Népszerű karácsonyfák

Te hogyan döntesz idén karácsonykor? Előveszed a padláson porosodó, öreg, kifakult műfát vagy farmon nevelt, illatos fenyőfával díszíted otthonod? Íme Amerika és Európa négy igen népszerű karácsonyfája.

A közönséges lucfenyő

A lucfenyő (Picea abies) Európa-szerte elterjedt, gyorsan növő fenyőfaj, amely különösen kedvelt az északi és hegyvidéki területeken. Magas, karcsú alakja és sűrű tűlevelei miatt gyakran ültetik erdősítési célokra, valamint faipari felhasználásra is. Tartós fáját építészetben, bútorgyártásban és papírgyártásban hasznosítják, míg sötétzöld lombozata számos parkban és kertben dekoratív elemként szolgál.

Toboza hosszúkás, hengeres alakú, és a fenyőfélék közül az egyik legnagyobb méretű. Átlagosan 10-18 cm hosszú és 3-4 cm széles. Éretten barna színűvé válik, a pikkelyei pedig lazán helyezkednek el egymáson. A toboz általában lefelé lóg az ágakról, ami a lucfenyő egyik jellegzetes ismertetőjegye. Érés után a magokat kiszórja, a toboz pedig leesik a földre.

Tudj meg még többet a lucfenyőről!  Kattints ide a részletekért!: Lucfenyő

A karácsonyfaként először Elzászban vált hagyománnyá, majd az angol Viktória királynő és Albert herceg tette igazán népszerűvé a fenyőfák otthoni díszítését. Így a viktoriánus korszakban a britek ünnepeinek szimbólumává vált. Azóta is az egyik leggyakoribb karácsonyfaként ismert Európa-szerte, és hazánkban is sokak számára ez az “igazi” karácsonyfa, amelyről mindenkinek az ünnep jut eszébe, ugyanis:

• Klasszikus, szabályos kúpos alakjával a lucfenyő tökéletesen megfelel a karácsonyfa képének.
• Sötétzöld, sűrű tűlevelei és jellegzetes illata azonnal az ünnepi hangulatot idézik.
• A lucfenyő erős, gyantás illata sokak számára egyet jelent a karácsonnyal. Ez az aromás illat az ünnepi hangulat meghatározó része.
• A lucfenyő Európa számos országában őshonos, és gyorsan növekszik, ezért megfizethető és széles körben elérhető.

Csiroki jegenyefenyő

A Csiroki jegenyefenyő (Abies fraseri) Nyugat-Virginia, Tenessee, Észak-Karolina államokban, az Appalache-hegység esős, párás lejtőin, ahol 1400 m-től a csúcsokig honos, a párás, hűvös nyarak, és a hideg havas telek világában. John Fraser fedezte fel az 1700-as évek végén. 2013-ban felkerült a veszélyeztetett fajok listájára. Nem a fakivágások miatt, hanem egy rovarkártevő, az Európából behurcolt Adelges piceae toxinja gátolja a fa tápanyagfelvételét. Fák milliói haltak el az 1980-as években. Mára ez a folyamat lelassult. Leginkább karácsonyfaként termelik Dél-Kaliforniában.

A jegenyefenyők tobozai mereven, katonásan felfelé állóak, éretlenül vaskos gyertyákként sorakoznak a korona tetején, és beérve a pikkelylevelek sorra lehullanak.

Megjegyzés: Hazánkban télálló, de a kései fagyok károsíthatják. Ezzel együtt a mi klímánkon rövid életű. Semleges vagy kissé savanyú talajokat, párás, nedves környezetet kedvel. Jól viseli az árnyékot, de ilyenkor lassabban fejlődik.

Karácsonyfaként említésre méltó szabályos kúp alakú koronája, a hosszan fennmaradó tűlevelek, amelyek az alsóbb ágakon laposan szétterülők, a tengely felső oldalán – oldalsó nézetben csillogó, ezüstös sávot rajzolva- felfelé görbülők, a hajtások alsó felén kékesszürkén kétsávosak. Illatos.

Duglászfenyő

A duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii) közül legismertebbek a Csendes-óceáni területeken a zöld lombú “zöld duglász” (var. Viridis), míg a sziklás-hegységi térségben, ahol a kisebb termetű, jellemzően a hamvasszürke lombú és visszahajló tobozfellevelű “kék duglász” (var. glauca) ismert. Mexikóban, Oaxaca államban éri déli elterjedésének legalsó határát. A skót származású Davi Douglas egyik expedíciója során, a Columbia folyónál gyűjtötte be a fajt, több más növénnyel együtt 1824-ben.

Nyelvszerűen kilógó pikkelylevelektől „borzas” tojás alakú toboz a duglászfenyők toboza.

Megjegyzés: Hazánk teleit jól viseli, de az erősen meszes talajokat nem bírja. A világos helyeket szereti. Párás, nedves környezetben érzi jól magát, nyáron öntözést igényel. A zöld duglászfenyő ellenálló, szárazságtűrő, mészkerülő, a közép-Európai hegységekben sikerrel termesztik. Ezért felmerült alkalmazása a lucfenyő alternatívájaként, olvasható az Erdészettudományi Közlemények 2011-ben megjelent egyik cikkében.

Karácsonyfaként azért kedvelt, mert kúpos formája mellett tűlevelei laposak, sötétzöldek vagy szürkén hamvasak, hosszan maradók, tűlevelek rövidek, puhák, kevésbé szúrnak. Első pillantásra a luchoz hasonló.

Balzsamos jegenyefenyő

A Balzsamos jegenyefenyő (Abies balsamea) a világ harmadik legészakabbra hatoló fája (Újfunland, Labrador). Észak-Amerikában a boreális fenyőzóna fő alkotója, déli elterjedésének határa Minnesota, Iowa, illetve New York és Pennsylvania. Hűvös, csapadékos klíma növénye, ahol júliusban sincs melegebb 18 foknál.

New England ajándékboltjaiban illatos tűivel tömött párnákat árulnak. Az illatos gyanta a kéreg gyantahólyagjaiban található. Terpenoidokban gazdag gyantáját az indiánok fertőtlenítésre és tuberkulózis kezelésére használták, az amerikai polgárháború idején sebfertőtlenítésre használták. Később több tudományos cikk is alátámasztották a antibakteriális és rákos sejtekre gyakorolt citotoxikus hatását.

Tobozai rövid, hengeres alakúak, körülbelül 4-10 cm hosszúak és 2-3 cm szélesek. Kezdetben zöld színűek, érésük során sötétbarnára váltanak. A tobozok felfelé állnak az ágakon, mint minden jegenyefenyő esetében, ami megkülönbözteti őket például a lucfenyő lógó tobozaitól. Érett állapotban a pikkelyek szétesnek, és a magok széllel terjednek, így csak a központi tengely marad az ágakon

Megjegyzés: Hazánk teleit kiválóan bírja, viszont a száraz meleg levegőt kevésbé. Csak megfelelő mikroklímájú és savanyú talajú területre való. A fiatal növényt félárnyékos helyre ültessük.

Karácsonyfaként több mint 400 éve használják. Kúpos karcsú formája, hamvas tűlevelei és aromás illata érdemel említést. További előnye, hogy tűi hosszan megmaradnak, illatos, és színét hosszan megtartja.

Az “igazi” toboz, amelyet karácsonyi koszorúk és díszek készítéséhez leggyakrabban használunk, általában erdeifenyőé (Pinus sylvestris) vagy feketefenyőé (Pinus nigra). Ezek a tobozok szabályos, kerekded alakúak, és száraz állapotban is tartósak, így ideálisak dekorációs célokra.

Tudj meg többet a fenyőtobozokról itt! Fenyőtoboz

Az élő karácsonyfa, amit nem az erdőből vágnak ki (!),  választása fenntarthatóbb és természetközelibb megoldás, mint sokan gondolják. A városi legendákkal ellentétben a fenntarthatóan termesztett fenyők oxigént termelnek, szén-dioxidot kötnek meg, és lebomlásukkor nem hagynak műanyag hulladékot. Ráadásul az élő fa illata és természetes szépsége utánozhatatlan ünnepi hangulatot teremt. A műfenyő évekig használható, de előállítása és hulladékkezelése jelentős környezeti terhet róhat a bolygóra, így az élő fa gyakran zöldebb választás.