Prérikert – ahol a természet és a design találkozik

Ha beleszerettél a természetes hatású, vadvirágos kertekbe, akkor a prérikert a te világod. Ezek a kertek nemcsak szépek és könnyen tarthatók, hanem egy egész mozgalom történetét is hordozzák magukban – a természet helyreállításától a modern kertépítészeti divatig.

A prérikert irányzat története

A prérikert története két nagy szálon fut össze: egyrészt a prérik helyreállításának mozgalmából, másrészt a kertépítészeti stílusirányzatból, amelyet a prérik látványa ihletett. A „prairie gardening” kifejezést gyakran általánosan használják: egyszerre értik alatta az észak‑amerikai prérik hagyományos helyreállítását és a modern, stilizált ültetéseket is (például Piet Oudolf stílusát Európában). Mi itt az utóbbival foglalkozunk.

A 20. század elején az amerikai keleti tallgrass (magas fű) prérik szinte teljesen eltűntek a mezőgazdasági művelés miatt. A tallgrass préri (tallgrass prairie) egy olyan fűvel borított terület, amely Észak-Amerika középső részének nedvesebb keleti területein található. Jellemzően magas füvek, például az indiánfű (Andropogon gerardii) és az indián fű (Sorghastrum nutans) uralják, és sokféle növény- és állatfajnak ad otthont.

Itt lépett színre Aldo Leopold (1887-1948), híres ökológus és természetvédő, aki az 1930-as években a Wisconsin-i Arborétumban elkezdte a maradék prérifoltok magjait gyűjteni és újraültetni. Kísérletei alapján a prérik újraélesztése sikeres lett, és más egyetemek, intézmények is követték a példát, létrehozva saját helyreállított prérijeiket.

Eközben a 20. század elején Frank Lloyd Wright (1867–1959) építész a „prairie style” néven ismert építészeti irányzatot indította el, amely a tájból organikusan kiemelkedő formákat, természetes hatásokat hangsúlyozott. Ezt a gondolatot hamarosan a kerttervezők is átvették: megszületett a prérikert stílus, ahol a telepített növények a természetes prérik látványát idézték meg. Kortársa Jens Jensen (1860–1951) – tájépítész, kerttervező a prérik látványából merített ihletet. Nála a „prairie style” inkább esztétikai fogalom volt: nagy ívű, hullámzó ültetések, amelyek a természetes prérik látványát idézték.

Európai prérikertek

A prérikert irányzat fő képviselője Piet Oudolf holland (1944 -) kert- és tájtervező, aki szakított a korábbi, merev, sokszor nagy karbantartást igénylő díszkertekkel. Helyette olyan ültetési módot használ, ami a természetes növénytársulásokat utánozza, de művészien megtervezve. Bár rengeteg híres munkája van az Egyesült Államokban (például a New York-i High Line), ő maga európai kerttervező, és a gondolkodásmódja is az európai kertkultúrából táplálkozik, amit aztán ötvözött az észak-amerikai prérik növényeivel és hangulatával. Ültetéseiben a díszfüvek és évelők természetes hatású társításokban jelennek meg, úgy, hogy a kert egész évben látványos maradjon – még télen is, amikor a kiszáradt szárak és magfejek díszítenek. Oudolf munkái inspirálták a mai európai prérikert‑trendeket, amelyek egyszerre fenntarthatók és esztétikailag lenyűgözők.

Az 1980-as és 1990-es években Európában is egyre többen keresték ezt az a fenntartható, mégis látványos kertmegoldásokat. A prérikert stílus Európában nagyon változatos: van, ahol inkább vadon‑közeli élményt ad, máshol inkább művészien komponáltak, nagy színfoltokkal. Piet Oudolf és társai a „New Perennial Movement” (Új évelő mozgalom) keretében kezdtek el évelőkből és díszfüvekből olyan természetes hatású kerteket tervezni, amelyek egész évben mutatósak, kevés gondozást igényelnek, és a természetes növénytársulásokat idézik.

A legismertebb európai prérikertek

Noel Kingsbury (1960 -)egy angol kertész, tájépítész és író, aki a New Perennial Movement egyik legismertebb szakírója és népszerűsítője.

A prérikert kialakításának lényege

A díszgyertya (Gaura) légies, a gyújtoványfű (Linaria) lágyan kitölti a teret, az izsópfű (Agastache) pedig színt és illatot ad – mindez minimális gondozással.

A prérikert azért olyan szerethető, mert egyszerre sugároz természetközeli hangulatot és modern eleganciát. Nem kell órákat tölteni a gondozásával, hiszen a benne élő növények többsége szárazságtűrő, és remekül megállja a helyét kevesebb ápolás mellett is. Ráadásul egy prérikert igazi élettér: a virágok és díszfüvek között méhek zümmögnek, pillangók táncolnak, és madarak is gyakran megfordulnak. A látvány pedig egész évben változatos és izgalmas – tavasszal a friss rügyekkel indul, nyáron színes virágözönben pompázik, ősszel meleg árnyalatokban játszik, télen pedig a deres füvek és elszáradt magfejek adják meg a különleges hangulatát.

Ezt a kertépítészeti stílus és szemléletet te is alkalmazhatod a saját kertedben. Bár nálunk nem őshonos a klasszikus észak‑amerikai préri, a stílus és a növényhasználat nagyon jól alkalmazható a magyar éghajlaton is, hiszen sok évelő és díszfű kifejezetten jól bírja a szárazabb, napos körülményeket.

Az ezüstös üröm (Artemisia sp.) és a napsárga kúpvirág (Rudbeckia sp.) erős kontrasztot alkot: az egyik finom és visszafogott, a másik harsány és vidám. Együtt egyszerre modern és természetközeli hatást adnak, ráadásul mindkettő szárazságtűrő és könnyen tartható.

Ha te is szeretnél egy saját prérikertet kialakítani, érdemes néhány egyszerű lépést követni:

•  Különböző magasságú és virágzási idejű növényeket kombinálj, így mindig lesz valami látványos.
• A prérikert növényanyagát éghajlathoz és helyi adottságokhoz igazítva kell megválasztani. A természetes prérikből tanulva keverni kell a fűféléket és az évelőket, hogy egész évben struktúrát adjanak.
• A növényeket csoportosan ültesd, hogy a gyomelnyomás jól működjön.

Az évelők adják a kert „vázát”, például a kúpvirág (Rudbeckia sp.), a kasvirág (Echinacea sp.) és a díszfüvek – ezek évről évre visszatérnek, és egész szezonban megtartják a szerkezetet, textúrát. Az évelő díszgyertya (Gaura sp.) és a gyújtoványfű (Linulária sp.) illetve az izsópfű (Agastache sp.) – légies könnyedséget kölcsönöznek a kertnek. Az ültetésnél bátran kombináld a díszfüveket és az évelőket, így változatos textúrákat és színeket kapsz: a füvek lágyan lengenek a szélben, a virágok pedig élénk foltokként törnek elő.
Az egynyáriak – mint a bársonyvirág (Tagetes sp.) vagy a mályvarózsa (Alcea sp.) – pedig plusz színt és változatosságot hoznak, főleg a nyár közepétől a fagyokig.

Pillangóvirág (Cosmos sp.), mályvarózsa (Alcea sp.), illatos dohány (Nicotiana sp.) és japánmirtusz (Cuphea sp.) társaságában lágyan hullámzik a mexikói árvalányhaj (Stipa sp.), háttérben rozmaringgal – egy természetközeli, mégis rendezett ültetés, ami tökéletesen idézi a prérikertek hangulatát.

A prérikert gondozása

Először is válassz napos fekvésű területet a kertben, mert ezek a növények csak akkor hozzák ki igazi pompájukat, ha bőven kapnak napfényt.

A prérikert egyik legnagyobb varázsa, hogy nem kell mindent szabályosan megmetszeni vagy rendezgetni – hagyd a növényeket szabadon nőni, mert épp ez a természetesség adja a stílus igazi báját. A természetes prériken a tűz rendszeres szereplő volt: eltávolította a száraz, beteg növényi részeket és segítette a növények megújulását. Ezt utánozva Néhány botanikus kertben és nagyobb prérikertben (például Sheffieldben) tavasszal kontrollált égetéssel vagy alapos visszavágással takarítják le az előző év növénymaradványait. Otthon az égetéssel ne kísérletezz! Helyette alkalmazd a tavaszi visszavágást, de hagyd meg a tél végéig a hagyd neg az elszáradt részeket, terméseket, virágokat, mert hangulatosak, és védik a talajt, állatok számára is búvóhelyül szolgálnak.

A prérikertben használt növények többsége szárazságtűrő, mélyre hatoló gyökerekkel. Csak az első évben igényelnek rendszeres öntözést, amíg be nem gyökeresednek.

A természetes társításokban a növények annyira sűrűn nőnek, hogy a gyomoknak nincs esélyük. a prérikertekben is jellemző a sűrű ültetés, nem hagynak nagy üres foltokat. A prérikertben használt növények (például Rudbeckia, Echinacea, díszfüvek) alapvetően ellenállóak, nem jellemző rájuk a súlyos kártevőfertőzés. Mivel sokféle növény van vegyesen ültetve, kialakul egy természetes egyensúly: a kártevők nem tudnak elszaporodni nagy számban, mert a ragadozó rovarok és madarak is jelen vannak. Ha mégis szükség van beavatkozásra, elegendő a kézi gyomlálás vagy természetes módszerek, például komposzttea használata – vegyszerekre csak nagyon ritkán van szükség.