Növényvédelem ősszel

Dr. Némethy Zsuzsanna növénydoki cikkének aktualizált változata

Ősszel a növényvédelem nem ér véget a szürettel. A lehulló lomb, a fán maradó beteg termések, az elszáradt növényi részek és a teleltetésre kerülő cserepes növények mind olyan helyek lehetnek, ahol kórokozók vagy kártevők vészelik át a kedvezőtlen időszakot. Amit most felismerünk és megfelelően kezelünk, azzal sok esetben a következő évi fertőzési nyomást is csökkenthetjük.

Ha ősszel még tart a szüret, növényvédő szer használatakor különösen fontos betartani az adott készítmény élelmezés-egészségügyi várakozási idejét. A szüret közelsége ezért azt is meghatározza, hogy egyáltalán végezhető-e még kezelés.

Az őszi növényvédelem azonban nem azt jelenti, hogy mindent el kell távolítani a kertből vagy minden növényt meg kell permetezni. Az egészséges avarnak helye van a kertben: védi a talajt, lebomlásával szerves anyagot juttat vissza, és számos élőlény számára biztosít búvóhelyet. Növényvédelmi szempontból elsősorban a fertőzött növényi részekre és az ismert áttelelő kártevőkre kell figyelnünk.

A fertőzött lombbal együtt a kórokozók is áttelelhetnek

A gyümölcsfák számos levélbetegségének kórokozói a fertőzött leveleken maradhatnak fenn. Ilyen többek között az alma és a körte varasodása, a cseresznye és a meggy blumeriellás levélfoltossága, a körterozsda, valamint a kajszi és a szilva egyes levélbetegségei.

Éppen ezért már lombhullás előtt érdemes megfigyelni a leveleket. A foltos, rozsdás, idő előtt sárguló vagy elszáradó lomb nemcsak az adott év problémáját mutatja: egyes kórokozók innen indíthatják a következő évi fertőzést.

Az erősen fertőzött lombot ne hagyjuk vastag rétegben közvetlenül a beteg növény alatt. Az egészséges leveleket viszont nem kell eltávolítani csak azért, mert ősz van. Fák és cserjék alatt az avar védi a talajt, majd lebomolva visszajuttatja a szerves anyagot. Erről részletesebben a Zavar az avar? című Kertlap-cikkben írtunk.

Az erősen fertőzött növényi részekkel azonban legyünk óvatosak. Megfelelően magas hőmérsékletet elérő komposztban sok kórokozó és kártevő elpusztulhat, de a hagyományos házikerti komposzt nem feltétlenül melegszik át kellően és egyenletesen. A Komposztálás a házikertben című cikkünkben azt is összefoglaltuk, mi kerülhet a komposztba, és mit jobb kihagyni belőle.

Az aknázómoly a lehullott levélben várhatja a tavaszt

A vadgesztenye-aknázómoly kártétele nyár végére már messziről feltűnő lehet. A leveleken világosabb, majd barnuló aknák jelennek meg, súlyos fertőzés esetén pedig a lomb idő előtt elszáradhat és lehullhat.

A kártevő bábjai a lehullott levelekben telelnek át. Ezért a vadgesztenye alatt a fertőzött lomb összegyűjtése az egyik legfontosabb őszi védekezési lehetőség. Ha a levelek a fa alatt maradnak, tavasszal az áttelelt bábokból újabb lepkék rajzhatnak ki. A lehullott levelekben telelő bábok a téli hideget is jól átvészelik, ezért még egy fagyos tél sem feltétlenül csökkenti számottevően a következő tavasszal kirepülő lepkék számát.

Ez jó példa arra, hogy a növényvédelem nem feltétlenül permetezést jelent. Ilyenkor egy alapos lombgyűjtés többet érhet, mint egy rossz időpontban elvégzett növényvédőszeres kezelés.

A kártevő életmódjáról és az ellene alkalmazható védekezésről a Vadgesztenye aknázómoly című cikkünkben olvashatsz részletesen.

A gyümölcsmúmiákat ne hagyjuk a fán

Lombhullás után különösen feltűnővé válnak a koronában maradt összeaszalódott, beteg gyümölcsök. Ezek az úgynevezett gyümölcsmúmiák többek között a moníliás betegségek fennmaradásában játszhatnak szerepet.

Ne csak a földre hullott beteg terméseket gyűjtsük össze. Nézzük át a fa koronáját is, és a rajta maradt múmiákat szedjük le.

A beteg, elszáradt hajtásrészek szintén fertőzési forrást jelenthetnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden gyümölcsfát ősszel erősen meg kell metszeni. A metszés megfelelő időpontja fajonként eltérő lehet; most elsősorban az egyértelműen beteg és elhalt részek felismerése és eltávolítása a cél.

A fertőzési források eltávolítását indokolt esetben az őszi lemosó kezelés egészítheti ki, amelyről később külön is szólunk.

A betegségről és a megelőzés lehetőségeiről a Gyümölcsfáink ádáz ellensége, a monília című cikkünkben olvashatsz bővebben.

Mit találhatunk a talajban?

A veteményes felszámolásakor, ültetéskor vagy más őszi talajmunka során különféle lárvák kerülhetnek elő. Találkozhatunk például cserebogárpajorral, drótféreggel vagy bagolylepkék lárváival.

Ha egyébként is végzünk talajmunkát, az előkerülő és biztosan felismert kártevőket érdemes összegyűjteni. Nem szükséges azonban csak emiatt az egész kertet felásni.

Fontos, hogy nem minden talajban élő lárva kártevő. Sok hasznos vagy ártalmatlan élőlény is a talajban tölti fejlődésének egy részét, ezért amit nem ismerünk fel biztosan, azt ne pusztítsuk el automatikusan.

A hideg közeledtével számos talajlakó kártevő egyre mélyebbre húzódik. Emiatt az ősszel végzett vegyszeres talajkezelés hatása bizonytalan lehet, ezért nem tekinthető általános megoldásnak. Sokkal fontosabb a megelőzés, a növényváltás, a megfelelő talajművelés és a kártevők megfigyelése.

Teleltetés előtt vizsgáljuk át a cserepes növényeket

A nyarat erkélyen, teraszon vagy a kertben töltő cserepes és dézsás növényekkel együtt könnyen kártevőket is bevihetünk a teleltetőhelyre.

Mielőtt a növényeket bevisszük, vizsgáljuk át alaposan a hajtásokat, a levélnyeleket és különösen a levelek fonákát. Atkák, levéltetvek és pajzstetvek kis egyedszámban könnyen észrevétlenek maradhatnak.

A védett, egyenletesebb hőmérsékletű teleltetőben azonban néhány kártevőből is gyorsan nagyobb állomány alakulhat ki. Sokkal egyszerűbb még a bevitel előtt észrevenni a problémát, mint néhány héttel később több egymás mellett álló növény fertőzésével megküzdeni.

Atkáknál a növény számára megfelelő, rendszeres vizes lemosás vagy zuhanyoztatás is segíthet a kártevők számának csökkentésében. A teleltető lehetőleg legyen világos, ne túl meleg, és a levegő se legyen tartósan túl száraz, mert a meleg, száraz körülmények kedvezhetnek az atkák felszaporodásának.

Lakótérben a növényvédő szerek használatának lehetősége erősen korlátozott, ezért a problémát jobb még a teleltetés előtt felismerni és kezelni. Ha növényvédő szeres beavatkozásra van szükség, azt lehetőleg még a szabadban, a növény bevitele előtt végezzük el, és csak az adott növényen, az adott károsító ellen engedélyezett készítményt használjuk.

A leanderen előforduló atkák, pajzstetvek és más károsítók felismeréséről az A leander betegségei és károsítói című cikkünkben olvashatsz részletesen.

Mikor lehet szükség őszi lemosó permetezésre?

A gyümölcsfákon és más fás növényeken több kórokozó és kártevő képes a kéreg felületén, repedéseiben, a vesszőkön vagy a rügyek környezetében áttelelni. Az őszi lemosó kezelés célja ezek mennyiségének csökkentése.

Az őszi lemosó permetezés megfelelő időpontja általában akkor következik el, amikor a lomb nagy része, mintegy 60–80 százaléka már lehullott. A kezelés szükségességét azonban az adott növény és az év során tapasztalt fertőzések, károsítók alapján érdemes megítélni.

A lemosó permetezés sem helyettesíti a növényhigiéniát. Ha a fán maradnak a beteg gyümölcsök, alatta pedig vastagon fekszik a fertőzött lomb, önmagában egy permetezés nem oldja meg a problémát.

A növényvédő szerek engedélyezése idővel változik. Ezért régi cikkekben szereplő szerneveket és hatóanyaglistákat nem érdemes automatikusan követni. Mindig az adott növényben és az adott károsító ellen jelenleg engedélyezett készítményt, annak érvényes engedélyokirata és címkéje szerint használjuk.

Az időzítésről és a kezelés szerepéről a Lemosó permetezés tél elején és tél végén című cikkünkben találsz részletesebb összefoglalót.

Ne steril kert legyen a cél

Az őszi növényvédelem egyik legfontosabb része a megfigyelés. Nézzük meg, mi beteg, mi egészséges, hol jelent meg az év folyamán komolyabb fertőzés vagy kártevő, és ennek alapján avatkozzunk be.

Nem az a cél, hogy minden lehullott levelet eltüntessünk és minden élőlényt kiirtsunk a kertből. A beteg, fertőzési forrást jelentő növényi részeket különítsük el az egészséges avartól, a kártevők búvóhelyeit pedig ott számoljuk fel, ahol valóban növényvédelmi jelentőségük van.

A következő évi növényvédelem valójában már ősszel elkezdődik – sokszor nem a permetezővel, hanem a kert alapos megfigyelésével és néhány jól megválasztott munkával.