Télen virágzó bangiták

Az alábbi fajok télen borulnak virágba, ezért, ha télen fel szeretnél vidulni a virágok látványától és virágillatra vágysz, ültess bangitákat!

A loncfélék (Caprifoliaceae) családjába tartozó bangita (Viburnum) nemzetséghez kb. 150 örökzöld és lombhullató faj tartozik. Zömmel bokrok vagy kisebb méretű fák. Az északi régióktól egészen Malajziáig és Dél Amerikáig elterjedtek. A taxonómusok (rendszertannal foglalkozó szakemberek) újabban a bangita nemzetséget a bodza (Sambucus) nemzetséggel együtt a pézsmaboglárfélék (Adoxaceae) családba sorolják. Magyarországon honos fajai: kányabangita (V. opulus),  ostorménfa (V. lantana), mindkettőt kertekbe is ültetik. Egyéb dísznövényként használt bangiták: labdarózsa (V. opulus ‘Roseum’), prágai bangita (V. x pragense), redős levelű bangita (V. plicatum), ráncoslevelű bangia (V. rhytiduphyllum)

Kikeleti bangita

Viburnum bodnantense  1933 táján a V. farreri és V. grandiflorum keresztezésével állították elő (Bodnant Garden, Tal-y-Cafn, Észak-Wales).  1933-ban Edinbourgh-ban állította elő Charles Lamont, a Királyi botanikuskert helyettes vezetője. A hibridet először sikertelennek tekintették, mert nem mutatkozott kiugró különbség a szülőkhöz viszonyítva. A Szülők újbóli keresztezése Észak-Walesben azonban már meghozta a sikert.

Az egyik legszebb téli díszt adó nagy termetű díszcserje. Magassága 2-3 méter. Lándzsás vagy tojásdad alakú fogazott szélű levelein az erek mélyen a levéllemezbe süllyedtek. A kora tavasszal megjelenő bronzos színezetű levelek később sötétzöldre, ősszel pedig burgundi vörösre váltanak. Illatos virága bimbóban sötét rózsaszín, kinyílva világos rózsaszínű, 5-7 cm nagyságú. A fürtökben álló virágok a csupasz ágakon tél végétől kora tavaszig nyílnak, majd piros bogyói fejlődnek, amelyek őszre fekete színűvé érnek. Üde, tápdús talajt, napos vagy félárnyékos fekvést szeret. Tél végi virágzása miatt kedvelt cserje. A virágokon nagy mínuszok esetén kisebb fagykár mutatkozhat, egyéb betegségei, kártevői ritkán mutatkoznak.

Zöld háttér előtt mutat a legszebben. Szegélynek is kiváló. Jól mutat tiszafa előterében. Sétaút mentén illata is érvényesül. Térhatárolónak, sövénynek is kedvelt.  Olyan helyre ültessük, ahol illatos virágai jól érvényesülnek. Kerüljük a fagyzugokat. A levágott gallyakon a virágok sokáig díszlenek. Ezért szobánkat is díszíti.

És most lássuk a szülőket!

Rózsás bangita – Viburnum fragrans

1914-ben a kínai Siho faluban Reginald Farre (1880 – 1920) utazó és növénygyűjtő fedezte fel, aki ázsiában gyűjtött növényeinek többségét szülőfalujában Clapham, North Yorkshire ültette el.  Az itt begyűjtött magvaról szaporították el.Továbbszaporításuk során Skóciában megjelent egy kompakt, törpe változata, V. farreri Nanum, amelyet kiskertekbe, sziklakertbe ajánlnak.

Az elegáns rózsás bangita virágai fehérek, rózsaszín színezettel, illatosak, szintén tél végétől kora tavaszig virágoznak a mi klímánkon.  Termést túl meleg klímán nem érlel, egyébként rendkívül mutatós vörös színű bogyói fejlődnek. A fiatal levelek bronzos színezetűek, ősszel pedig bronzvörösre színeződnek. Jó vízgazdálkodású talajba, napra, félárnyékba való, hajtásdugvánnyal szaporítható június-augusztusban. Ellenálló, nem igényel különösebb gondozást.

Rózsás bangita

Nagyvirágú bangita – Viburnum grandiflorum

Száraz, hűvös klímán érzi jól magát a 2 méter magas januártól márciusig virágzó nagyvirágú bangita. A Saint Andrew Botanical Garden az év fájának választotta 2013-ban. Ázsia magas hegyvidéki területeiről származik, 2800-4300 m, Xizang Bhutan, India (Sikkim), Kasmír, Nepál, Pakisztán. Felfelé törekvő, 3 méterre növő cserje vagy bokorfa. Az előző évi hajtásokon fejlődő virágok szintén tél végén nyílnak nálunk.

Nagyvirágú bangita

Egyik fajtája az 1950-ben Nepálban begyűjtött V. grandiflorum ‘Snow White’, virágai rózsaszín bimbóiból hófehér virágok fejlődnek. Talajban nem válogat, mésztűrő. Hajtásdugvánnyal szaporítható.