Agyagos talajok tápanyag ellátása

rizoszféraAz agyagos talajok akár víz-, akár tápanyag ellátás szempontjából megfelelőnek mondhatók. Ha a talajszerkezeten változtatunk (Agyagos talajok javítása című cikkünk), figyelembe vesszük az agyagos talajok tápanyag szolgáltató képességét, és ehhez igazítjuk trágyázási tervünket, akkor sikerrel termeszthetünk rajtuk, a szélsőséges viszonyoktól eltekintve.

Az agyagos talajok vízszolgáltató képességéről elmondhatjuk, hogy jó. Legalábbis abból a szempontból, hogy az agyagos talajok lassan engedik el a vizet, ugyanakkor a víz felvétele a növény számára az ilyen talajokból nehezebb. Ugyanez vonatkozik a tápanyag szolgáltató képességükre is. Az agyag fő alkotórészét kitevő agyásványok kifelé negatív töltésűek. Így az agyag a pozitív töltésű tápionokat megköti. Egy részüket olyan erősen, hogy az többet nem hozzáférhető a növények számára. Másik részüket viszont a körülmények változásával “elengedi”, és azok a növények számára hozzáférhetővé válnak. Az agyagos talajok ezért sok tápelem elhúzódó, folyamatos hozzáférését tudják biztosítani a növény számára (pufferkapacitás).  Vagyis az agyagos talajok tápanyag szolgáltató képessége viszonylag jónak mondható. Amit azonban valamennyire leront az a tény, hogy a tápelemek sokszor nehezen, lassan, olykor egyáltalán nem szabadulnak fel belőlük. Az agyagos talajok finom szerkezetének köszönhetően a tápionok nehezebben jutnak a gyökérzónába, vándorlásuk lassú, sokszor már útközben megkötődnek a tala
nitrát és ammónium útja a talajbanjban. Ezt a trágyázáskor is figyelembe kell venni. A kevéssé mozgékony tápanyagokat (pl. foszfor) meg kell próbálni minél célzottabban a gyökérzónába juttatni. A nehézfémionok irreverzibilisen, visszafordíthatatlanul kötődnek meg a felületükön, ami környezetvédelmi szempontból fontos.

A talajban szabad, felvehető ionok, leginkább nitrát formájában van jelen a nitrogén (N), amelyet az atmoszférából a talaj mikroorganizmusok kötnek meg, és juttatnak a talajba. A nálunk élő növények nagy része is a nitrát felvételt részesíti előnyben. A nitrát a talajban nem kötődik részecskékhez, könnyen és gyorsan vándorol. A csapadékvízzel ezért tud könnyen kimosódni. De kötött talajon ez a veszély jóval kevésbé áll fenn a már említett csekély vízmozgás következtében (lásd. Agyagos talajok javítása). Agyagos talajban a nitrát 40 mm vízadaggal kb. 10 cm távolságot tesz meg. Az ammónium formájában kijuttatott nitrogén részben megkötődik a talajkolloidok felületén, gyakrabban úgy, hogy ki is tud lépni a kötőhelyéről, másrészt a talaj mikroorganizmusok gyorsan átalakítják (oxidálják) nitráttá. Az agyagos talajba juttatott ammónium előnye, hogy részben megkötődik a talajkolloidokon, részben nitráttá oxidálódik, amit a növények gyorsan felvesznek. A talaj nitrogénszolgáltató képesség így viszonylag folyamatos.
tápanyag kijuttatásA talajban található ásványok mind káliumban, mind foszforban gazdagok. Ennek mértéke attól függ, hogy milyen típusú ásvány található jellemzően nagy mennyiségben a talajban. Egyes ásványokból könnyen, másokból nehezen szabadul fel ez a két tápelem. A mállási folyamatok, a talaj kémhatása, a talajélet, a talon élő növények mind befolyásolják a tápanyagokhoz való hozzáférést.

Tudnunk kell, hogy a foszfát (P) formájában jelen lévő foszfor a talajban csak néhány mm vándorlásra képes éves viszonylatban. Ez különösen kötött talajokra igaz. Tehát a foszfort ajánlott közvetlenül a gyökérzónához juttatni. Őszi trágyázás esetén ez a majdani aktív, felvevő gyökérzóna mélységéig történő beforgatást jelenti. Különben a foszfortrágyázás hatástalan marad. Meszes (kalcium karbonát), agyagos talajban a foszfort  a kalcium hídként kapcsolja az agyagásványokhoz illetve kalcium foszfát keletkezik, ami oldhatatlan só, és így a foszfort a növények gyökerei már nem tudják felvenni. Az agyagásványokról kilépő többi pozitív töltésű ionok szintén megkötik a negatív foszfát ionokat , és a keletkező vegyületek kicsapódnak. Ezzel is számolni kell, amikor a foszfortrágyázást tervezzük.

agyagásványok K szolgáltató képessége

A kálium (K) ionok mozgásának dinamikájában a talaj agyagtartalma meghatározó. Az agyagásványok káliumtartalma jelentős, és ezek egy része hozzáférhetővé válik a talajban zajló kémiai, fizikai-kémiai reakciók során.  Ezért a talaj kálium-szolgáltatásának felméréséhez, a trágyázás tervezéséhez legalább az Arany-féle kötöttségi számot (KA) figyelembe kell venni (Arany-féle kötöttségi szám, lásd. Talajszerkezet című cikkünket). Kötött talajokban a kálium részben megkötődik (kálium fixálás), de idővel, részben szabaddá is válik. A kálium mozgása a talajban néhány cm éves viszonylatban. Tehát az agyagos talajok káliumszolgáltatásának intenzitása kisebb (nem azonnal hasznosul a kijuttatott kálium, mert a kálium nagy része megkötődik, de idővel újra felszabadulhat), de a káliumszolgáltatás viszonylag folyamatos (a kálium műtrágya folyamatosan, elhúzódóan hasznosul.). Ezért nagyobb trágyaadagokkal hosszabb időre feltölthetjük az agyagos talajokat káliummal. Az előzőleg ammóniummal trágyázott talajon, mivel az ammónium már elfoglalja a részecskék felületén lévő negatív töltésű kötőhelyeket, a kálium kevéssé tud megkötődni, nincs már helye, így az utólagos káliumtrágyázás hatékonyságát tudjuk növelni.

A talajok káliummal és foszforral való feltöltésének ősszel van itt az ideje.

 

Szeretnél értesülni ha új cikket teszünk közzé?
Iratkozz fel a hírlevelünkre: Hírlevél feliratkozás

Jelentkezz Biokertész Tanfolyamra!