Összeférhetetlen növények

A sikertelen összeültetések oka az összeültetett növények környezeti igényeinek eltérésén túl az úgynevezett allelopátia. Az allelopátia az egymás közelében élő növények kölcsönhatását jelenti, a növények talajba juttatott anyagcseretermékei a környezetükbe vetett magvak csírázását és a növények  fejlődését befolyásolják – akadályozzák, esetenként elősegítik. A más növények fejlődésére gátlóan ható vegyületek általában a vegyületeket kibocsátó növény életben maradását segítik.

diófa

A kö­zön­sé­ges di­ó­nak olyan jelentős az allelopatikus ha­tá­sa, hogy a ha­tá­sért felelős ve­gyü­le­té­hez, a juglonhoz vi­szo­nyít­va ál­la­pít­ják meg más nö­vény­fa­jok allelopatikus po­ten­ci­ál­ját. (erdeszetilapok.hu)

Az allelopátia fogalmának kialakulása

Az osztrák Hanns Molisch  professzor vezette be a fogalmat, és 1937-ben a szakirodalom a homeopátia ellentéteként használta. A szakember megfigyelései közt szerepelt a gyümölcsök hüvelyes csíranövényekre gyakorolt csírázás gátló hatása. Az etilén csírázás gátló hatásán túl az 50-es években a kutatók több más vegyületet is ide soroltak, így a levelekből esővízzel kimosódó vegyületeket, ezzel magyarázatot találva a talajuntságra, így felhívva a figyelmet a monokultúrás termesztés veszélyeire. Az allelopátiát kiváltó anyagok listája egyre bővült. Az allelopátiát hol egyértelműen negatív hatásként említették, hol a növények egymásra hatásaként említették, és a növények által kiválasztott kémiai vegyületek interferenciáját jelölték vele.

Mit tekintünk ma allelopátiának

Manapság leginkább azok a másodlagos anyagcsere termékek kerülnek ebbe a kategóriába, amelyeknek a növénytársulások kialakulásában is nagy szerepet tulajdonítanak. Az 1999-ben született definíció szerint a másodlagos anyagcsere termékek biológiai és mezőgazdasági rendszerre gyakorolt hatása az allelopátia. Tudni kell, hogy a növényből (elhalt növényi részekből, gyökérből történő kiválasztás során) a talajba került vegyületekkel sok minden történik, történhet. Megkötődhetnek a talajrészecskéken, kimosódhatnak a talaj felső rétegéből, a talaj mikroorganizmusok élettevékenységeik során átalakíthatják őket. Ezáltal sokszor csökken mérgező hatásuk, másrészt, mint a talajlakó mikroorganizmusok tápanyagforrásai, ezek elszaporodását idézhetik elő, ami együtt járhat a talaj növények számára hasznosítható tápanyagtartalmának (pl. nitrogén) csökkenésével. A növények nem egyformán reagálnak a talajba került vegyületekre. Egyesek felveszik, megkötik és átalakítják, esetleg hasznosítják, megint mások elkülönítve tárolják őket.

Összeférhetetlenség a vetésforgóban

Vetésforgóban tapasztalt negatív hatások, a növény-növény kölcsönhatás viszonyában jelentkező terméscsökkenés miatt fordult a figyelem az allelopátia felé. A kilencvenes években mutatták ki a lucerna önmagára gyakorolt toxikus hatását, amely gátolja az újratelepítését. A lucernakivonat uborka csírázásra gyakorolt gátló hatását is kimutatták. Kimutatták továbbá, hogy a szántóföldön hagyott rizsszalmából mérgező, toxikus anyagok szabadulnak fel nedves körülmények között, ami terméscsökkenéshez vezet. A terület lecsapolása után ez a folyamat megszűnt, és ekkor már nem tapasztaltak hozamcsökkenést.

Vetésforgónál az allelopátia akkor okoz a legtöbb gondot, ha a betakarítás után a növényi maradványok a talajban maradnak. A talajtakarás jótékony hatása gyakran párosulhat negatív hatással, amiben a kórokozók, kártevők felszaporodásán kívül szerepe van az allelopátiás anyagok feldúsulásának is. Így gátolják például a here csírázását a különböző fűfajok.

A gyomnövények termesztett növényekre gyakorolt hatása

Jelentős a gyomnövények termesztett növényekre gyakorolt allelopátiás, csírázás gátló hatása is. Részben az allelopátiás hatások magyarázzák az invazív gyomnövények terjedését. Érdekességként említhetjük az állatok által nem kedvelt sovány, meszes talajokon nálunk is előforduló borjúpázsit  (Antoxanthum odoratum) erősen csírázásgátló kumarin tartalmát, amely Japánban okoz gondot a rétgazdálkodás egyik problémájaként.

Gyomirtó növények

Jelenleg 232 gyomirtó (herbicid) rezisztens gyomfajt tartanak számon. A gyomoktól való megszabadulás lehetőségét is hordozzák az allelopátiát okozó fajok. A gyomos területek ilyen növényekkel való mulcsozása, illetve gyomelnyomó hatású kultúrnövények alkalmazása egy lehetőség a gyomok és a környezet kemikáliákkal való terhelésének csökkentésére. Kísérletek bizonyítják, hogy gyomosodást gátló hatásúak például a paprika lomblevelének fenol származékai, amelyek gátolják a paréj (Amaranthus retroflexus), a libatop (Chenopodium album), a fekete csucsor (Solanum nigrum), a lándzsás utifű (Plantago lanceolata) elszaporodását. Kimutatták, hogy a kerti ruta (Ruta graveolens) aktív vegyületei késleltetik a gyomosító kövér porcsin (Portulaca oleracea) kelését, illetve a cserjés kispereszlény (Micromeria fruticosa), a szíriai szurokfű (Origanum syriacum), a citromcirok (Cymbopogon citratus) a paréj (Amaranthus sp.) csírázását gátolja. Megállapították a napraforgó terpeniodok gyommagvak csírázására gyakorolt gátló hatását. A tudományos kutatások alapján megnő az esély a bioherbicidek előállítására. Ilyen lehet például a cirokból (Sorghum bicolor) kivont sorgoleon, a kék hajnalka (Ipomea tricolor) alkaloidjai és glikozidjai. A hajnalka ilyen tulajdonságait a mexikói cukornádültetvényeken hasznosítják. Az egynyári üröm (Artemisia annua) gyomnövény artemisin tartalma gátolja más gyomok, a paréj (Amaranthus retroflexus), a libatop (Chenopodium album) csírázását. Az allelopátiás hatású növényeknek tehát a gyomszabályozásban egyre fontosabb szerep jut. A gyomirtás további, környezetbarát  lehetőségei.

Forrás:http://kitaibelia.unideb.hu

hajnalka

A kék hajnalka jalapinolin tartalmú glikozidjai allelopátiás hatásúak.

Szeretnél értesülni ha új cikket teszünk közzé?
Iratkozz fel a hírlevelünkre: Hírlevél feliratkozás

Jelentkezz Biokertész képzésre!