Agyagos talaj jellemzése, javítása

Agyagos a kerted talaja? Megoldható probléma. A két részes sorozat első részében megismerhetjük az agyagos talajok fő jellemzőit, és az ültetés előtti szerkezetjavítás lehetőségeit.

Agyag és agyagos talajok

A talajban található agyag 0,002 mm vagy annál még kisebb méretű, apró szemcséket jelenti. Ezek az ún. talajkolloidok, melyek nagy részét a kőzetek mállásából keletkezett apró szemcsés agyagásványok (rétegszilikát) teszik ki. (További összetevők: Fe-, Al-hidroxid és kovasav gélek, ásványtörmelékek, humuszkolloidok, összetett szénhidrátok, fehérjék.) Ha az agyag aránya a talajban meghaladja a 40%-ot, akkor már agyagos talajról beszélünk. A kisméretű részecskékből nagyon sok található egy adott térfogatban, és jellemző rájuk, hogy nagy a fajlagos  felületük, ez meghatározza talaj fizikai tulajdonságait.

Miután az ilyen talajok erősen megkötik a vizet, kötött talajoknak szoktuk nevezni őket. A kötöttség utal a talaj művelhetőségére is. Minél agyagosabb a talaj, annál nehezebben művelhető. Agyagos talajba nem csak az ásó vagy az ekevas hatol be nehezen, hanem a növények gyökerei is.

Optimális esetben, ami kertészeti szempontból az ún. vályogos talajt jelenti, ahol 30-40% az agyagszemcsék előfordulása. Ilyenkor az agyagszemcsék révén a talajba került víz és a vízben oldott tápanyagok olyan mértékben kötődnek a talajrészecskékhez, hogy a talaj vízháztartása és tápanyagellátó képessége a növények számára ideális.

Száraz agyagos talaj

Kötöttebb talajokon azonban a víz erősen kötődik a részecskékhez. Ahogy nő a talaj agyagtartalma,  a növények gyökerei számára  a víz és a benne oldott tápanyagok felvehetőségének mértéke csökken. A talaj szerkezete előnytelenné válik, a talaj már nem morzsás szerkezetű, hanem nedvesen kenődő masszává alakul. Az apró agyagszemcsék annyira kitöltik a talajhézagokat, hogy nem marad hely a levegőnek.  Ne feledjük, hogy a gyökerek is lélegeznek! Ha hiányoznak a talajmorzsák közötti pórusok, amelyek részben a felvehető vizet, részben pedig a gyökerek számára nélkülözhetetlen levegőt zárják magukba, akkor a gyökerek megfulladnak.

Az agyagos talajok csapadék vagy öntözővíz hatására megduzzadnak, létrejön az agyagos, levegőtlen massza, száradáskor viszont repedezett tömbök keletkeznek. A gyökereket tehát nem csak a gyökérfulladás veszélye fenyegeti, hanem az is, hogy a száraz agyagba nem tudnak behatolni, illetve, ha már sikerült valamilyen mélységbe eljutni, a kőkeményre száradó, zsugorodó talaj megöli a gyökereket, illetve a repedezettség kialakulásakor a gyökerek elszakadnak.

Bárki megfigyelheti, hogy agyagos talajok a felszínükre érkező vizet lassan nyelik el, mert a felszíni rész azonnal megduzzad és a víz bejutásának útját állja. Míg a homokos talajok hamar kiszáradnak, az agyagos talajok igen nehezen száradnak, mert az agyagrészecskék nehezen engedik el a vizet. Ahogy lassan elengedik a vizet, a részecskék zsugorodni kezdenek. Lejtős területen tapasztalható, hogy az intenzív csapadék a felületről lefolyik, a talaj igen kis mélységben nedvesedik át, és a napsütés hatására igen rövid idő múlva a repedezett kiszáradás jeleit mutatja. Az agyag talajok művelése szinte lehetetlen, mert vagy a kenődő nedves állapot vagy a kőkemény kiszáradt állapot jellemező rájuk.

Nedves agyagos talaj

Az agyagos talajok lassabban melegednek fel, ami tavasszal sokszor hátrányos, nyáron lehet előnyös is. A nedves agyagos talaj szerkezetét az összetaposás nagyon lerontja.

A talajszerkezetről itt olvashat részletesebben.

Az agyagos talajok művelése, a szerkezet javítása

Fontos, hogy a nagy agyagtartalmú talajokat csak megfelelő állapotban és könnyebb, szélesebb kerekű gépekkel műveljük, mert nagyon hajlamosak a tömörödésre. Néhány évenként ajánlatos altalajlazítást végeztetni, mely lényegében 40-50 cm mélyen erős késekkel függőlegesen átvágja a talajt, ezáltal lehetővé téve a felesleges víz és a gyökerek lejutását a mélyebb rétegekbe. Az ilyen talajon lehet a legnagyobb probléma az ún. eketalp-betegség, melyet az állandóan azonos mélységben végzett szántás hatására annak mélységében keletkező igen kemény, a gyökerek és a víz számára szinte áthatolhatatlan réteg okoz. Könnyen segíthetünk rajta, ha néhány évenként mélyebben szántunk, vagy altalajlazítást végzünk. A téli fagyok, a víz megfagyása, a jég felolvadása segítik a műveléssel feltört darabok aprítását.

Az agyagtalajok javítása úgynevezett lazítóanyagok bekeverésével történhet. Ezek olyan méretű szemcsék, amelyek az agyagnál nagyobbak, a fajlagos felületük kisebb, így mintegy csökkentik az agyagrészecskék dominanciáját a talaj fizikai tulajdonságait illetően. Ha egyszerűen homokot kevernénk az agyagtalajba, már az is segítene, de elegendő mennyiségben ezt nem igen lehet megvalósítani és vannak ennél jobb megoldások is. Egyszerűbbé s olcsóbb megoldás az érett komposzt és a komposztált istállótrágya, amely tartósan lazítja a talajt, tápanyagot ad, elősegíti a humuszképződést, felvehető formában tartja meg a vizet és a tápanyagokat. Forgassunk tehát a talajba homokot, érett istállótrágyát, vagy komposztot (3-4 kg/m2 mennyiségben), emellett, ha módunk van rá, évente keverjünk a talajhoz ásványokat, kőzet őrleményeket pl.  alginitet, zeolitot, riolittufát, bazaltot, gránitot. (2-5 kg/m2 mennyiségben).

Az agyagos talaj művelése, javítása relatíve száraz időben, ősszel történjék.

A szervestrágya bedolgozásra az ásással egyidőben kerüljön sor. A kötött talajt hogyan ásd fel? itt megtudhatod: Ásni vagy nem ásni, ez itt a kérdés!

Trágyázhatsz ősszel istállótrágyával, vagy az adott évben összegyűjtött lenyírt fűvel, az előző évi összegyűjtött és komposztált falevelekkel, valamint a metszéskor képződött gallyak darálékával is

A nagyon nehéz, kötött talajú, de kis területeken, egyes termények, zöldségek számára, az egyszerű ágyás helyett megoldás lehet pl. az emelt ágyás, a szalmakert, a konténerkert. Mindegyikük házilag kivitelezhető.