Ősgyíkok kontra növények

Jurassic parkA növények törzsfejlődése párhuzamosan folyt a dinoszauruszokéval, a növények mégis jóval túlélték az ősgyíkokat. Létezik azonban néhány faj, amely megőrizte ősi formáját. Sok dinoszauruszos filmben nagy gondot fordítanak arra, hogy a legújabb technikák segítségével újraélesszék a régen volt állatokat, sokszor azonban nem figyelnek arra, hogy a megfelelő környezetbe helyezzék őket.

A földtörténeti középkor vagy középidő 185 millió éven át tartott (250-65 millió év). A korszak tudományos neve mezozoikum. Ez a dinoszauruszok kora, amely három időszakot ölel fel, a triász, jura és kréta kort. A triász végére a dinoszauruszok fajainak száma robbanásszerűen megnövekedett, domináns pozíciójukat 4-5 millió év alatt érték el. A kréta időszak végi nagy kihaláskor,  a 65 millió évnél fiatalabb kőzetekből eltűnnek a dinoszauruszok. Nem így a növények!

A chileifenyő vagy chilei araukária (Araucaria araucana) , amely szúrós leveleivel gyakorta tornyosult a Viktoriánus villák kertjében, jelen volt már akkor is, amikor még a Seismosaurusok és a Brachiosaurusok lába rengette földet, és megtalálhatjuk őket ma is  az Andok lábánál.

Araucaria erdő az Andokban

A páfrányfák vagy serleg páfrányok (Cyathea), amelyek ma Új-Zéland hűvös és nedves hegyoldalait díszítik, cseppet sem különböznek attól a növénytől, amelyet 150 millió évvel ezelőtt még a Diplodocus majszolgatott. Manapság a Vaterán többször is ütközhetünk velük. A budapesti Füvészkertben is megnézhetjük őket.

Ezek a növények azonban jóval többek, mint egy rég letűnt kor mementói. Arra is magyarázatot adhatnak, hogy miért nőtt néhány növényevő dinoszaurusz (mint például a Diplodocus is) olyan hatalmasra. Egyes feltevések szerint a növények és az ősgyíkok közt “fegyverkezési verseny” folyt, ennek megnyerésére pedig a növények különböző stratégiákat dolgoztak ki.

A növények egyik módszere az volt, hogy minél emészthetetlenebbé váljanak. Ennek érdekében kemény és rágós leveleket hoztak (például: a chilei fenyő). Egy másik megoldás, hogy olyan mérgeket termeltek, amelyek elriasztották a növényevőket. A rágós levelek sokszor olyan kevés mennyiségű tápanyagot tartalmaztak, hogy a dinoszauruszoknak nagy mennyiségben kellett fogyasztaniuk őket. Gyakran köveket is lenyeltek, a gyomruk ezáltal volt képes arra, hogy összezúzza a kemény növényi szöveteket. Az emésztőszervek megnövekedése elősegítette a tápanyagok kivonását a fennmaradó pépből. A nagyméretű belekben lezajló erjedés hatására a méregtelenítés sikeres lehetett és a kevés tápanyagot is ki tudták vonni a növényekből. Ezek a dinoszauruszok lettek a legfelfúvódottabb állatok, amelyek valaha is a Földön jártak.

A növények egy másik levélvédelmi stratégiája az volt, hogy minél magasabbra kezdtek el nőni. Így a magas törzs tetején növekvő levelek és reproduktív szövetek védett helyre kerültek a legelő dinoszauruszoktól. Erre válaszként néhány dinoszaurusz hosszú nyakat növesztett és farkat is, a súlykiegyenlítés végett. Ez a lassú evolúciós harc addig tartott, amíg mind a növények, mind a dinoszauruszok elérték fejlődésük fizikai határt. Ebben a versenyben azonban a dinoszauruszoké volt az adu ász. Egy 50 tonnás Brachiosaurus ugyanis könnyűszerrel ki tudott dönteni bármilyen nagy fát. Ezek az állatok voltak a legfélelmetesebb erdőpusztító lények az ember megjelenéséig.

Aki nem hiszi, járjon utána!

Élő fosszíliák – avagy a mezozoikum újratöltve

1.triász korban (meleg időszak; 250-200 millió év) a páfrányfák és cikászok uralkodtak.

ginkgoAz élő fosszíliák legismertebb példája (azaz az olyan növényeknek, melyek mai változata semmiben sem különbözik a fosszíliáktól, amelyeket megtaláltak) a Gingko. A Triász alatt hatalmas gingko erdők borították a Földet, de egészen a XVII. századig ismeretlenek maradtak a nyugati kultúra számára. Akkor európai botanikusok fedezték fel kínai kolostorkertekben és hozták el Európába, ahol azóta is nagy számban nő. Valószínűleg ez volt az első példája annak, amikor a kultiválás mentett meg egy fajt a kihalástól (ma ugyanis nem találhatóak vadontermő példányok). A gingko leveléből készült kivonatot gyakran használták a kínai gyógyászatban memória stimulálóként. A mostani kutatásokból pedig arra a feltételezésre jutottak, hogy valószínűleg késlelteti az Alzheimer kór kialakulását.

A japán cikász bár minden valamirevaló botanikus kertben előfordul, és az egész világon árulják, mint kerti vagy szobanövényt, eredete egészen a dinoszauruszok koráig nyúlik vissza, és külleme vajmi keveset változott az utóbbi kétszáz millió évben. A részletek a Cikászok című cikkünkben olvashatók.

A mocsári ciprusfélék (Taxodiaceae) tulajdonképpen óriás fenyők. Évmilliókkal ezelőtti dömpingjük mára már csak emlék. A ciprusok és mamutfenyők a a Föld legnagyobb fái. Termőterületük sokszor védett, mert a kitermelés miatt fái megfogyatkoztak. A mocsári ciprusfélék közé tartozó ciprus nemzetség (Taxodium sp.) a triász kor jellegzetes növénye. Ma már csak néhány faja ismerte, ilyen például a mocsári ciprus.
A szintén a  mocsári ciprusfélékhez tartozó mamutfenyő Sequoia nemzetség 200 millió éve jelent meg a dinoszauruszok feltűnése idején. A triász kor domináns növényei voltak.  A fajok többsége a jégkorszakban pusztult ki. A Sequoia nemzetség egyetlen élő képviselője tengerparti mamutfenyő (Sequoia sempervirens). Olvassa el Ciprusok, mamutfenyők című cikkünket is!

2.jura kori (meleg, csapadékos időszak; 200-150 millió év) tájat a cikászok és a benettiteszek is uralták.

Már említettük a chilei araukáriát. A jura időszakban született. Az egyébként lassan fejlődő chilei araukáriát szobai fenyőként megvásárolhatjuk. Hűvös, világos helyen teleltetve, nyáron némi párásítással, és öntözéssel, savanyú talajban tartva szép díszévé válik az otthonunknak.  Mellesleg egyik közismert rokona a szobafenyő.

Ismerkedjünk meg a jura kor növényeivel, amelyekről a Jurassic Park kertész szemmel című cikkünkben olvashat részletesebben.

óriáslapu3. A növényvilágot illetően a kora krétában (éghajlati övek kialakulása; 150 millió-65 millió év) még a páfrányok és a tűlevelűek uralkodtak, de körülbelül 125 millió évvel ezelőtt feltűntek a zárvatermők, vagyis a virágos növények, és a kréta végére ezek váltak a flóra uralkodó elemeivé. A kréta kor későbbi részében a zárvatermők tovább tagolódtak, 500 modern családjukból 50 kifejlődött a kréta végéig, köztük a nyár-, nyír-, és fügefélék.
A nagy területen elterjedt késő krétakori óriáslapuk (Gunnera) idővel visszaszorultak, valószínűleg az éghajlat szezonális változásainak kialakulásával, amely elterjedési területükön alakult ki. Azonban a brazil óriáslaput (Gunnera manicata) ma is ültetik nagyobb területtel rendelkező vízparti területekre.  Ez az őskori kinézetű évelő óriás angol nyelvterületen méltán kapta a dinoszauruszok eledele nevet. Itt olvashat róla részletesebben: Óriáslapu

Az első zárvatermő gyümölcsök is a kréta korban, a húsos gyümölcsök a közép kréta korban, míg a csonthéjasok és bogyósok a kései kréta korban jelentek meg. (SEYMOUR G., et al (2008): Genetics and epigenetics of fruit development and ripening. Current Opinion in Plant Biology. 11:58-63.) Így érkeztünk lassan a növényvilág mai képéhez.

páfrányok

Szeretnél értesülni ha új cikket teszünk közzé?
Iratkozz fel a hírlevelünkre: Hírlevél feliratkozás

Jelentkezz Virágkötő Tanfolyamra!

Jelentkezz Kiskert Tanfolyamra!