Pázsitszegfű

A tavasztól a nyár közepéig virágzó pázsitszegfű egyre szárazabbra forduló éghajlatunk egyik kedvelt kerti növénye. Igénytelen, betegség nem jellemzi, virágözönével a napos, száraz területeken virul. Nem csak virágözöne díszít, hanem párnás levelei is rendkívül esztétikus látványt nyújtanak szegélyként, sziklakertben, edényben egyaránt.

Az ólomgyökérfélék vagy kékgyökérfélék (Plumbaginaceae) családjába tartozik a Közép-Európában élő sóvirág (Limonium) és az istác (Armeria).

A magas istác (A. elongata) száraz sztyeppréteken nálunk is előforduló faja. A nemzetség érdekes, speciális alkalmazkodású faja az A. halleri, amely a talaj nagy nehézfém-koncentrációját is képes elviselni, nehézfémekben gazdag talajú társulásokban fordul elő.

Az istác nemzetségbe örökzöld, tagolatlan levelű, lágyszárú növények vagy ritkábban cserjék tartoznak. Leveleik felületén sajátos víz-, viasz-, nyálka- és sókiválasztó mirigyek találhatók, amelyek szerepe elsősorban az ásványi sók (pl. mész) kiválasztása. A száraz éghajlathoz alkalmazkodásuk jeleként leveleik serte- vagy tűszerű képletekké redukálódtak. Virágzatuk fejecske vagy forgó. Az öttagú virágok csészéje kettős; a külső színes, hártyaszerű fellevelekből áll. A párta félig nyílt vagy forrt szirmú, a porzók szabadok vagy ránőttek.Termésük tok.

A tengerparti pázsitszegfű (Armeria martima) az északi félteke tengerpartjain és hegyvidékein honos. A pázsitszegfű tömör kerekded párnát képez. A fehér, rózsaszín, vagy piros virágok tavasszal nyílnak, a levéltelen virágkocsányon. Májustól júliusig virágzik. Ősszel másodvirágzás várható. Különösen jót tesz neki, ha az elhervadt virágokat lecsipkedjük újabb virágzásra ösztönözve a növényt. Szárazság tűrése, só tűrése, meleg tűrése, napfényigénye miatt egyre kedveltebb nálunk is.

A tavasztól a nyár közepéig virágzó pázsitszegfű Igénytelen, betegség nem jellemzi, fajtától függően rózsaszín, bíbor vagy fehér virágözönével a napos, száraz területeken virul.

A jó vízáteresztő képességű homokos talajt, napos fekvést kedveli. szárazabb talajt igényel. A levélpárna közepe rothadásnak indul nedves környezetben, humuszgazdag, agyagos talajban. Késő nyártól, az ősz végéig, amikortól a növény már megkopik, kevésbé mutatós, tőosztással szaporítsuk.

A növény mindössze 15-20 cm magasra nő meg, így akár napos évelőágy szegélyébe ültethetjük, de mivel igényli a napos meleg helyet, sziklakertben is jól érzi magát. Töve viszonylag lassan terjed, ezt vegyük figyelembe nagyobb felületek beterítésének tervezésekor. Ajánlott tőtávolság 20 cm. Ültethetjük kőedénybe, balkonládába, nagyobb virágtartókba, hangakertbe, sírokra. Jól társítható más szárasság tűrő évelőkkel.

A borókalevelű pázsitszegfű (A. juniperifolia) április májusban hozza rózsaszín virágait. Az A. maritima ’Armada Rose’ májustól júliusig hozza rózsaszínű virágait. Az A. maritima ‘Düsseldorfer Stolz’ élénk rózsaszín virágai májustól júniusig nyílnak. Jó vízelvezetésű közönséges kerti talajban szépen fejlődik. Ajánlott társnövényeik a lángvirág (Phlox subulata), hegyi ternye (Alyssum montanum) vagy napvirág (Helianthemum sp.).

Csoportosan ültetve nem csak virágözöne díszít, hanem párnás megjelenése is rendkívül esztétikus látványt nyújt szegélyként, sziklakertben, edényben egyaránt. Levendulával, szegfűvel, díszfűvel társítva tengerparti hatású kertrészletet hozhatsz létre, amit fokozhatsz kavicsok, kagylók elhelyezésével.

Az Armeria maritima ‘Rubrifolia’ virágzata rózsaszínű, fűszerű levélpárnája bordós-vörös.

A májustól júliusig virágzó A. maritima ’Armada White’ és az áprilistól júniusig virágzó A. maritima ‘Alba’ fehér virágú. Ajánlott társnövényeik a lilán virágzó kakukkfű (Thymus vulgaris), a rózsaszín lángvirág (Phlox subulata), az élénkpiros szegfű (Dianthus plumarius).