Csonthéjasok metszése

A célszerű és tudatos metszéshez nélkülözhetetlenek az alapvető elméleti ismeretek, valamint az, hogy figyelemmel kísérjük növényeinken a metszés hatását. Nem metszési recepteket, hanem általános szabályokat szeretnénk az olvasók elé tárni, amelyeket az adott környezetben élő, adott növényekre kell alkalmazni.

Forrás: Kertészet és Szőlészet, 2008.01.31, 02.14. Rendelkezésünkre bocsátotta dr. SIpos Béla Zoltán.

Csonthéjasoknál a termés a magházból és a hozzá kapcsolódó részekből képződik, a mag kemény burokban un. csonthéjban helyezkedik el, a csonthéjat pedig lédús gyümölcshús vesz körbe, a középső termésfalat fogyasztjuk, a gyümölcs húsállomány a középső terméshéjból alakul ki. Mindnyájan fatermeetű növények: Csonthéjasok az őszibarack, cseresznye, meggy, szilva, kajszi. Legnagyobb fát nevel a cseresznye, magas fák a szilva, meggy, bokorszerű kisebb fák: a kajszi, őszibarack.

bokrétás termőnyárs mandula

Hol képződik a gyümölcs?

A tudatos metszés alapvető eleme a rügyek és a termőrészek ismerete. Pontosan kell tudni, hogy az egyes gyümölcsfajok milyen típusú termőrüggyel rendelkeznek, azok hogyan ismerhetők fel, hol helyezkednek el? Nagy általánosságban kétféle rügyet különböztetünk meg, a hajtó rügyet, amelyikből hajtás lesz, és a termőrügyet. A termőrügynek két változata van. A virágrügy a hajtásrügyektől jól megkülönböztethető, mert azoknál lényegesebben duzzadtabb, kerekded, gömbölyű, rendszerint nem simul a vesszőhöz. Mindig a vessző oldalán található, egyesével, csoportosan, vagy hajtásrüggyel közös alapon (őszibarack vegyes rügycsoportja). Helyzete a fajra, illetve a fajtára jellemző, a cseresznye és a piros ribiszke virágrügyei a vesszők alján találhatók nagyobb számban, az őszibarackon elszórtan a vesszők oldalán, de egyes fajtákon (Sampion) a vesszők felső harmadában.
A virágrügyből megfelelő megtermékenyítés után “csak” termés lesz, hajtást nem képez. Azok a vesszők, amelyek oldalán csak virágrügyek vannak, felkopaszodnak – ostorosodnak, idővel elszáradnak – (Pándy és Cigánymeggyek, egyes cseresznye-, szilva- és kajszifajták), a vessző csúcsán lévő hajtás1ügyből fejlesztenek újabb hajtást. Ebből adódóan a felkopaszodott 2-3 éves gallyakat vissza kell vágni valamilyen vesszőre, így serkentve az újabb kihajtást, illetve elkerülni a túlzott felkopaszodást.

A vegyesrügy a virágrügyekhez hasonló alakú, jóval duzzadtabb, mint a hajtásrügyek. A “sovány” vegyesrügyekből általában nem képződik termés, ezeket átmeneti rügyeknek is nevezzük. A vegyesrügy rendszerint a rövid vesszők csúcsán helyezkedik el, de van kivétel is! A birs és a naspolya, valamint a málna, a szeder, a feketebodza, a feketeribiszke hosszú vesszőinek oldalán vannak a vegyesrügyek, de egyes alma- (Jonathan) és körtefajtákra (‘Packham s’ Triumph’) is jellemző ez az elhelyezkedés.

szilva termőnyárs

A vegyesrügyben nincs külön virág- és a hajtásrügy, hanem a hajtáskezdemény csúcsán virág (birs, naspolya), vagy virágzat (alma, körte, berkenyék. stb.) képződik, az oldalán pedig újabb hajtás, ami rendszerint termőrésszé alakul. Aki durván visszametszi a vegyesrügyes hosszú vesszőket, ne számítson nagy termésre, hiszen a metszőollóval a szüreti munkák nagy részét is elvégezte, gyakran több évre előre. A metszés során figyelembe kell venni, hogy a vegyesrügynek látszó rügyek közül nagyjából csak 60% fog virágozni.

Termőrészeknek nevezzük azokat a különböző hosszúságú vesszőket, amelyeken termőrügyek találhatók. Hosszúságuk alapján megkülönböztetünk: rövid (20 cm-ig), középhosszú (20-40 cm között) és hosszú (40 cm felett) termőrészt.

Csonthéjasok termőrészei

A csonthéjas gyümölcsfajok mindegyikének különálló virág- és hajtásrügyei vannak, az almához hasonló vegyesrügyeik nincsenek! Néhány ide tartozó gyümölcsfaj jellegzetessége, hogy egy rügyalapon virág- és hajtásrügy is található (őszibarack, szilva, kajszibarack, mandula). Az ilyen rügycsoportot vegyes rügycsoportnak nevezzük. A csonthéjasok virágrügyei mindig a vesszők oldalán helyezkednek el. A bokrétás termőnyárs néhány centiméteres rücskös vessző, csúcsán a vékony hajtásrügy, alatta pedig körkörösen virágrügyek találhatók. A virágrügyekből termés lesz, a hajtásrügyből hajtás. A hajtás több évig is bokrétás termőnyárssá alakul. A 4-5 éves alappal rendelkező bokrétás termőnyárs virágrügyei számban és fejlettségben is csököttebbek, mint a fiatalabbak, ezért ezeket vagy távolítsuk el, vagy késztessük termőgally-ifjítással erősebb hajtásképzésre a hajtásrügyet.

Azokat a rövid, 2-20 cm-es vesszőket, amelyek oldalán virág- és hajtásrügyek vagy rügycsoportok helyezkednek el, termőnyársaknak nevezzük. A nyársak oldalán a rügyek a legkülönbözőbb variációban lelhetők fel. A sok nyárstípus közül néhány különlegeset érdemes megemlíteni. A generatív termőnyárs olyan nyárs, amelyen csak virágrügyek találhatók. Csak 1-2 gyümölcsöt képes kinevelni, a következő évben elszárad, mert nincs rajta hajtásrügy. A kajszira jellemző nyárstípus. A tövises termőnyárs a nemesített csonthéjas gyümölcsfákon ritkán fordul elő. Sokszor a csonthéjasok elszáradt csúcsú nyársaival tévesztik össze. A magról kelt szilva- és kajszifák fiatalkori, valamint a kökény, a mirabolán, a vadkörte tipikus termőrésze.

Őszibarack 3-as rügycsoport

A teljes értékű termővessző 40-50 cm hosszú, 5-7 milliméter vastag és zömében hármas rügycsoporttal berakódott vessző. Ettől méreteiben eltér a nem teljes értékű termővessző, amelyik nem hármas rügycsoportokkal van berakódva.

Egyes cseresznye és meggyfajták hosszú termővesszőkön is teremnek. Ezek gyorsan felkopaszodnak, emiatt rendszeresebben kell metszeni őket, ellentétben a bokrétás nyárson termőkkel.

Csonthéjasok metszése

A kajszit és általában a csonthéjasokat nem kell metszeni – ez az állítás több szempontból is hibás. Az őszibarack is ebbe a csoportba tartozik, és ha ezt a közkedvelt növényt nem metsszük minden évben rendszeresen, akkor a fák szakaszosan fognak teremni, a termés minőség csapnivaló lesz.
A felkopaszodásra hajlamos gyümölcsfajtákat több évig metszés nélkül hagyva több kárt okozunk, mint hasznot. A korona elsűrűsödik, a termőfelület lecsökken, a korona belsejében “száraz fát” termelünk, ami kétségtelenül hasznos lehet, ha gyújtóst akarunk szedni.

A kajszi gutaütését a metszés és annak időpontja nem befolyásolja olyan mértékben, mint annak idején azt a kutatók állították. Sokkal fontosabb az azonnali sebkezelés.

Az őbarack házikertben leggyakrabban alkalmazott szálmetszéséről itt olvashatsz: Őszibarack szálvesszős metszése; Őszibarack nyitott koronaforma kialakítása és megtartása

Őszibarack metszése, a fotó a 2016-os metszés tanfolyamon készült.

Mikor metsszünk?

A pirosbimbós állapotban óvatosan metszünk, mert sok virágot letörhetünk, ha egy-egy vastagabb gallyat kiemelünk a koronából. Viszont hideg időben, november és március között, a pszeudomónaszos (baktériumos) fertőzés miatt ajánlják a csonthéjasok rügypattanás utáni metszést. Ez a baktérium sebeken, vágási felületeken keresztül fertőz.

Mérhetetlenül több seb keletkezik a fán, ha téli fagykár volt, mint a metszés során, mert az elfagyott virágrügyek tavasszal leperegnek. Rövid a metszésre fordítható idő, ez alatt több hektár kajszit lehetetlen megmetszeni. A kajszi nagyon jól bírja a metszést (jó példa erre Spanyolország, ott úgy metszik, mint mi az őszibarackot), ifjítás hatására a vastagabb gallyakból is új hajtások törnek elő a rejtett rügyekből. Ráadásul a hosszú vesszők később virágoznak mint a rövid nyársak, emiatt a tavaszi fagykár is csökkenhet.

Cikk ajánlat: Metszés utáni sebkezelés; Márciusi tennivalók a gyümölcsösben