Január 20-án indul meg a fákban a nedvkeringés, ezért az első tavaszébresztő napnak is tartották. Ez a nap egyben sebetyén napja is. Szent Sebestyén a lövészek és nyíllal lövők védőszentje, így ez a nap a vadászok ünnepe is. Az apatini németek régen zsírban sült kalácsot, úgynevezett kichlt készítettek ezen a napon, hogy a szél le ne tépje a házfedelet a fejük felől. Doroszlón is hasonló célból babot főznek, fánkot sütnek. – Írja a kapanyel.blog.hu és a vajma.info. Az agroinform.com szerint Budafokon reggel nagymise előzött meg mindenféle munkálatot, Orfűn (Baranya megye) az állatokat a szentekre bízták: ezen a napon nem etettek, nem almoztak.
Ha õsszel elfelejtettük, januárban, enyhe idõben még szedhetünk fásdugványokat a szabadföldi fagytûrõ növényeinkrõl. Az ivaros szaporítással (magvetés) szemben, ebben az esetben gyakorlatilag a fásszárú növények vegetatív részeinek hajtatásáról beszélünk, melyet ivartalan szaporításnak nevezünk. Ezen eljárással szaporított utódok génkészlete, ezáltal valamennyi tulajdonsága megegyezik az anyanövényével, szemben a házi termesztésû magok vetésével, mellyel viszont akár saját nemesítésû egyedeket, fajtákat is elõállíthatunk. (lásd például a dália magjának elvetésével kialakuló új, saját házi fajtáinkat). Visszatérve a fásdugványozáshoz, elsõ teendõnk – mint annak az elnevezése is jelzi –, hogy fiatal, már megfásodott vesszõket, hajtásokat vágunk éles metszõollóval az anyanövényrõl. A vesszõkbõl a növény fajtájától függõen 20-40 cm-es dugványokat vágunk úgy, hogy azon legalább két egészséges rügy, vagy rügypár legyen. Az alsó rügypár alatt 0,5-1 cm-re ejtünk egy merõleges, vagyis vízszintes vágást, míg a felsõ rügy fölött a vesszõt 1,5-2 cm-re ferdén, nem a rügy felé lejtve vágjuk el. Az így elkészített dugványokat szabadfölbe, laza szerkezetû, könnyen felmelegedõ homokos talajba ültessük függõlegesen, úgy, hogy a felsõ rügyek a talajfelszín fölé kerüljenek, melyet takarhatunk a kiszáradás ellen. Tavasszal kiderül, milyen sikerrel jártunk.
Lássunk néhány fásdugványozásra különösen alkalmas növényt: nyári orgona (Buddleia), som (Cornus), birs (Cydonia), ezüstfa (Elaeagnus), aranyvessző (Forsythia), jázmin (Jasminum), fagyal (Ligustrum), jezsámen (Philadelphus), fûz (Salix), tamariska (Tamarix).
Az álomba merült kertbõl a fûtött szobába betérve sem kell lemondanunk a növénybaráti mivoltunkból adódó örömökrõl! A téli idõszak egyik kedves szobanövénye az amarillisz (Hippeastrum). Bár a botanikusok az amarillisz elnevezés alatt egy más növénynemzetséget értenek, rajtuk kívül azonban mindenki más e névvel illeti a lovagcsillagot. Hogy a latinból szó szerint magyarosított lovagcsillag elnevezés végül miért nem terjed el, azt nem tudjuk, számunkra bõven elég az is, hogy az egyik legkönnyebben hajtatható és a virágzását tekintve elég pontosan “programozható” szobanövényrõl van szó. A hajtatásra jól fejlett, nagy méretû, szép, egészséges hagymát válasszunk, és jó minõségû, tõzeget is tartalmazó virágföldbe ültessük el úgy, hogy a hagyma felsõ kétharmad része a felszínen maradjon és a cseréptõl mért távolság ne legyen több, mint 3-4 cm. Ezt követõen mindössze egyetlen alkalommal locsoljuk meg, majd állítsuk a cserepet meleg, de sötét helyre. Minél nagyobb a hagyma, annál több virágszárra és annál bõségesebb virágzásra számíthatunk. Amíg a bimbó nem jelenik meg, addig ne locsoljuk meg újra, mert különben a virágszár helyett a levelek kezdenek erõteljes növekedésbe. Amikor a virágszár elérte a 15-20 cm-t, tegyük a növényt napfényes helyre (pl. az ablak elé), és hetente locsoljuk meg tápoldatot is tartalmazó, szobahõmérsékletû vízzel. Ezt követõen már nincs más dolgunk, mint várni a csodát: az ültetéstõl számított 6-8 hét múlva a kígyófej-szerû bimbókból elõbukkannak a hatalmas, színes tölcsérvirágok, amelyek akár hetekig díszíthetik otthonunkat. Amarillisz hajtatása
Fásszárú növényeink téli pihenője alatt, a lemosó permetezést megelőzően, elkezdhetjük a fatisztogatást, ami elsősorban környezetkímélő növényvédelmi célokat szolgál, mellyel elejét vehetjük a farontó gombák fertőzésének és a károsítók áttelelésének is. A fa törzséről és a vastagabb ágrészekről kaparóvassal és drótkefével óvatosan távolítsuk el a könnyen lehámló fertőzött kéregrészt és az alatta megbúvó kártevőket, farontó gombákat. A korhadt és elhalt kéregrészeket is távolítsuk el, jó alaposan kitisztítva azokat, majd a nagyobb sebfelületeket fedjük le oltóviasszal. Praktikus megfontolásból terítsünk takarófóliát a fa alá, majd az erre hulló lekapart növényi részeket haladéktalanul égessük el.
Ha korábban elmulasztottuk, még nem késő a moníliás fertőzés által okozott kiszáradt, megkövesedett múmiák eltávolítása és elégetése, hiszen ezekből is kifejlődhetnek a kórokozók tavasszal, hogy közvetlenül fertőzhessék gyümölcsfáink virágait.
Kovács László Zoltán
kovlazol@gmail.com
Kövess minket a Facebook-on!