikkelyszerű levelek, rügypikkelyek és az élősködő növények szárát borító pikkelylevelek).

Erre a kitartó- azaz szaporítóképletre is jellemző, hogy inkább a vegetációs idő második felében, augusztus – október folyamán növekszik, ezért túl korai felszedésük a következő évi virágzás elmaradását okozhatja. A liliomoknál  (Lilium) különösen fontos, hogy a hagymákat csak a levelek hervadása után szedjük fel, ügyelve a talpgyökerek (a hagyma alján megjelenő gyökerek) épségére. Cikk ajánlat: Liliomok telepítéseLiliomok szaporítása.

amarilliszhagyma cserépben

Amarilliszhagyma cserépben

Felszedés után ültetésig nedves tőzegben tároljuk, hogy elkerüljük a hagyma kiszáradását. A talpgyökér nélküli, kiszáradt hagyma ugyanis később ered, és kevesebbet virágzik. Egyes hagymáknak vastag, tápanyagraktározó gyökereik vannak pl. amarillisz (Hippeastrum) hibridek, a  vérvirág (Scadoxus vagy régebbi besorolása alapján Haemanthus), melyek a hajtatást, a korai virágzást nagyban elősegítik, ezért lehetőleg ügyeljünk épségükre. Mindez magyarázatot ad arra, hogy a vágott virág termesztésből származó hagymák miért alkalmatlanok a hajtatás után virághagymaként történő forgalomba hozatalra. Vágott virág termesztésnél általában leveles szárral vágják a virágokat, így a növénynek nem marad tápanyag előállító “alkatrésze”. Ennek következtében a hagyma ugyan méretben megfelelő lesz, ám az allevelek csak kevés tápanyagot tartalmaznak, mely a következő évben csak a kihajtáshoz elég, a virágzáshoz nem. Kivételt képeznek természetesen azok a hagymások, melyek levéltelen száron vagy hajtáson hozzák virágaikat, mint pl. az ősszel kiültetendő nárcisz (Narcissus), vagy az előbb már említett  amarillisz (Hippeastrum).

Rizómák

Canna rizoma

Canna rizoma

A rizómák általában folyamatosan növekednek, és ezzel együtt folyamatosan kerülnek raktározásra a tápanyagok. A rizóma sajátossága, hogy csak az újonnan növő részén képes gyökereket fejleszteni, ezért a rizómás növényeket mindig virágzás előtt vagy után ültessük át, mert a vegetációs időszakban történő átültetés visszaveti növekedésüket. Ebbe a csoportba tartozik pl. a Iris germanica (kék nőszirom), a kerti kána (Canna × generalis) és a szerelemvirág (Agapanthus).

Az allevelekkel borított rizóma egészen máshogy viselkedik. Növekedésében a hagymára hasonlít, ugyanis itt az allevelek szintén raktározó szerepet látnak el. Az alleveles rizómák növekedése is addig tart, amíg a növény zöld, növekedésükre a rövidülő nappalhossz szintén serkentőleg hat. A hajtásrendszer leszáradása után ezek a kitartóképletek nyugalmi állapotba kerülnek, és csak néhány hónap múlva kezdenek újra hajtani. Esetükben is célszerű megvárni a visszahúzódást, és csak ezután felszedni, tárolni, forgalmazni. Ilyen növények például a mesevirág (Achimenes), a peremvirág (Kohleria), az háromszöglevelű madársóska (Oxalis triangularis). A rizómák között is előfordul húsos, raktározó gyökerekkel rendelkező növény. Az Oxalis triangularis-nál ezek a húsos gyökerek csak akkor képződnek, ha a csapadék eloszlása egyenetlen. Kizárólag vízraktározásra szolgálnak és csak a vegetációs időszakban növekednek. Ezzel szemben a szerelemvirág (Agapanthus) raktározó gyökerei már tápanyagot is raktároznak, és a növény nehezen ered, ha ezeket levágják.

Évelő virágtövek szaporítása, előnevelése

Bio növénytápok

Jelentkezz Metszés Tanfolyamra!

Jelentkezz Biokertész Tanfolyamra!