Októberben a növények vegetációs idõszakuk végéhez közelednek, mi pedig utoljára rugaszkodunk neki a kerti munkáknak, melynek hasznát már csak a jövõ évben élvezhetjük. Ez az idõszak még kiválóan alkalmas arra, hogy örökzöldeket telepítsünk, trágyázzunk, valamint a közelgõ fagy ellen védekezzünk.
Lássunk egy idézetet a másfél évszázados Magyar Házi Gazdasszony címû kalendárium Mind Szent October havának fejezetébõl:
“A gondos Gazdaszszony az éléskamrát megtölti; úgy más részrõl a zöldségpintzét is kitisztítatja, a póltzokat helyre igazíttatja, homokot és földet hordat belé, és a gyökeres veteményeket, zellert, petrezselymet, tormát, veres, sárga, és tövisrépát, retket, karalábit, kártifiólt, tzikoriát s azt kiszedetvén a kertbõl, feltisztítva a jövõ télre berakja, vagy a mije ezek közzül hibázik pénzen is beszerzi.”
Szeptember elején-október végén érnek az eltartásra alkalmas téli almák. Október elején, szakaszosan érik a batul alma. A gyümölcs jellegzetes zamatú, üdén savanykás. Friss fogyasztásra javasolt, hűvösben akár tavaszig jól tárolható. Az őszi harmat előnyösen befolyásolja a téli alma színét, aromáját. Az almát akkor kell szüretelni, amikor a gyümölcsök kocsánya enyhe csavarásra leválik a fáról, színük, nagyságuk megfelelő, magjai barnák, és a természetes hullás is megkezdődött. A téli almákat a fajtára jellemző teljes színeződésben szüreteljük. Üzemi méretekben szabályozott légterű hűtőtárolókban tárolják őket árusításukig. Háztáji viszonyok között általában fa vagy műanyag rekeszekben tartják őket. Az alma tárolásáról: Az egészséges alma.
A szürettel egyidőben két csonthéjas gyümölcsünk, a dió és a gesztenye is érik, mely csemegék nem hiányozhatnak az asztalunkról.
A diófa hazánkban, így az egész Kárpát-medencében a természetes flórát alkotó õshonos, tehát nem csupán termesztett gyümölcsfa, melynek jelentõségét az is igazolja, hogy számtalan településünk nevében szerepel a dió szó. A folyópartok kísérõnövénye, tehát roppant vízigényes növényrõl beszélünk. Neveléskori metszése elsõsorban a számunkra megfelelõ törzsmagasság és lombkorona (alapvetõen gömb alakú) forma kialakítására irányul, viszont termõkori metszést nem igényel, annál is inkább, mivel termõrügyei a vesszõk végén találhatóak. A diófa fajtától függõen késõn (5-15 éves korában) fordul termõre, szedése legkorábban akkor kezdhetõ, ha a zöld színû kopáncs alatt a kemény héja barnulni kezd (ez a kopáncs megrepedése elõtt pár héttel kezdõdik), ilyenkor a termés bele még világos cserszínû, melyet friss diónak neveznek, és különleges csemegének számít különleges íze és rövid eltarthatósága miatt is, az érett dióbéllel szemben.
Elsõsorban “vagyonvédelmi” okból az érett dió szüretelésének hagyományos népi módja a dióverés: “A diót akkor verik, ha terem, nem akkor, amikor nem, így minél jobban terem, annál jobban verik, hát nem igazságtalan?”
Gyakran telepítünk felfelé törekvő, a nyírást jól tűrő sövényt a kertünket érő szélnyomás csökkentése érdekében. A szélvédõ sövényt – amennyiben kertünk fekvése megengedi – igyekezzünk az uralkodó szélirányra merõlegesen tájolni, és semmi esetre se törekedjünk arra, hogy a szelet teljesen felfogja, tehát ne ültessük túl sûrûn, mert ebben az esetben a szél gyakorlatilag átbukik rajta, és még jobban letarolja kiskertünket. Viszont a ritkább sövény mérsékli a szelet, így kertünk klímáját kellemesebbé teszi. A lombhullató sövények telepítésére legalkalmasabb idõszak az október. A kitûzött ültetési sáv talaját legalább két ásónyom mélyen forgassuk meg, keverjünk bele szerves anyagot, komposztot vagy tõzeget, iszapoljuk be, ha savanyodásra hajlamos a talajunk, a felszínére szórjunk ki meszet és sekélyen munkáljuk be. A frissen ültetett cserjék gyökérzónájába ne keverjük be istállótrágyát, azt inkább takarásra használjuk, mely részben védi a tövét az erõsebb fagytól, egyben a tápanyag fokozatosan kerül a növények gyökereihez a téli csapadékkal. A Sövény gondozásról itt olvashat.
A szoliterként ültetett cserjék ültetésének is most van a fõ ideje, így elegendõ idõ áll rendelkezésükre, hogy még a közelgõ fagyok elõtt elegendõ hajszálgyökeret tudjanak nevelni ahhoz, hogy tavasszal növekedésnek tudjanak indulni. Fontos, hogy akkora területet biztosítsunk számukra, hogy növekedési habitusuknak megfelelõen tudjanak fejlõdni. A hely kiválasztásakor gondoljunk a várható magasságukra is, oly módon, hogy a magasabbak alkossák a hátteret, míg az alacsonyabbak legyenek elöl. Telepítéskor kissé vágjuk vissza a növényt, hogy a lombozat és gyökérzet egyensúlyát biztosítsuk. Bíbor levelű cserjékről szóló cikkünket itt olvashatja.
A krizantém viszonylag fagyérzékeny, így tövét ne most osszuk szét, sokkal biztonságosabb a tavaszi tõosztás.
Az október az egzotikusnak számító kivi ültetésére is lehetõséget biztosít, melyet követõen erõteljesen metsszük vissza, melyet remélhetõleg tavasszal erõs, fiatal hajtásokkal fog meghálálni.
Amennyiben tudatosan gyûjtögettük kertünk ingyen szervesanyagait, komposztládánk mostanra – mivel már az utolsó terméseket is betakarítottuk – biztosan megtelt, így jó alkalom nyílik arra, hogy felgyorsítsuk a komposztálás során a benne lezajló bomlási folyamatokat. Zsákvászonnal, szalmával, lombbal, vagy vékonyan földdel takarjuk le (a megfelelõ hõmérséklet biztosítása érdekében), és inkább legyen nyirkos, mint teljesen átázott.
Hullanak a levelek, ez pedig értékes tápanyagforrás lehet kertünk számára, melyhez készítsünk levéltárolót, négy oszlop köré rögzített dróthálóból. Alaposan tömjük meg száraz levelekkel, és hagyjuk állni egy évig.
Kovács László Zoltán
kovlazol@gmail.com
Kövess minket a Facebook-on!