Burgonya az Andokból

A burgonya népélelmezési szempontból nagyon fontos növény. Közkedveltségét elsősorban sokoldalú felhasználhatóságának köszönheti. Emberi táplálkozásra, állatok takarmányozására egyaránt alkalmas, ugyanakkor az élelmiszeripar, a keményítő- és szeszgyártás, valamint a gyógyszeripar részére is fontos nyersanyag.

burgonya felszedése

Bevezetés

A burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó burgonya (Solanum tuberosum) gazdasági jelentőségét nagymértékben fokozza, hogy jó alkalmazkodóképességénél fogva a sarkkörtől az egyenlítőig szinte mindenütt termeszthető. A burgonya népélelmezési jelentősége világviszonylatban is nagy, de legnagyobb Európában, ahol a legtöbb burgonyát termesztik. Európa legnagyobb burgonyatermesztő országai: a volt Szovjetunió európai része, Lengyelország, Németország és Franciaország. A burgonyatermesztés arányában és az egy főre jutó burgonyafogyasztás mértékében lényeges eltérések vannak az egyes burgonyatermesztő országok között. A burgonya fogyasztás mértékét több tényező befolyásolja, például a burgonyatermesztés aránya, a táplálkozási szokások, az életszínvonal alakulása, az élelmiszerellátás általános színvonala és a burgonya feldolgozottságának mértéke. Az egy főre jutó évi burgonyafogyasztás hazánkban is sokat változott. Az 1934-1938-as évek átlagos fogyasztása 130 kg volt, amely a háború vége után kissé nőni kezdett, de az 1970-es évek első felére már 70 kg körül alakult. Jelenleg alig fogyasztunk többet évenként 60-62 kg-nál. A burgonya élelmiszeripari feldolgozásának területén változások következtek be nálunk is az utóbbi években. megkezdődött a burgonya nagyobb arányú feldolgozása, a konyhakész és félkész termékek előállítása és forgalmazása. A fontosabb termékek: a gyorsfagyasztott hasábburgonya, a burgonyaszirom, a burgonyapehely, a burgonyával készült tésztás termékek, stb.

A burgonya bemutatása

A burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó burgonyát (Solanum tuberosum) a gyakorlatban vegetatív úton (gumóval) , nemesítéskor magról szaporítják. A burgonyát gumójáért termesztjük (föld alatti módosult raktározó szár).

A magról termesztett burgonya főgyökérrendszerrel, a gumóval szaporított csak járulékos gyökérrendszerrel rendelkezik. A gumóból nem fejlődik gyökérzet, a föld alatti szárból és a tarackok csomóiból indul fejlődésnek a burgonya járulékos gyökérzete. A burgonyagumón lévő rügyekből fejlődik ki a burgonya hajtásrendszere. A burgonya szára elágazódó, ízekre tagolt, bordázott, többszögű dudvás szár, magassága 40-110 cm.

A szár föld alatti csomóiból kifejlődött tarackok végén képződnek a gumók. Amennyiben a szárat a talaj töltögetésével takarjuk, föld alatti hajtásrendszer alakul ki. A szár föld feletti csomóiból képződnek az oldalhajtások és a levelek. A burgonya minden szárcsomóján egy levél található. Az anyagumóból fejlődik ki a főhajtás, ami az új gumókat fejleszti, az oldalhajtások a föld alatti szár rügyeiből fejlődnek. A burgonya levele páratlanul szárnyalt, a csúcslevelek nagyobbak, mint az oldallevelek. A hajtás csúcsi részen alakul ki a virágzat, ezután a virágzó szárhoz legközelebbi két oldalhajtás fejleszti tovább a leveleket.

burgonya virága

Összetett virágzata bogernyő (5 sziromlevél, 5 porzó), a sziromlevelek színe fajtától függően fehér, sárgásfehér, rózsaszín, lila, kékeslila, sötétlila. A burgonya hosszú nappalos növény, Magyarországon a virágzás feltételei nem a legkedvezőbbek.  Termése zöld vagy lilás zöld bogyó.

A burgonyagumó raktározásra módosult föld alatti szárrész, vegetatív úton ezzel történik a szaporítás. Az alapi részen kapcsolódik a sztólóhoz. A csúcsi részen található főrügyek hajtanak ki először, a mellékrügyek akkor, ha a főrügy hiányzik. A rügyek elhelyezkedési mélysége fajtától függő – sekély, közép mély, ill. mély. A mélyebb rügygödrök védelmet biztosítanak a rügy számára, de étkezési felhasználás során megnövelik a hámozási veszteséget.

Forrás: A burgonya rendszertana és alaktana

A burgonya mint élelmiszer

Sokrétű felhasználhatóságával és értékes tápanyagtartalmával tűnik ki. Legfontosabb tápanyaga a keményítő, amely a fajtától és egyéb tényezőktől függően változó mennyiségű. Az étkezési burgonyák keményítőtartalma 14-18 % között váltakozik. Fehérjetartalma alacsony – átlagosan 2% körül van -, de nagyon jó a biológiai értéke. A tápanyagokon kívül említést érdemel a burgonya vitamintartalma is; főleg C, B1 és B2 vitaminokat tartalmaz. Összefoglalva megállapítható, hogy a burgonya – tápértéke és táplálkozás-élettani jelentősége mellett – változatosan és könnyen elkészíthető élelmiszer, amely eltarthatósága révén az év minden szakában fogyasztható.

A burgonya története

A dél-amerikai Andok hegység az őshazája az általunk ma is fogyasztott burgonyának. A Titicaca fennsíkon az Aymara indiánok több mint kétszáz fajtát termesztettek úgy hatezer méter magasságon. A fagyasztva szárított burgonya előállításának receptje is az inkáktól ered: A fagyos éjszakán a földön szétterített burgonyagumókat nappal szalmával takarták a nap égető sugarai elől. Néhány nap elteltével, mialatt a burgonya teljesen kifehéredett, a nők és gyerekek megtaposták a burgonyát, hogy a felesleges nedvességtől megszabaduljanak. Majd a vízsugárral a keletkezett keserű anyagokat kimosták, és 14 napig szárították. Az így nyert burgonya legalább négy évig fogyasztható.
Magyarországon a burgonyatermesztés elterjedése a XIX. század második felére tehető a Nyírségben, és nagy lendületet adott a tájkörzet gazdasági fejlődéséhez. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét jelenleg is a vetőburgonya termesztés hazai centrumának tekintik. A környezeti erőforrások feltárásán alapuló tájfejlesztés eredménye az is, hogy Eszenyi Jenő tornyospálcai gazdaságában 1919-ben tudományosan megalapozott, átgondolt burgonyanemesítés indult meg. A munka eleinte hazai és külföldi tájfajták kipróbálására, honosítására korlátozódott, de hamarosan beindult a keresztezéses nemesítés is.

burgonya nevelése

Burgonya nemesítés hazánkban

A burgonyanemesítést 1930-tól Teichmann Vilmos irányította, aki 1922-től vett részt a munkában. Teichmann munkássága nyomán 1930-ban a Gülbaba, 1933-ban a Margit, 1936-ban az Aranyalma került minősítésre. A tornyospálcai uradalomban nemesített fajták közül említést érdemel még az Eszenyi nemes rózsája (1938), a Szeszöntő (1938), a Gondűző (1938) és a Korai sárga (1939). a Gondűző (1938) és a Korai sárga (1939).

Külföldi génbankokból összegyűjtött 18 régi magyar burgonyafajtából 4 áll újraélesztés előtt, és genetikai újdonságra is készülnek Keszthelyen. A Veszprémi Egyetem Regionális Burgonyakutató Központjában a vírusérzékenység miatt “eltűnt” régi magyar burgonyafajok megújításán és hamarosan egy európai uniós kutatási programon dolgoznak. A több éve kezdődött fajtafelújítás során először a somogyi kifli és a mindenes burgonyába olyan géneket építettek be, amelyek teljes vírusvédettséget eredményeztek. Mindkettőnél már a felszaporítás van folyamatban, amely utolsó lépés az állami újraminősítés előtt. A gödöllői Biotechnológiai Kutatóközponttal együttműködve megkezdik a hasonló beavatkozást a Gülbabánál és a kisvárdai rózsánál. Előállítottak egy új magyar fajtát is Keszthelyen, a 80 tonnás terméshozamú Lillát.

A burgonyavész kórokozók járványszerű elterjedése már nemegyszer tragikus következményekkel járt az emberiség történetében. A múlt század közepén Írországban több mint egymillió ember halt éhen, és csaknem ugyanennyien hagyták el az országot azért, mert a fõ táplálékul szolgáló burgonya teljes állományát megsemmisítette egy addig soha nem észlelt betegség: a burgonyavész. A járvány okozóját gombaként azonosították, Anton de Bary 1876-ban Phytophthora infestans névvel illette. A fitoftóra, ez a tömeggyilkos parazita azóta is gyakran veszélyezteti a burgonya és más rokon növények, például a paradicsom vetéseit. A burgonyavész a bioburgonya termesztőknek is egyik legnagyobb ellensége. Az ellene való védekezés igazán ősi módszeren alapul. A már megtámadott, a fertőzés jeleit mutató növény azonnal eltávolítjuk, a gumókat „megmentjük”, és azonnal elfogyasztjuk. A megtámadott növényeket pedig elégetjük. Bizony igen jó tüzet kell rakni ahhoz, hogy a nedves növények elégjenek.

fajtajelöltek

Fajtajelöltek 2010.
Forrás: biokontroll.hu

Magyarországon a burgonyatermesztés elterjedése a XIX. század második felére tehető a Nyírségben, és nagy lendületet adott a tájkörzet gazdasági fejlődéséhez. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét jelenleg is a vetőburgonya termesztés hazai centrumának tekintik. A környezeti erőforrások feltárásán alapuló tájfejlesztés eredménye az is, hogy Eszenyi Jenő tornyospálcai gazdaságában 1919-ben tudományosan megalapozott, átgondolt burgonyanemesítés indult meg. A munka eleinte hazai és külföldi tájfajták kipróbálására, honosítására korlátozódott, de hamarosan beindult a keresztezéses nemesítés is.

fajtaleírások

Dr Sárvári István, a Sárpo Míra fajta nemesítője, ezt a burgonyafajtát ajánlja konyhakertbe.  Május végéig vethető, és augusztustól szedhető, de jól tűri, ha a földben hagyják, és csak ősszel szedik ki. Fagytól óvni kell. Ha burgonya termesztésben gondolkozol, ezt a fajtát vesd!

Cikk ajánlat: Burgonya termesztés

A fölül paradicsom, alul burgonya növényt, a tomtato-t, a Thompson and Morgan forgalmazza. https://kertlap.hu/tomtato/

Szeretnél értesülni ha új cikket teszünk közzé?
Iratkozz fel a hírlevelünkre: Hírlevél feliratkozás

Jelentkezz Kiskert Tanfolyamra!