Négyszáz millió éve állnak helyt a nyitvatermők!

A nyitvatermők a legősibb fás szárú növények. A ma élő fenyők ősei már 400 millió évvel ezelőtt megjelentek a földön és azóta is fontos szerepet játszanak bolygónk ökoszisztémájában. Az egykori dinoszaurusz-csemegék mára kertünk meghatározó növényeivé váltak. Ismerkedj meg a nyitvatermőkkel.

A nyitvatermők törzse

A nyitvatermők a földtörténeti középkor elején jelentek meg, mintegy 400 millió évvel ezelőtt. A nyitvatermőkre jellemző, hogy magkezdeményeik szabadon fejlődnek. A növényvilág egészéhez képest a nyitvatermők száma igen csekély. A Földön mintegy 600 nyitvatermő fajt tartanak számon. Ha ezt összehasonlítjuk azzal, hogy a zárvatermők egyetlen családjának, a kaktuszféléknek 2000 képviselőjét ismerjük, és akár egyetlen nemzetségbe is tartozhat 700 faj (Ficus sp.), akkor talán még meglepőbb ez a szám. Ráadásul a nyitvatermők között igen sok olyan faj van, amely nemzetségének egyetlen képviselőjeként ismerhetünk (japánciprus-Cryptomeria sp; szecsuáni-mamutfenyő-Metasequoia sp.). Elmondhatjuk, hogy a nyitvatermők fejlődéstörténeti szempontból visszaszoruló növénycsoportnak tekinthetők.

A mészkedvelő nehéz szagú boróka szélesen terülő kúszócserje. Hajdan a kolostorkertek dísze volt. Leggyakrabban gyepbe, sziklakertbe ültetik. Mérgező!

A nyitvatermők között sok kertészeti fajtát is számon tartunk. A termesztésben lévő fajták száma 2-3000 körüli, de ezen kívül több tízezer termesztésből már kiszorult vagy még be nem vezetett fajta is létezik.

A toboztermők osztálya

Az óriás tuja Amerikában honos, akár 1000 évig is élő, gyorsan növő faj. Méretei határt szabnak kerti alkalmazásának. Fája szaunák alapanyaga. Fájának olajtartalma molyriasztó.

A tű vagy pikkelylevelű növényekből álló toboztermők osztálya a legnagyobb képviselői a nyitvatermők törzsének. A toboztermők közé tartoznak a tűlevelű fenyőféléken (Pinaceae) kívül a kertekből, parkokból jól ismert ciprusfélék (Cupressaceae) családja is, benne az alábbi kerti dísznövényként is gyakori nemzetségek: hamisciprus (Chamaecyparis sp.), tuja (Thuja sp.), boróka (Juniperus sp.). Cikk ajánlat: Keleti tuja

A népes fenyőfélék családjának (Pinaceae)  nemzetségei a jegenyefenyő (Abies sp. – köztük a Nordmann fenyőként karácsonyfaként vásárolható kaukázusi jegenyefenyő), a lucfenyő (Picea sp.– Ide tartoznak a régi karácsonyfák, mint az ezüstfenyő, a közönséges lucfenyő), a karácsonyfaként igen kedvelt duglászfenyő (Pseudotsuga sp.), a lombhullató vörösfenyő (Larix sp.), valamint a legnépesebb hosszútűs fenyők nemzetsége (Pinus sp. – köztük a szintén karácsonyfaként is kapható feketefenyő). Néhány fenyőfélével itt ismerkedhetsz meg közelebbről: Nemes fenyők

A himalájai törpeboróka 5-6 méteres fává nőhet, szélessége elérheti a 3 métert. A hazai klíma és talajviszonyok nem kedvezőek számára.

A toboztermő növények mérete a néhány centiméteres nagyságtól egészen a 80-90 méteres magasságig terjedhet. Ez utóbbi óriás a hegyi mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum), amely akár 3500 évig is élhet. Bár az örökzöld mamutfenyő (Sequoia sempervirens) és a 150 méter magas ausztráliai eukaliptuszok (Eucalyptus sp.) méretben megelőzik, de fatömegét tekintve ez a faj a legnagyobb. Egyúttal a föld legnagyobb élőlénye is. Cikk ajánlat:Ciprusok, mamutfenyők; Érdekességek az eukaliptuszról

A toboztermők hajdan az egész földet uralták, de az Antarktiszon kívül manapság is minden földrészen megtalálható legalább néhány képviselőjük. Bár sok fajuk a telet és a hideget juttatja eszünkbe, a trópusokon és szubtrópusokon is előfordulnak. Egyes fajok kimondottan vízigényesek (Taxodium – mocsárciprus, inkább arborétumokban találkozhatsz velük), míg mások jól elviselik a szárazságot is (Juniperus communis – közönséges boróka, amely sok park, kert lakója).

Lassú növekedésű az aranyló oszlopos tiszafa. Lombja zöld, csak az új hajtásai sárgák. Szoliternek, de sövénynek is ültetik.

Tiszafa és páfrányfenyő

Lássunk két kertészeti szempontból fontos nyitvatermő fajt.

A közönséges tiszafa (Taxus baccata) és kertészeti fajtái nem fenyők, nem is toboztermők. A tiszafák osztályába, a tiszafa nemzetségbe tartoznak. Első ránézésre megtévesztő lehet a tiszafa tűlevelű lombozata, de magja húsos köpenyben helyezkedik el a fenyőfélék tobozával szemben. Ráadásul a manapság élő fenyőfajoknál sokkal ősibb eredetű növény.

A több mint 150 millió éve megjelent  páfrányfenyő (Ginkgo biloba) pedig csak a nevében fenyő. A páfrányfenyő alakúak osztályába tartozó egyetlen faj. Ez az egykor földrészeket borító erdőségeket alkotó fafaj a legutóbbi jégkorszak után egy kis helyre, Kína Szecsuán tartományába szorult vissza. Innen terjedt el és lett később gazdaságilag is meghatározó növény a dísznövénykertészek és a gyógynövény termesztők révén.

Látkép, agostyáni arborétum