Érdekességek az eukaliptuszról

Az eukaliptusz, amit az ausztrálok nemes egyszerűséggel kék gumifának (Dél-Ausztrália), sárga gumifának (Victoria állam) vagy éppen fehér vaskéregnek (Új-Dél-Wales) hívnak, sok-sok évvel ezelőtt került be Európa mediterrán vidékeire.

Forró, száraz nyarakon fáklyaként ég a nap melegétől belobbanó eukaliptusz olaj, amely egyébként különleges illatával megtölti a levegőt és a távoli eukaliptuszfákat misztikus kék színbe burkolja. Nem véletlenül hívják az ausztrálok a Sidney-től nyugatra húzódó hegységet Blue Montain-nek.

A mediterrán területekre betelepített fák esetében problémákat okoz, hogy mélyre hatoló gyökérzetük kiszárítja a talajt, erdőtüzeket okoznak, és gyomosítanak, gyakorlatilag nem lehet megszabadulni tőlük. Ez is mutatja, hogy milyen fontos a megfelelő termőterület kiválasztása illetve a precíz növényismeret!

Hogyan került az eukaliptusz Európába?

Az európaiak közül nem az angolok Ausztráliában, hanem a portugál gyarmatosítók Timor elfoglalásakor találkoztak eukaliptuszokkal először. Hivatalosan a francia botanikus, Charles Louis L’Hritier de Brutelle írta le először az Eucalyptus obliqua fajt, amelyet David Nelson 1777-ben gyűjtött be a tasmaniai Bruny szigeteken, James Cook kapitány  3. csendes óceáni expedíciója során. Az őslakosok által spárgafának nevezett faj kérgéből téli többek közt szállást készítettek a helyiek. További fajokat talált és nevezett el az angol botanikus, James Edward Smith . Ezek többsége a Sydney régióban élő fák voltak. A 20. században, Ausztrália földjeinek felfedezésével fokozatosan ismerték meg a bennszülött fajokat. Különösen sok faj megismerése fűződik a nagy ausztrál botanikus, Ferdinand von Mueller nevéhez.

Az eukaliptusz haszna

Eredeti élőhelyükön a bozót- és erdőtüzek az eukaliptuszok természetes megújulását segítik. Több eukaliptusz faj kérge alatt ugyanis a fa sértetlen marad, és a tűz után kész friss hajtásokat fejleszteni.

Az eukaliptuszok sok állatnak nyújtanak menedéket.

Egyes kevés méreganyagot tartalmazó fajok a koalák egyetlen tápláléka. A megfelelő növényt fogyasztás előtt megszaglászzák a megfelelő választás érdekében. 200-500 gramm levelet fogyasztanak naponta.

A gyorsan fejlődő  eukaliptusz fája kiváló rost és papír alapanyag.

2013-ban a nature.com arról számolt be, hogy a 40 méter mélységbe is gyökereket bocsátó eukaliptuszfák aranyat is vesznek fel, ha a gyökerek aranyban gazdag zónába érnek. Az arany kimutatását levelekből végezték. A hír az aranybányászat számára biztató, mert a levelekben kimutatható arany a földben megbúvó telléreket jelezheti. Az eukaliptuszokat mélyre hatoló gyökereiknek köszönhetően mocsarak lecsapolására használják, ezzel csökkentve a malária fertőzésének veszélyét.

Az eukaliptuszolaj gyógyhatásairól itt olvashat. Illóolajának köszönhetően természetes rovarriasztó is egyben. Erre a célra kapható nálunk például a citromos eukaliptuszolaj.

Az eukaliptusz virágainak szépségét sok, színes, általában piros, sárga vagy fehér porzótömegének köszönheti.

Néhány eukaliptusz faj

Az Eucalyptus nemzetség változatos megjelenésű fajokból áll, a magas fáktól a kis termetű cserjékig. Ausztráliában a leggyakoribb faj a tasmaniai eukaliptusz Eucalyptus globulus. Világszerte belőle nyerik az eukaliptuszolajt.

A Fülöp-szigetekhez tartozó Mindanao szigeten, Új-Guineában és Indonéziában honos Eucalyptus deglupta vagy más néven a szivárvány eukaliptusz kérge a szivárvány színeiben játszik, ezért sok helyen ültetik díszfának. Nekünk erről le kell mondanunk, hiszen az esős trópusokon élő fagyérzékeny örökzöld, bár a mediterrán klímát is elviseli, a mi teleinket nem élné túl. A 76 métert is elérő szivárvány eukaliptusz a föld egyik leggyorsabban fejlődő fája. A magról kelt példányok már pár év után termőre fordulnak. 50-150 évig él. Szépségét, érdekességét különböző időpontokban, csíkokban hámló kérge színes csíkjainak köszönheti.

eukaliptusz fák Portugáliában

Ha szivárvány eukaliptuszunk nem is lehet, azért kisebb, cserjetermetű eukaliptuszt tarthatunk edényben. Ilyen például a tasmán havasi eukaliptusz egyik fajtája, az E. gunnii törpe, bokortermetű változata, a France Bleu ‘Rengun’, amely már 2013 őszén bemutatkozott, végül 2014-ben a Salon du Végétal (február 18-20) innovációs díjára is benevezte a Renault francia faiskola. Kompakt megjelenésű kékes-zöld keskeny, elegáns, fiatalon barnás-vörös hajtásokkal. A részetek itt olvashatók: Eucalyptus gunnii France Bleu ‘Rengun’

Az eukaliptuszhajtások igen kedveltek az élő virágkötészetben. Ahogy dr. Fekete Szabolcs, virágkötő tanfolyamunk szakembere megfogalmazta, kötészeti célra elsősorban a tasmán havasi eukaliptusz (E. gunnii) és az ezüst tallér eukaliptusz (E. cinerea) fajok leveles hatásait használjuk. A hajtások színe fiatalon sárga, vöröses vagy szürke viaszréteggel fedett. A levelek zöldek, vagy különböző mértékben szürkék lehetnek, ugyancsak a viaszréteg vastagságának mértékében. A levelek szárítás után sem hullanak le, de színük fakul. Szárazkötészeti célra több faj terméseit is szedik, méret szerint osztályozva csomagolják.