Napraforgó

A napraforgót madáreleségként, olajos magként, vagy dísznövényként tartjuk számon. Manapság a napraforgó csíranövény egyre divatosabb a házi zöldfélék között. Fontos, ízletes vitamin és fehérjeforrás.

A napraforgó jól ismert növény (Helianthus annuus), amely haszon és dísznövényként egyaránt közkedvelt. A közönséges napraforgó Észak-Amerikából származó, ott háziasított kultúrnövény. Amerikából a spanyol hódítók sok olyan aranytárgyat, ékszert hoztak, amelynek díszeit napraforgó virág mintázza. Nem csak dísztárgyként ismertették meg Európával a napraforgót, hanem napraforgó magvakat is hoztak magukkal. A napraforgó oly nagy népszerűségre tett szert, hogy 1510-ben történt spanyol megjelenése után 1616-ra az európai kertek közismert növényévé vált. Az európai művészetben is rangos helyet foglal el, gondoljunk csak Van Gogh csodálatos képeire. De nem kell ilyen mélységekben kutakodnunk, a napraforgó virága megjelenik a textíliákon, porcelán tárgyakon is.

Nemcsak szép: a kert élővilágát is segíti

A napraforgó virágzata valójában sok száz apró virágból áll. A nyíló csöves virágok nektárt és virágport kínálnak a méheknek és más beporzó rovaroknak. Elvirágzás után az érő magok számos madarat vonzanak a kertbe. Ha nem szeretnénk a magokat begyűjteni, az elszáradt tányérok egy részét őszre is a növényen hagyhatjuk.

Napraforgó a konyhakertben

Ha étkezési célra szeretnénk napraforgómagot termeszteni, válasszunk nagy szemű, ehető magot nevelő fajtát. A napraforgót érdemes közvetlenül a végleges helyére vetni, mert erős karógyökere nem kedveli az átültetést. Napos, meleg, jó vízáteresztő képességű, tápanyagban gazdag talajban fejlődik a legszebben.

A magokat a tavaszi fagyok elmúltával, körülbelül 2–4 cm mélyre vessük. A nagy termetű fajták között hagyjunk legalább 40–50 cm távolságot, hogy elegendő fényt, vizet és tápanyagot kapjanak. A magas napraforgókat célszerű a konyhakert északi oldalára ültetni, így kevésbé árnyékolják be az alacsonyabb zöldségeket.

A fiatal növényeket rendszeresen öntözzük, később azonban a ritkább, de alapos vízellátás kedvezőbb, mint a gyakori felszínes locsolás. Különösen a bimbók fejlődésekor, virágzáskor és a magok telítődése idején ne hagyjuk teljesen kiszáradni a talajt. Szeles helyen a magas szárakat karózással védhetjük a kidőléstől.

Ne ültessük túl sűrűn a zöldségek közé, mert nagy leveleivel árnyékolhat, erős gyökérzetével pedig versenyezhet a vízért és a tápanyagokért. Legjobb helye a konyhakert napos, északi vagy szélnek kitett szegélyén van.

Három növér

A hagyományos „Három nővér” a kukorica, a futóbab és a tök együtt termesztését jelenti:

• a kukorica szára támaszt ad a babnak,
• a bab nitrogénnel gazdagítja a termesztési rendszert,
• a tök nagy levelei árnyékolják a talajt, mérséklik a gyomosodást és a kiszáradást.

Azért „nővérek”, mert egymást segítve nőnek, mintha egy család tagjai lennének

Egyes észak-amerikai őslakos kertészeti hagyományokban a napraforgó „negyedik nővérként” is megjelenik. A kert szélére ültetve vonzza a beporzókat, mérsékli a szelet, és támasztékot is kínálhat a futóbabnak.

Dísznapraforgót nevelnél a kertben vagy a balkonon? Ismerd meg a különleges dísznapraforgókat, valamint ültetésük és gondozásuk legfontosabb tudnivalóit: Dísznapraforgók a kertben és balkonon

Szotyi

Magja több ezer éve alapvető élelmiszer. Emberi fogyasztásra csak étkezési célra termesztett, egészséges, penésztől és elszíneződéstől mentes magot használjunk.

A magok akkor közelednek az éréshez, amikor a virágtányér hátoldala zöldről sárgásbarnára változik, a sziromlevelek lehullanak, a magok pedig teltek és könnyen kimozdíthatók. A tányért levághatjuk, majd száraz, jól szellőző, rágcsálóktól védett helyen tovább száríthatjuk.

Az oroszoknál pl. azért lett népszerű, mert nem szerepelt az ortodox egyház olajos élelmiszerek tilalmi listáján. Az újvilágban az őslakosok példája nyomán szintén gyorsan hódított a napraforgó. Használták élelmiszerként és orvosi célokra is. 1870-ben Kanadát is meghódította. Elterjedt az a hiedelem, hogy a napraforgóval körülvett házat elkerüli a malária. Manapság olaja miatt termesztik, Argentína, USA, Oroszország és Ukrajna adja a világ napraforgóolaj termelésének 50%-t. Emellett kitűnő madáreleség és kedvelt dísznövény. 

Naprafogómagos saláta mix

1 bögre napraforgó mag zöld, 2 bögre csíkokra vágott spenót, fél fej apróra vágott lilahagyma, egy bögre szeletelt, nyers gomba, 1 bögre pirított szemlekocka. A hozzávalókat keverjük össze, és ízesítsük citromlével.

Napraforgó-mikrozöld

A napraforgó-mikrozöld zsenge, ropogós, enyhén diós ízű növényke, amely salátákhoz, szendvicsekhez és köretekhez is felhasználható. A csírával ellentétben termesztőközegben neveljük, és fogyasztáskor csak a szárát és a leveleit vágjuk le, a gyökér nem kerül a tányérra.

Termesztéséhez kizárólag csávázatlan, emberi fogyasztásra, lehetőleg mikrozöld-nevelésre szánt napraforgómagot használjunk. A magokat áztassuk vízbe 8–12 órára, majd sűrűn vessük el egy sekély tálcába töltött, benedvesített termesztőközeg felszínére. Finoman nyomkodjuk le, takarjuk le, és körülbelül három napig tartsuk sötétben. Ezután kerüljön világos helyre, a közeget pedig tartsuk egyenletesen nyirkosan, de ne vizesen.

A napraforgó-mikrozöld általában a vetéstől számított 9–10. napon szedhető. Akkor vágjuk le közvetlenül a közeg fölött, amikor a két sziklevél már szétnyílt és kizöldült. A rajta maradt maghéjakat távolítsuk el, fogyasztás előtt pedig alaposan mossuk meg.

Cikk ajánlat: Magvak csíráztatása