Van egy pont minden kertben, amikor már nem te döntesz. Amikor megjelennek olyan virágok, amelyeket nem ültettél – és választás elé állítanak: maradhatnak, vagy menniük kell? A hívatlan vendégek ugyanis nemcsak a kertet formálják, hanem a kertész gondolkodását is.

Honnan érkeznek ezek a növények?

Részben a talajból. Sok kert nem üres terület, hanem egy korábbi kert, gyep vagy erdő maradványa. A hagymák, gyökérdarabok éveken át életképesek maradhatnak a földben, és amikor a körülmények megfelelőek, újra kihajtanak. Nem annyira az ásás „hozza be” őket, inkább csak láthatóvá teszi azt, ami addig rejtve volt – például amikor egy felásott ágyásban egyszer csak előbújnak a sáfrányok, amelyeket talán évekkel korábban ültettek. Egy-egy tulipán például olyan helyen bukkan fel, ahol biztosan nem ültettük el. Ilyenkor könnyű azt gondolni, hogy odavándorolt – pedig sokszor inkább arról van szó, hogy a hagyma már rég ott volt, csak most jött el az ideje, hogy újra megmutassa magát.

Máskor a természet dolgozik. A szél magokat sodor, például a pitypang könnyű, repítőszőrös terméseit, a madarak a csőrükön vagy ürülékükkel terjesztenek magvakat, így bukkanhatnak fel a kertben vadvirágok, például apró, kék virágú veronikák, Tudtad, hogy az ibolya maghéján olajban gazdag képlet található, amit a rovarok (pl. hangyák) elfogyasztanak, miközben segítik a magvak elterjedését. Így kerülhet a kertbe olyan virág is, amit sosem ültettél.

A „vándorló” növényekkel kapcsolatban a kérdés hogy mit kezdj velük. Elfogadod őket, és hagyod, hogy a kert egy kicsit magától alakuljon? Vagy ragaszkodsz az eredeti tervhez, és következetesen eltávolítod az „önjelölt” lakókat?

A jó kert valahol a kettő között van. Nem enged el mindent, de nem is akar mindent kontrollálni. Meghagy néhány ilyen vándort – mert ők nemcsak a hely történetét hozzák vissza, hanem az élő kert alapját is: a sokféleséget. Virágaik a beporzóknak nyújtanak táplálékot, jelenlétük pedig azt jelzi, hogy a kert nem steril felület, hanem működő élőhely.

Ha legközelebb egy ismeretlen növény bukkan fel a kertedben, ne siess azonnal kigyomlálni. Lehet, hogy nem hívatlan vendég, hanem egy régi történet visszatérő szereplője – amit érdemes előbb megismerni, mielőtt döntesz róla.

Ernyős sárma a kertben

Ilyen hívatlan vendég az ernyős sárma (Ornithogalum umbellatum), ami földmozgatással, komposzttal  bekerül a kertbe. Sok kertben minden különösebb előzmény nélkül bukkan fel, és ha egyszer megtelepszik, nehéz eldönteni róla, hogy vendég vagy már házigazda. Napsütésben nyitja ki csillag alakú virágait, borús időben viszont összezárja őket, mintha csak megválogatná, mikor mutatja meg magát. A szirmok hátoldalán futó zöld csíkok ilyenkor jobban látszanak – egy apró részlet, amit csak az vesz észre, aki lehajol hozzá.

Nem véletlenül kapta a „betlehemi csillag” nevet sem. Van benne valami csendes ragyogás, ami nem harsány, mégis feltűnik – főleg azért, mert nem hívtuk.

Nyár elejére a növény visszahúzódik, eltűnik a felszínről, és csak a hagymája marad a talajban – hogy a következő tavasszal újra megjelenjen.

Szépsége ellenére nem teljesen ártalmatlan növény, egy azok közül, amelyekről jó tudni, hogy nem a konyhába valók.

Ugyanis az ernyős sárma mérgező, szívre ható glikozidokat is tartalmaz, főként a hagymájában. Ezek az anyagok elfogyasztva problémát okozhatnak.

A hagymájának nedvét – a benne található, enyhén irritáló hatású szaponinok miatt – a népi gyógyászatban időnként külsőleg, bőrkeményedés, tyúkszem kezelésére használták. Hatása valószínűleg irritáló jellegű volt, ezért ma már nem tartozik a biztonságosan alkalmazható növények közé.

Ez sokakat elbizonytalanít, amikor megjelenik a kertben. Mégis, a helyzete nem egyedi  –

Szeretnél értesülni ha új cikket teszünk közzé?
Iratkozz fel a hírlevelünkre: Hírlevél feliratkozás