Ismerd meg az uborkát

Itt az uborkaszezon. Készülhet a kovászos uborka és egyéb finomságok.

Az uborka termése, levele, gyökere is gyógyhatású. Régóta ismert és kedvelt csemege. Az uborka nem csupán étkezésre használt zöldség, hanem a kozmetikumként és is ismert. Nagyszerű bőrnyugtató és hűsítő, különösen hatékony a napégette, szélcserzett bőr kezelésére.

A tökfélék családja – Cucurbitaceae

A rend egyetlen családjába, a tökfélék vagy kabakosok családjába 850 faj tartozik. Fajaira jellemző a triterpén-keserűanyagok felhalmozása. A termések keserű ízén nemesítéssel enyhítenek. Ide tartozik a vadon termő fekete földitök (Bryonia alba), amely gyomnövény, a  jól ismert közönséges tök (Cucurbita pepo), a sütőtök (C. maxima) a görögdinnye (Citrullus lanatus), a sárgadinnye (Cucumis melo). A manapság egyre divatosabb szivacstök (Luffa cylindrica), amelynek belseje hálós, rostos szerkezetű.
Néhány tökféléről itt lehet olvasni. További zöldségek a cukkini és a patisszon.

Az uborka bemutatása

Az uborka (Cucumis sativus) és rokon fajai  heverő vagy kacsokkal kapaszkodó indájú, nagy-, puha levelű, váltivarú, egylaki növények. Nagy kiterjedésű gyökérrendszere vékony, nagyon sérülékeny. Hajtása kúszó, a szárcsomókon megjelenő kacsokkal kapaszkodik. Levele gyakran karéjos, nagy felületű, aminek következtében gyorsan párologtat. Ez meghatározza vízigényét. Termése kabak. Egyes típusok héja szemölcsös, tüskés (egyes saláta- berakóuborka fajták). A sima felület a saláta típusokra jellemező. Az érett termés sárga, sárgás-barna.

Virágzási típus szerinti felosztás

(https://regi.tankonyvtar.hu/)

• A kevert virágú; monoikus virágzású fajtatípus növényein többségében hím virágok fejlődnek, legtöbbször 4–5 hímvirágot fejlesztő ízköz után következik egy-egy nővirágú ízköz. Természetesen a környezeti hatások eredményeként ez a törvényszerűség kis mértékben változhat, de optimális körülmények között a 4 : 1 arány a leggyakoribb. A monoikus fajtákra jellemző az erőteljes növekedés (nagy lombfelület, viszonylag kevés terméssel), és az extenzív körülményekhez való nagyfokú alkalmazkodó képesség. Ezért elsősorban a konstans fajták között fordul elő ez a virágzási típus, az intenzív technológiák elterjedésével ez a típus háttérbe szorult.

• Nővirágú; gynoikus fajtatípus:mind a főszáron, mind az oldalhajtásokon minden levél hónaljban egyesével, vagy csoportosan nővirágot képez. Hímvirág nem vagy csak nagyon ritkán képződik rajta. A sok nővirág eredményeként nagy terméshozamokra alkalmasak az ilyen fajták, azonban ezt a potenciális nagy termőképességet csak optimális termesztési feltételek esetén lehet realizálni. A nővirágok megtermékenyítéséhez ennél a típusnál gondoskodni kell hímvirágú (porzó) egyedek ültetéséről is.

• Túlnyomórészt nővirágú (gynomonoikus)fajtatípusba tartozó növények a hajtás elején, a 4–10. nóduszig csak hímvirágokat fejlesztenek, majd ezután mind a főszáron, mind az oldalhajtáson csak nővirágokat képeznek. Az ún. hímvirágképző szakasz hosszát a környezeti tényezők erősen befolyásolják. A legtöbb nagy termőképességű fajta ebbe a csoportba tartozik.

Uborka termős virága.

Indiában, a Bengáli öböl és a Himalája közé eső vidéken, mintegy 3000 évvel ezelőtt már termesztették. I. e. 500–-300 évvel római közvetítéssel már Európában is meghonosodott. A görögök és a rómaiak kertjeiben egyéb kabakos növények mellett az uborka megtalálható.

A kilencedik században már Franciaország szerte, 14. században pedig már Angliában is termesztették.

A Le Potager du Roi (a király konyhakertje) 1678 és 1683 között épült, Jean-Baptiste La Quintinie (1624 – 1691), a Napkirály főkertészének irányításával. A kertben már termesztették az uborkát, a dinnyetermesztésből átvett módszerekkel, üvegházban.

Magyarországra a 13. században került, Lippay János (1664) Posoni kert c. könyvében az uborkát mint jól ismert zöldségnövényt írja le.

Az uborka környezeti igényei

Az uborka fény- és hőigényes. Vízigénye jelentős. Miután gyökérzete levegőigényes, kerülni kell a pangó vizet, és az öntözéssel való tömörítést. Páraigénye is magas.

Uborka fajták

A szabadföldi salátauborkák félhosszú, szemölcsös, fehér tüskés fajták, félhosszú, sima bőrű fajták. Támrendszerre futtathatók az ún. berakóuborkák.

A Kertimag segít eligazodni az uborkafajták között:

A fogyasztó számára legfontosabb a kinézet, ezen belül is a terméshossz alapján való csoportosítás:
konzervuborka (berakó, fürtös típus): rövidebb 14 cm-nél
félhosszú, vagy saláta típusú: 14-30 cm
hosszú, vagy kígyó típusú: 30 cm fölötti.

A fajtákat számos egyéb tulajdonságuk alapján is megkülönböztetik egymástól:

a héj színe alapján: világoszöld és sötétzöld,
a tüskék mérete szerint: aprótüskés és szemölcsös,
a termés felülete alapján: sima és bordázott.

Cikka jánlat: Néhány tipp a házikerti uborkatermesztéshez 1.; Néhány tipp a házikerti uborkatermesztéshez 2.

Az uborka gyógyhatásai

Gyökerének főzete vízhajtó. Friss leveléből nyert lé hánytató, emésztésserkentő. 25 – 50 gramm maghéjjal együtt őrölt mag féregűző hatású. A magjából nyert olaj az olívaolajra hasonlít, 22.3% linolénsav, 58.5% olein sav, 6.8% palmitinsav és 3.7% sztearinsav tartalmával.

Ezt a rozsdaszínű fajt Sir Joseph Hooker fedezte fel 1848-ban, a Himalája lejtőin (Sikkim).

Fiatal levelét és szárát főzelékként fogyasztják. Termését fogyasztják salátaként, kovászolva, télen savanyúságban, ecetes uborkaként. különféle vegyes zöldségsaláták fontos komponenseként, sőt helyenként levest és főzeléket is készítenek belőle. Salátaként főleg ropogós húsa és nagy víztartalma miatt kedvelt. Magas cellulóz tartalma azonban nehezen emészthető, és tápértéke sem jelentős. Étrendi hatása mégis nagyon kedvező. Nagy káliumtartalma serkenti a veseműködést. C-vitamin-tartalma azonban viszonylag alacsony.

A tökfélék (Cucurbitaceae), így egyes uborkafajták jellegzetes kémiai alkotóelemei a keserű triterpének (cucurbitacin). Jelentős élettani hatással bírnak. Nagy mennyiségben mérgező, hánytató hatásúak. A cucurbitacin I vegyülettel kapcsolatban a kutatók megállapították, hogy sejtburjánzás gátló hatású.

A cucurbitacin a növény sziklevelében és a termés kocsány felőli végében, közvetlenül a héj alatt képződik nagy mennyiségben, különösen a növény számára kedvezőtlen feltételek hatására. A cucurbitacin képződésért egy domináns gén felelős. Ennek recesszív párja pedig gátolja a cucurbetacin képződést. A két gén működésétől függetlenül termelődő elateráz enzim a cucurbitacin vegyületet hidrolizálja, így az uborka keseredés mentes. A genetikailag keseredésmentes növények semmilyen termesztési körülmények között nem válnak keserűvé. Az újabban nemesített, korszerű fajták genetikailag keseredésmentesek. Az enzimképződést környezeti tényezők befolyásolják, ezért ugyanaz a fajta bizonyos évjáratokban, és területeken keserű lehet.

Uborkapakolás házilag

Ahogy a kozmetikumok házilag című cikkünkben olvasható: Legegyszerűbb az uborkapakolás, melynek reszelt zsenge termését használjuk fel frissítésre, pórusösszehúzásra. Zöldpakolást készíthetünk petrezselyem, sárgarépa, zeller, spenót nyersen összezúzott leveleiből, aminek magas vitamin-, és klorofilltartalma előnyös. A megfőtt burgonya joghurttal pépesre keverve kismértékű gyulladáscsökkentő hatással is bír, a bőr táplálásán túl. Az élesztőt tojásfehérjével összekeverve és az arcra kenve rövid idő után szárazon ledörzsölhető. Az élesztő belsőleg, nyersen, kis adagban éhgyomorra elfogyasztva is jó hatású, mivel élő anyagként sok vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, pattanások kezelésére javasolt.

Fotó: agraroldal.hu

Kovászos uborka készítés

Hozzávalók: 3 kg uborka; 2 csokor kapor; 1 szelet kenyér, két evőkanál só, egy tormagyökér; 8 gerezd fokhagyma; 5 literes befőttesüveg.

Az uborkát mossuk meg, akár áztassuk is be, hogy a szőröket teljesen eltávolíthassuk. A lecsepegtetett uborka végét vékonyan vágjuk le, és a vágott széleket ízleljük meg, nehogy keserű legyen. Ezután az uborkát vágjuk be. A helyesen bevágott uborka nem esik négyfelé, a végei egyben maradnak. Ha mindez kész, rakjuk üvegbe: Alulra pár szál kapor, az üvegben szorosan egymás mellé állítva egy sor uborka, megint kapor, megint uborka. Egy 5 literes uborkás üvegbe két sor uborka fér. Az uborkák közé dugjunk kisujjnyi darab tormát és a fokhagymagerezdeket. 5 literes üveghez forraljunk 2,5 liter vizet, tegyünk a vízbe két evőkanál sót, majd a vizet hűtsük vissza. Rakjunk az üveg szájára tetejére gézlapot, vagy vászon zsebkendőt, úgy, hogy a közepe belógjon, erre helyezzünk egy vastag szelet fehér kenyeret vagy egy félbevágott zsemlét. Ezen keresztül öntsünk át annyi vizet, hogy a kenyér is beleérjen. Az üveg száját fedjük le egy kistányérral, ez a kenyeret benntartja, és tegyük napra. 3-4 napig kell érnie, ha kész, a kenyeret kidobjuk, az uborkákat kiszedjük, hideg vízzel leöblítjük, a lét szitán átszűrjük. Kisebb üvegekbe adagolva hűtőbe tesszük, ahol még egy napot érleljük.

Tippek:

• Csak friss és kemény fürtös uborkából lesz gusztusos kovászos uborka. Kb. arasznyi uborkát használjunk. Az apró uborka ízetlen, a nagyméretű pedig megpuhul, rosszabb esetben megromlik.
• Lehetőleg száraz időben szerezzük be, mert egy kiadósabb eső hatására a fürtös uborka megkeseredik. Hasonló következménnyel jár a gyakori öntözés is.
• Kaprot a száras, csomóba hajtogatott, hervadásnak indult fajtából válasszuk, inkább két csomót mint egyet. Ha kapor nincs otthon, akkor inkább felejtsük el az egészet.
• Kovászolhatunk pirított, vastag szelet rozskenyérrel, fél szelet zsemlével is.