Steven Spielberg filmje a “Jurassic Park” Michael Crichton nagysikerű novelláját vette alapul. Ahol nem csupán a jurakor dinoszaurusz óriásaival találkozhatunk, hanem egy csodálatos tájjal, ősi nyitvatermőkkel, azzal a helyszínnel, ahol ezek a gigászi lények mindennapi életüket élték.
A korszakból ránk maradt leletek kőbe zárt, ásványosodott fosszíliák. Híresek azok a megkövült fatörzsek, a jura időszakában élt hatalmas nyitvatermők, melynek maradványai a Petrified Forest (Megkövült erdő) Nemzeti Parkban találhatók (USA, Arizona). Ennél is izgalmasabb, hogy a ma élő növények között is találunk olyanokat, amelyek ebben a korban alakultak ki, és vajmi keveset változtak az évmilliók során.
A tudósok rekonstruálták a tájat. A burjánzó, zöld növényzet magas fáit fenyők, páfrányfenyők, cikászok alkották. Koronájuk alatt óriás páfrányok, aljnövényzetként pedig kisebb páfrányok és zsurlók tenyésztek. Az alábbi murálián a következő növények szerepelnek: Cikászok, araukáriák, dammar fenyők, kőtiszafák, a már kihalt Bennetitesek (már kihalt cikászfélék), magvaspáfrányok, páfrányfák, aljnövényzetként zsurlók és páfrányok.
A jura kor kicsit közelebbről
A földtörténeti középkor (Mezozoikum) kora 275-65 millió évvel ezelőttre tehető. A középidőt további korokra osztjuk: triász (251-200 millió éve), jura (200-146 millió éve), kréta (145-65 millió éve). A földtörténeti középkorban meleg éghajlat uralkodott, amely kedvezett az élővilág perm végi nagy kihalást követő újbóli elterjedésének.
A földtörténeti jura (208-145 millió év között) időszak nevét a svájci-francia határon lévő Jura hegységről kapta (Humboldt 1795).
A Tethys-óceán a jura időszakban érte el legnagyobb kiterjedését. Ekkor folytatódott a Pangea (A perm időszakban kialakult egységes őskontinens) szétesése, amely fokozatosan elkülönítette Gondwanát (Kontinens, amely amely magába foglalta a déli félteke mai kontinenseit és szigeteit.) az északi kontinensektől. A jurában kezdődött el az Atlanti-óceán medencéjének kialakulása. A tenger előrenyomulása miatt a középső jura felső részében a mai szárazföldek jelentős részét tenger borította. Hegységképződési szempontból a jura nyugodt időszak.
A jurát meleg, kiegyenlített éghajlat jellemzi. Az enyhe klíma létrejöttében szerepet játszott, hogy nem alakult ki poláris jégsapka, másrészt a tengerek fokozták az éghajlat kiegyenlítő hatását.
A jurában a dinoszauruszok virágkorukat élték. A felső jurában megjelennek a madarak, a szöcskék, tücskök. Megjelennek a szúnyog- és légyfélék. Az első emlősöket a triász-jura határáról ismerjük. Az ősi emlősök kicsiny, egér vagy sündisznó nagyságúak lények voltak, és szárazföldön éltek.
Növényújdonságok a jurában
Az északi félgömbön még 80º szélesség alatt is megtalálhatók a jura kori növények maradványai. A déli sark felé is messze lehúzódott ez a flóra. A kiegyenlített éghajlatnak megfelelően a különböző flóraprovinciákban mutatkozó korábbi eltérések elmosódtak.
A zárvatermők megjelenéséről nincsenek megbízható információk, de feltételezik, hogy a jurakorban jelentek meg.
A vezérnövények a nyitvatermők, amelyek 250 millió éve, a felső devonban jelentek meg (előnyitvatermők, Progymnospermae). Az előnyitvatermők a devon közepén és végén (360-350 millió évvel ezelőtt) virágzó, mára kihalt növénycsoport, amely magába foglalta a modern nyitvatermők (fenyők és cikászok) őseit. Voltak közöttük bokrok és 12 méter magas fák is, leveleik üstökszerűen álltak. Belőlük a karbon korban alakult ki a cikászok (Cycadophyta) törzse.
A cikászok fénykora a jura és az alsó-kréta időszakra esik. A növényevő dinoszauruszok rendszeresen fogyasztották ezeket a növényeket. A jura időszakban Magyarországon is előfordultak egyes képviselőik, manapság azonban csak az Óvilág trópusi területein él néhány fajuk.
Megjelentek a cikászokkal rokonságot mutató toboztermők törzse (Pinophyta). A fenyők legkorábban megjelent rendje a nyitvatermő ősfáké (Cordaitales). Ezek a 30 m magasságot is elérő fatermetű növények 1 m-nél is hosszabb és mintegy 15 cm széles levelet fejlesztettek. Nagy számban jelentek meg ma is élő növények, mint például a jelenleg is elterjedt fenyőfélék rendje (Pinales), amelyek között megtaláljuk a ma is létező Araucaria (délfenyő nemzetség) -, Sequoia (mammutfenyő nemzetség) – és Pinus (hosszútűs fenyők nemzetsége) -féléket. Az egész rendre jellemző a toboz szaporítószerv jelenléte.
A Füvészkertben is megtekinthető néhány példány
A budapesti Füvészkertben is megtekinthető néhány már a jura korban megjelent ősi fenyőféle (Fenyőfélék osztálya – Coniferopsida), amelyeknek az üvegházak adnak otthont.
Az araukáriafélék (Araucariaceae) családja tartozó wollemi fenyő (Wollemia nobilis) 40 métert magasságot is eléri, a föld legöregebb fafaja, amelyet 1994-ben fedeztek fel egy ausztrál nemzeti parkban Szidni közelében. A legöregebb meglelt példány maradványa 90 millió éves. Egylaki növény. Termős virágai (tobozai) kerekdedek, a tobozok zöld színűről barnára érnek. Porzós virágai (tobozai) keskenyek, vöröses barnák, lecsüngők. A természetes kihalást mutató, csökkenő példányszámú fenyő szigorúan védett növény, szerepel az IUCN vörös listáján.
A mocsárciprusfélék (Taxodiaceae) családjába tartozó hegyi mammutfenyőt (Sequoiadendron giganteum) 1842-ben fedezték fel Kaliforniában. A fák magjait áthozták Európába. A legéltesebbek, amelyek háromezer évesek, akár 1500 tonna súlyt is elérnek. Pompás, részarányos koronája sötétzöld. Az eddig ismert legnagyobb óriás mamutfenyő 135 méter magas volt. Kaliforniában teljes védettséget élvez. Részletek a Ciprusok, mamutfenyők című cikkünkben olvashatók.
Jurassic Park a Kossuth Lajos utcában
Itt a lehetőség, hogy kertünkbe, télikertünkbe, verandákra varázsoljuk a Jurassic Parkot. Ültessünk olyan növényeket, amelyek a Jurassic Park hangulatát idézik. Ennek csak a fantázia és a pénztárcánk szabhat határt, no meg kertünk, verandánk, télikertünk adottságai.
Télikertünkbe, verandákra kerülhetnek trópusi szobapáfrányok, szobafenyők (Araucariaceae – Araucaria excelsa), szágópálmát (Cycadaceae
Kertünkbe telepítsünk gingko fát (Ginkgoaceae – Ginkgo biloba), parkunkba gingko fát, bíbor kaori fenyőt (Araucariaceae – Dammarafenyő – Agathis nemzetség), hegyi mammutfenyőt ((Cupressaceae – Sequoia giganteum) vagy akár wollemi fenyőt is telepíthetünk.
Ültessünk páfrányokat, pajzsikát árnyékba, magas szerves anyag tartalmú talajba, napos sziklára pikkelypáfrányt, pl. kövifodorkát (Aspleniadaceae – Asplenium ruta-muraria). Ültessünk télen is zöld karéjos vesepáfrányt (Aspidiaceae – Polystichum aculeatum). Páfránykínálat a kolibri kertészet oldalán: páfrányok.
Gondoljunk arra is, hogy egy dinoszaurusz sem lenne boldog patak vagy csobogó nélkül!
Szeretnél értesülni ha új cikket teszünk közzé?Iratkozz fel a hírlevelünkre: Hírlevél feliratkozás