Félfás és zöld dugványozás

A több évig élő dísznövényeket leggyakrabban vegetatív úton szaporítják. E szaporítási mód előnye, hogy gyorsan fajtaazonos növényeket lehet előállítani. A vegetatív szaporítási módok között kiemelt helye van a dugványozásnak.

A zöld- és a félfás dugvány egyaránt az adott év leveles hajtásából készül, de nem ugyanabban a fejlettségi állapotban. A zölddugvány még puha és hajlékony, a félfás dugvány alsó része már megszilárdult, fásodni kezdett. Hogy melyikből érdemes dugványt készíteni, az a növényfajtól és a szedés időpontjától függ.

A fás dugványozásról itt olvashatsz: Most dugj le szaporításra szánt vesszőket!

Dugványszedés

A leveles hajtásdugványokat az adott év hajtásaiból készítjük. Tavasszal és nyár elején a hajtások még zöldek, puhák, később fokozatosan megszilárdulnak és félfás állapotúvá válnak.

A zölddugvány még rugalmas és zöld, de már nem egészen zsenge. A félfás dugvány alsó része már keményebb, fásodni kezdett, miközben a hajtáscsúcs még zöld és hajlékony. Hogy melyik állapot a legalkalmasabb, az a növényfajtól és a dugványszedés időpontjától függ.

Az orgona, a hortenzia, a cserjés pimpó és több más lombhullató cserje dugványai már májusban vagy június elején szedhetők, ekkor többnyire még zölddugványokról beszélünk. A nyár folyamán szedett, már kissé megszilárdult hajtásokból félfás dugványok készülnek.

A zöld és félfás dugványok a vegetációs időszakban bármikor szedhetők, amikor arra alkalmas hajtások találhatók a növényeken. Például ha egy nyaralás alkalmával beleszeretsz egy különleges leanderbe, hajnalban, odasettenkedve a kiszemelt leanderhez, levágsz róla néhány erős, hosszú hajtást, amit a már előkészített vizes újságpapírba csomagolsz, és az egészet elrejted egy nejlonzacskóba. A dugványgyűjtés lehetőleg az utazás utolsó napján történjék….

A fás dugvány ettől eltérő módszer: teljesen megfásodott, rendszerint levéltelen, nyugalmi állapotú vesszőből készül ősszel vagy télen.

Mikor lehet dugványozni?

Ezért a cserjék dugványozásának fő időszaka június-júliusra esik. Azonban több dísznövény, pl. a labdarózsa,  cserjés pimpó, a hortenzia, az orgona dugványok már május folyamán szedhetők, mielőtt a fásodás túl előrehaladott állapotban lesz. A muskátli dugványozására a május vége, a június eleje a legalkalmasabb. A rózsáról másodvirágzás idején gyűjtsünk dugványnak való hajtást. A lomblevelű örökzöldekről július-augusztusban, a tűlevelűekről agusztustól szeptember közepéig gyűjthető dugvány.

Dugványozás májusban, júniusban, júliusban (Jutka mamától):

Az alábbi időpontok a leveles hajtásdugványok szedésére vonatkoznak. A korábban szedett hajtások többnyire még zöldek, a nyár folyamán pedig fokozatosan félfás állapotúvá válnak.

Jutka mama dugványszedési naptára

Az alábbi időpontok tájékoztató jellegűek. A naptár mellett mindig figyeljük a hajtás fejlettségét is: a dugványozásra alkalmas hajtás legyen egészséges, már ne egészen zsenge, de még ne legyen teljesen megfásodva.

Május elején és közepén

• Közönséges, bolyhos és magyar orgona (Syringa vulgaris, S. villosa, S. josikaea): május eleje
• Bangita (Viburnum × carlcephalum, V. lantana): május közepe

Május közepétől június közepéig

• Japánbirs (Chaenomeles fajták): május 15.–június 15.
• Hortenzia (Hydrangea fajok és fajták): május 15.–június 15.
• Perzsafa (Parrotia persica): május 15.–június 15.
• Egyéb lombhullató bangiták (Viburnum fajok): május 15.–június 15.
• Cserjés pimpó (Potentilla fruticosa fajták): május–június
• Dúsvirágú gyöngycserje (Exochorda fajok és fajták): május–június
• Húsos som (Cornus mas): május vége–június eleje

Júniusban

• Cserszömörce (Cotinus coggygria fajták): június eleje
• Trombitafolyondár (Campsis radicans): június
• Lombhullató madárbirsek (Cotoneaster fajok és fajták): június
• Viráglonc (Kolkwitzia amabilis): június
• Bokorhere (Lespedeza fajok): június
• Lombhullató loncok (Lonicera fajok és fajták): június
• Gyöngyvessző (Spiraea fajok): június
• Kínai és perzsa orgona (Syringa × chinensis, S. persica): június
• Illatos barátcserje (Vitex fajok): június

Június közepétől július végéig

• Babarózsa (Prunus triloba, régebbi nevén Amygdalus triloba): június 15.–július 15.
• Nyáriorgona (Buddleja fajták): június 15.–július 30.
• Nagyvirágú iszalagok (Clematis fajták): június 15.–július 15.
  A dugványon egy rügypár maradjon, az alsó vágást az ízközben készítsük.
• Fehér és sárgavesszejű som (Cornus alba, C. stolonifera): június–július
• Gyöngycserje (Deutzia fajok és fajták): június–július
• Aranyfa (Forsythia fajok és fajták): június–július
• Mályvacserje (Hibiscus syriacus fajták): június–július 15.
• Jázmin (Jasminum fajok): június–július
• Fagyal (Ligustrum fajok és fajták): június–július
• Jezsámen (Philadelphus fajok és fajták): június–július 15.
• Rózsalonc (Weigela fajok): június–július

Júniustól augusztusig

• Kékszakáll (Caryopteris fajok): június–augusztus

A túl zsenge hajtások könnyen lankadnak és érzékenyebbek a fertőzésekre, ezért számukra különösen fontos a magas páratartalom. Olyan zöld hajtást válasszunk, amely még rugalmas, de már nem egészen puha és vízdús.

A dugványt egyaránt készíthetjük nem virágzó, fej- vagy oldalhajtásból is. Előbbi előnye,hogy szebb növény lehet belőle nevelni, de ebből a növényen csak kevesebb található. A dugványszedést lehetőleg kora reggel végezzük, amikor a hajtások még feszesebbek.

Külön említést érdemel a paradicsom hónaljhajtása. Ezt ugyanis azonnal ledughatod cserépbe, és az esetleg kieső paradicsomtöveket így pótolhatjuk.

Cserjés hortenzia- és orgonadugványok. Mellette a házi készítésű ültetőfa. Az orgonát és cserjés hortenziát  zölddugványról, friss az évi hajtásból javasolják szaporítani.

Dugványgyökereztetéshez ajánlott közeg

Mivel a dugványok gyökérzetük nevelésére a tápanyagokat a zöld részektől vonják el, ezért nem használunk virágföldet. A dugványok talajának mindenképpen fertőzésmentesnek kell lennie. Legjobb az építkezésnél, a vakolásra használt homok, amely egy picit szemcsés. Ebben gyökereztetve a dugványokat, csökken a fertőződés veszélye. A hivatásos kertészek általában perlittel kevert homokba dugványoznak, amely mindig elegendő nedvességet képes elraktározni, de a felesleges nedvességet elvezeti. illetve terjed a tőzeghengerben történő dugványozás is.

Szaporítóládát szívató tálcával ajánlunk ajánlunk a Kertlap Kertészeti Webáruházból. A szaporítóláda kiváló vetéshez, dugványozáshoz de még rostáláshoz is!

A cserépbe vagy vetőtálcára elhelyezett ültetőközeget a dugványozás előtt alaposan tömöríteni kell. A homokot először be kell öntözni, majd amikor a vizet beszívta, le kell döngölni egy simítóval egészen addig, amíg már nem tudod az ujjad belenyomni. Utána jöhet még egy adag víz, és újabb döngölés. Végül a felület majdnem betonkeménységű lesz.  Így a közeg készen áll a dugványok fogadására.

Gyökereztetőporba mártott dugványok

A dugványok előkészítése és beültetése

A dugványozásra szánt hosszabb hajtást 10-15 cm-es darabokra feldaraboljuk, mindig a levélpár alatt kb. fél centivel. Levelet keveset hagyj rajta! A nagy leveleket félbe kell vágni. Az alsó leveleket eltávolítjuk, a megmaradt felső levélpár felét levágjuk, így csökkentve a párolgási felületet, és a tápanyagigényt. Rózsa esetében a 25 cm-es virágos hajtásról a virágot le kell csípni. Csak a felső két levél marad.

Most a növény készen áll arra, hogy minden energiáját a gyökerek fejlesztésére fordítsa. Azonban a gyökerek fejlődését nem árt megsegíteni. Ehhez gyökereztetőporba lehet a dugvány talprészét mártani. A gyökereztető port helyettesítheti a fahéjpor! A dugvány beültetéséhez házilag is készíthetsz klb. ceruza vastagságú, végén kihegyezett ültetőfát. Ezzel lyukat fúrsz a homokba. Amennyiben vetőtálcát használsz, a hajtásokat egymástól kb. 5 cm távolságra dugod le. Alaposan le kell nyomkodni a talajt a dugvány körül, hogy ne maradjon levegő körülötte.

Dugványok beültetése egymástól 5 cm-re.

Dugványok ápolása

A begyökeresedés időtartama alatt legfontosabb a magas páratartalom biztosítása. A legegyszerűbb megoldás, ha dugványokra egy befőttes üveget fordítunk, vagy ha hurkapálcával feltámasztott átlátszó nejlonzacskót helyezünk a cserépre. Májusi vagy nyári időszakban a dugványok árnyékos helyen akár a szabadban is tárolhatod. A rózsadugványokat mindenképpen párás környezetben kell tartani. Hűvösebb időjárás esetén állítsuk meleg helyre őket. Ilyenkor akkor fejlődnek a leggyorsabban, ha biztosítani tudjuk számukra azt, hogy a közeg hőmérséklete 25-30 C fok legyen.

A hosszan tartó közvetlen napsütéstől védjük a növényeket, de biztosítsunk elegendő fényt a számukra. Naponta ellenőrizzük őket, a lehullott, elszáradt leveleket távolítsuk el. Földjük legyen állandóan nedves, de ne tartsuk vízben.

A dugványok 3-4 hét alatt gyökereznek meg. A lágyszárú növényeknél gyökeresedés előrehaladtának megállapítása igen egyszerű. Ha a dugványok levele lankadt, akkor a gyökeresedés még nem indult meg. Ha a levéllemezek ismét kifeszülnek, már tudhatjuk, hogy elegendő gyökér fejlődött a kis növénykék vízszükségletének pótlásához.

Majd kb. 6 hét gyökeresedés után, a páratelt környezettől fokozatosan szoktassuk őket a szabad levegőhöz, ültessük át őket külön cserepekbe és azokban neveljük tovább őket egészen a kiültetésig.

Levél-, illetve levélszelet-dugványozást szintén zölddugványozásként szokták emlegetni. E szaporítási módok leginkább a szobanövényekre jellemzőek, a későbbiekben néhány növényfajon (afrikai ibolya, begónia) keresztül ezzel is részletesen fogunk foglalkozni.