Középpontban a humusz

Nem érdekes a téma? Dehogynem! Gondoljunk arra, hogy a talaj szerkezete, és a benne lévő tápanyagok határozzák meg, hogy mit és milyen sikerrel termeszthetünk kertünkben. Kinézhetjük a legcsodásabb, legvágyottabb növényt, ha nem kerül megfelelő körülmények közé, satnya lesz, akár el is pusztulhat. A sikeres növénynevelés megkívánja, a növény igényeinek megfelelő talajt. Tehát talajismeretre szüksége van minden kertbarátnak!

Talajtermékenység

A talaj legfőbb tulajdonsága a termékenysége, vagyis az a képessége, hogy a kellő időben képes a növényeket vízzel és tápanyaggal, illetve levegővel ellátni, azaz a növények számára optimális feltételeket teremteni. A termékeny talaj az emberiség több évezredes történelme tapasztalatainak alapján a jó és bő termés záloga. Tapasztalati tény, hogy a Nílus fekete áradása után bőséges időszak következett Egyiptomban. A sötét szín a termékeny talaj velejárója. Ezt már az ókorban tudták. A rómaiak a sötét, termékeny földet nevezték humus-nak.

A talajok termékenységének legfőbb kifejezője a humusztartalom. Amikor a kerttulajdonos komposztot használ, mesterségesen próbálja pótolni a talaj humusztartalmát, amely egyébként folyamatosan csökkenne kertje talajában. Ismerkedjünk meg a humusszal közelebbről. Cikk ajánló: Komposzt a házikertben; Komposztálás; A komposztálás elméleti alapjai.

Mi a humusz?

Hosszú idő telt el, amíg a talaj sötét színét a talaj szerves anyag tartalmával összefüggésbe hozták. Azonban még a 19. században is azt hitték, hogy a talaj szerves anyag tartalmát a növények egyszerűen bekebelezik. A további kutatások kiderítették, hogy a növények a talajból a tápanyagot oldott tápsók formájában veszik fel. Vagyis, nagyon leegyszerűsítve a talaj szerves anyag tartalma annyit ér, amennyi tápsót tartalmaz. A talaj szerves anyag tartalmának jelentős részét a talaj humusztartalma teszi ki.

A 18. századi Európában Jöns Jacob Berzelius (1779-1848) svéd vegyész már kísérletekkel támasztotta alá, hogy a talajban különböző jellegű és ezzel összefüggésben különböző színű humuszanyagok fordulnak elő, a sárgától a feketéig. A humusz a talaj termékenységének elsődleges meghatározója. Lényegét tekintve sötét színű, nagy molekulájú, kolloid tulajdonságú anyagokból áll. A ma is elfogadott klasszikus felosztás szerint egymáshoz hasonló, különböző hosszúságú molekulacsoportok alkotják: fulvosavak (kis molekulatömegű, sav jellegű vegyületek.), huminsavak (nagyobb molekulatömegű, polimerizált sav jellegű vegyületek), huminanyagok (oldhatatlan polimerek).

A humusz agrokémiai szerepe

A humuszanyagok agrokémiai funkciói közül ki kell emelni fizikai hatását. Sötét színük előnyösen befolyásolja a talaj hőgazdálkodását (melegedés, lassú hűlés). Nagy a vízmegkötő képessége, ezért pozitívan befolyásolják a talaj vízmegtartó képességét. A kalciummal kötődve (koagulálva) a növények számára megfelelő talajszerkezet kialakítását segítik (morzsalékos).

A talaj humusztartalma közvetlen és közvetett tápanyagforrás. Pl. a talaj nitrogén tartalmának 98%-a a humuszanyagokhoz kötődik. A tápanyagok (nitrogén, foszfor, kalcium, magnézium stb.) egy része a körülményektől függően vagy leválik vagy megkötődik a humuszanyagok felületén. Így a humusz nem csak hozzáférhetővé teszi a tápanyagot, hanem tárolni is képes azt. Más esetben a kötődés olyan erős, hogy a tápanyag a növény számára már csak nehezen hozzáférhető.

A humuszanyagok fontos tulajdonsága, hogy növeli a talaj biológiai aktivitását, serkentőleg hat a talajéletre. További jótékony hatása, hogy megköti a növényvédő szereket, toxikus anyagokat.

Humusz meghatározás házilag

Humusztartalom vizsgálatához szükségünk van 20-25%-os vízüveg oldatra, kereskedelemben beszerezhető, és egy kémcsőre, vagy az egyik végén bedugaszolt üvegcsőre. Ha ez nincs, olyan lehetőleg karcsú üveg vagy átlátszó műanyag edényre, melynek keresztmetszete nem változik az aljától legalább 10 cm-es magasságig (pl. üdítős, vagy 2dl-es alkoholos). Készítsük elő talajunkat. Szárítsuk meg, majd közönséges konyhai szitán, szitáljuk át. Ebből a mintából öntsünk az edényünkbe 1 cm-t, majd töltsük fel 10 cm-es magasságig vízüveg oldattal. Alapos összerázás vagy keverés után pihentessük 30-40 percet. Ezután jön a nagy leolvasás. Egy vonalzóval, vagy mérőszalaggal mérjük meg a rétegek vastagságát. Alul a kő és kavics darabok lesznek, erre rakódik a homok, rá a vályog és a homok, és végül az úgynevezett leiszapolható rész. A legtetején egy feketés réteg lesz, ez a humusz. A vízüvegben és vízüvegen úszkáló darabok, a még el nem bomlott szerves anyagokra utalnak. Akinek van tolómércéje, sokkal könnyebben tud méricskélni. A kb. 1 mm vastag legfelső, sötét karima 1% humusztartalomnak felel meg. Természetesen ezt az arányt betartva nagyobb edényekben is lehet méricskélni. Általánosságban elmondhatjuk, hogy 1-2%-os humusztartalom alacsony, 3% felett már megfelelő, 5-7%-os humusztartalom pedig már optimális kerti növényeink számára. Ha hiányosságot tapasztalunk, nekiláthatunk talajunk szerves anyag tartalmát komposzttal dúsítani. Ezt még lehetőleg a kiültetés megkezdése előtt, kora tavasszal tegyük meg, a már nem fagyott talajon.

Szeretnél értesülni ha új cikket teszünk közzé?
Iratkozz fel a hírlevelünkre: Hírlevél feliratkozás