45. hét

“Közel a tél, tudd meg, ember, kórót zörget a november” szedi rímbe egy korabeli naptári kalendárium az ősz és a tél egymásba-fordulásának hangulatát.

Márton nap

Csokonai Vitéz Mihály fenti sorait határozottan cáfolja a hazánkban jelenleg uralkodó helyenkénti 17-19 fokos nappali hőmérséklet, mely nem csak nekünk, kertészeknek okoz határtalan örömet.

A Mediterráneumban a november az olajbogyó szüretelésének kezdő időpontja, melyet még az ókori Rómából eredeztetve szimbolizál a fején termő olajbogyó ágat viselő repülő férfialak, bal kezében a szezon terményeit, répa- és káposztaféléket, míg jobb kezében – érthető módon – a Nyilas jegyét tartva.

November 11-én a Mártonokat köszönthetjük, e naphoz számos népi regula és kultusz is kapcsolódik. Szent Márton 316-ban látta meg a napvilágot Pannóniában, a mai Szombathely területén, tribunus volt a római seregben, majd az egyház szolgálatába állt. Egy régi legenda szerint püspökké választása elől a libák között próbált meg elbújni, de azok gágogásukkal elárulták. Részben innen is származhat a Márton lúdja elnevezés és a népi legenda, mely napjainkban ismét virágkorát éli, főleg gasztronómiai megközelítésben, miszerint “aki Márton napján nem eszik libahúst, az egy teljes esztendőn át éhezni fog”. Szent Márton egyben az újbor bírája is, tehát ekkor kóstolták meg a borászok és a szőlősgazdák először a nemes nedűt.

Számos népi időjóslás is kapcsolódik ehhez a naphoz: Ha ezen a napon leesett a hó, Szent Márton fehér lovon érkezett, mely enyhe telet jelzett. Ha 2Márton napján a lúd jégen járt, akkor karácsonykor vízben poroszkált”, viszont a Márton-napi eső után kemény fagy és szárazság következett. A Gödöllő környéki galgamácsaiak úgy tartották, ha ezen a napon jeges eső esik, az korai tavaszt hoz.Mivel a pásztorok ebben az időszakban kapták meg éves jussukat, így járandóságukat nem véletlenül nevezték “Márton garasnak”, vagy bocskorpénznek is. November 11-én tilos volt a szennyes ruhát kimosni és kiteregetni, mert az a házi jószágok pusztulását okozta volna, viszont kötelező volt a lakoma.

Rátérve napjaink kerti teendőire, mielőtt beköszöntene a zordabb időszak és lehullana a hó, felettébb fontos teendő kiskertünk terményeinek elraktározása.

Akár zöldséget, akár gyümölcsöt tárolunk el télire, tudnunk kell, hogy élő és lélegző szervezetekről beszélünk. A növényi lélegzés bonyolult biokémiai folyamat, melyről elég annyit tudnunk, hogy éppen a lélegzés következtében csökken eltarthatóságuk és a tárolás során ezt a folyamatot kell szabályoznunk, történetesen lelassítanunk. (A nagy kapacitású, szabályozott atmoszférájú raktárakban az egyes eltárolt terményekre szabályozva állítják be a levegő összetételét, hőmérsékletét és nedvességét, mely otthonunkban megvalósíthatatlan.)

Fontos szempontok:

Az utóérő, de nem teljesen érett állapotban leszedett termények tovább tárolhatóak és egyben ellenállóbbak is a mikroorganizmusokkal szemben.

Terményeink tisztán, szárazon és egészségesen kerüljenek be otthoni raktárunkba, mely lehet egy jól szigetelt, szellőzővel ellátott, föld mélyébe süllyesztett pince, de akár a lakóházunk pincéje is. Ideális a magas páratartalom, de a helyiségben nem lehet penész (spóra). A tároló helyiség magas légnedvesség-tartalma és az alacsony, de pozitív hőmérséklete tovább tartja frissen terméseinket, mivel a sejtek energiavesztesége ilyen körülmények között lényegesen alacsonyabb.

Ha polcrendszeren tárolunk, az egyes szintek között legalább 30-40 cm távolság legyen, mely megkönnyíti a levegő áramlását az eltárolt zöldség és gyümölcsök között. Mind a helyiséget, mind a tároló eszközöket és a polcokat is lehetőleg fertőtlenítsük (oltott mész, rézgálic stb.).

A teljesen és kevésbé érett, valamint a korai és késői érésű terményeknek eltérő igényeik (pl. hőmérséklet) vannak és légzési intenzitásuk is eltérő, ezért ha egymás közelébe kerülnek, rövid idő alatt minőségromlás következhet be.

Célszerű az utóérés során etilén gázt termelő gyümölcsöket a zöldségféléktől elkülönítve tartani, ha ez nem oldható meg, akkor a tároló helyiséget – időjárástól függően – rendszeresen szellőztessük, így a termelődő széndioxid magas koncentrációját is csökkenthetjük, mely gátolhatja az érési folyamatokat és az aromaanyagok képződését

A gyümölcsök hosszabb ideig eltarthatóak, ha egyenként újságpapírba csomagoljuk őket, így az esetleges fertőzések is lényegesen lassabban terjednek.

Mely termények tárolhatóak együtt és melyek nem?

Most pedig pillantsunk be egy kicsit a zöldségek és gyümölcsök kényszerű társas együttélésének mikrovilágába:

Hagymával kizárólag a fokhagyma fér meg jól, hiszen rendkívül magas aromás illóolaj tartalmát átveszi az alma, a körte, de a gyökérzöldségek, a káposztafélék és a tök is, így kölcsönösen oly mértékben lerontják egymás beltartalmi értékét, hogy fogyasztásra alkalmatlanná válnak. Így az a legjobb – amennyiben van rá lehetőségünk –, ha száműzzük a padlásra, hiszen a hagyma még az enyhébb átfagyást is elviseli hasonlóan a kínai- és bimbóskelhez.

A fenti okok miatt tartsuk távol az almától a zellert, a petrezselymet és a krumplit is.

A tök a petrezselyem és a körte kivételével minden más terménnyel csak rövid ideig tárolható közvetlen közelségben (pl. burgonya, alma, répa, káposzta, zeller és karalábé).

A zöld paradicsomot is a többi terménytől távol, szárastul függesszük fel. Cikk ajánlat: Mi legyen ősszel a paradicsommal?

A burgonya csak a fokhagymával tolerálja a hosszabb távú együttélést, semmi mással nem.

Az almától és a körtétől is tartsuk távol a gyökérzöldségeket (főleg a sárgarépát) és a káposztát.
A burgonyát legjobb egy fedeles deszkaládában, a fénytől elzárva tárolni a zöldülés és csírázás megakadályozása érdekében.

A céklát 1-3 fokon tároljuk, megelőzendő a káros nitritek kialakulását.

Tipp:
A szedési idő megválasztása szempontjából jó tudni, hogy a növények nitrát tartalma a délutáni órákban a legalacsonyabb. A torzsák nitrát tartalma igen magas. Fogyasztás előtt, ha 1-2 napig sötétben tartjuk a retket vagy a salátát, akár a felére is csökkenhet a nitrát tartalom.

A zöldségfélék tárolásával foglalkozik a Zöldségfélék tárolása című cikkünk is.

További tennivalókat is találunk kiskertünkben november havának legelején, melyhez inspirációként Karel Èapeket hívom segítségül egy rövid idézettel A szenvedelmes kertész címû regényének aktuális fejezetébõl:

“Még egy-két nap, és megadjuk a kertnek a végtisztességet. Még kivárunk egy kis enyhe talaj menti fagyot, aztán mindent betakarunk zöld fenyõgallyal. Lehajlítjuk a rózsafákat, földet kupacolunk a tövükhöz, elteregetjük az illatos fenyõgallyat, aztán – jó éjszakát. A gallyakkal az ember többnyire egyebet is betakar, mondjuk, a zsebkését vagy a pipáját. Tavasszal aztán, amikor a fenyõgallyat összeszedjük, szép sorjában megint minden elõkerül.”

Kovács László Zoltán
kovlazol@gmail.com