50. hét

“Kilenc fából kilenc jámbor,
Bûvös szóból Luca-széket faragok.
Rút boszorkány, tüzes orkán,
Kénkõ-esõ ellen legyen menedék.”

Nincs mese kedves kertésztársaim, december 13-án, Luca napján el kell kezdenünk Luca székének készítését, melynek december 26-án az éjféli szentmisére késznek kell lennie, melyre ily módon csupán 13 nap áll rendelkezésünkre. Kilencféle fára (akác, boróka, cser, jávorfa, jegenyefenyõ, kökény, körte és rózsafa) lesz szükségünk, csavarok és szögek helyett fából készített ékeket használhatunk, és minden nap csupán egy mûveletet hajthatunk végre, így már érthetõ a régi népi mondás miszerint – Lassan készül, mint a Luca széke -. Amikor pedig december 26-án, az elkészült széket subánk alá rejtve besurranunk a templomba és arra ráállva megpillanthatjuk a köztünk rejtezõ boszorkányokat. Ezt követõen azonban sebtében fogjuk menekülésre, mert a lebuktatott boszorkányok könyörtelenül széjjeltépnek, ha utolérnek. Hazáig meg se álljunk, elszórt mákszemekkel nehezíthetjük üldözõink dolgát, hiszen egyenként kell felszedegetniük – és azonnal vessük tûzre a Luca székét, melynek sikoltozó tüze egyben a boszorkányok halálát is jelenti.

A fenti kis hagyományõrzõ történet is illusztrálja, hogy a karácsonyi ünnepkör egyik legizgalmasabb napja lesz a héten, melyhez sok más régi népszokás és hiedelem is kapcsolódik. Ilyen a Luca ostor készítése, a tyúkok termékenységvarázslásához kötõdõ egyes nõi munkák tilalma (hiszen, ha ezen a napon varrnának, akkor ezzel a tyúkok fenekét is bevarrnák), a fiúgyerekek házjáró lucázása vagy kotyolása, a tollas lucapogácsa készítése, a termésjósló lucabúza vetése, a kölcsönadás-vétel tilalma, valamint az idõjárásjósló lucahagyma-jóslás és lucakalendárium készítése.

Nézzünk egy, még a takácsatkáknál is láthatatlanabb, és éppen ezért sokkal rafináltabb, alattomosabb módon támadó ellenfél körmére, azaz “fonalaira”. A gombákról lesz szó, de nem az ízletes csiperkérõl és az illatos vargányáról, hanem azokról az egy- vagy többsejtû élõlényekrõl, amelyek kórokozóként komoly pusztítást tudnak végezni kiskertünkben. Mivel a gombáknak bizonyos tekintetben az állatokra, más tekintetben pedig a növényekre jellemzõ tulajdonságaik vannak, éppen ezért a mai napig nincs teljes körû konszenzus arról a biológusok körében, hogy a növényvilághoz vagy az állatokhoz sorolják-e õket, ezért köztes megoldásként önálló csoportot (tudományosan: országot) képeznek az élõvilágon belül.

A gyümölcsfák kérgének, belsõ szöveteinek és magának a termésnek is a leggyakoribb károsítói a mikroszkopikus méretû, illetve a szabad szemmel is látható gombák. Bár a gombák igen fontos szerepet töltenek be bolygónk ökoszisztémájában – ezek az élõlények bontanak le szinte mindent, ami élõ (volt), életteret és tápanyagot szolgáltatva az új életnek -, a gyümölcsfa-tulajdonosok a gombák iránti tiszteletüket legfeljebb a terített asztalnál és az érett komposzt esetében tudják kifejezni. (Bizony, a komposzt sem jöhetne létre a mikroszkopikus gombák tevékenysége nélkül!)

A gombák igencsak furfangos jószágok. (Tessék, egy emberi tulajdonság!) Nem a rosszindulat vezérli õket, amikor beköltöznek gyümölcsösünkbe (pontosabban: mindig is ott voltak, csak nem vettük õket észre), hanem csak egyszerûen teszik a dolgukat. Mi pedig a sajátunkat, azaz felvesszük a harcot a betolakodók ellen. A gombák elleni háborúban azonban csak csatákat nyerhetünk, meghosszabbítva ezzel gyümölcsfáink és egyéb növényeink életét, tünetmentessé téve õket egy bizonyos ideig. Magát a háborút szerencsére mindenképpen a gombák nyernék meg, ha ugyanis mi gyõznénk, az a magasabb rendû élõlények (pl. Homo sapiens) pusztulását is jelentené.

A gombák többségére jellemzõ, hogy szeretik a nedves, párás környezetet, a nem túl magas, nem túl alacsony hõmérsékletet és a savas kémhatású közeget. A növények testfelületén tenyészõ gombák elleni védekezés viszonylag egyszerû történet, még ha nem is védekezünk, az idõjárási körülményektõl függõen a probléma akár magától is megoldódhat a következõ szezonra. A levélfelületet károsító gombabetegségek ugyan csökkentik a növény fotoszintetizáló (azaz táplálkozási) lehetõségeit, ez azonban még nem jelent végzetes fenyegetést az olyan erõs regenerálódási képességgel bíró növények számára, mint a fák és a bokrok. Az igazán nagy baj ott kezdõdik, ha a gombák bejutnak féltett gyümölcsfáink testébe és a belsõ szöveteit hálózzák be végeláthatatlan fonalaikkal (micéliumok), amelyek lassan, de biztosan ellehetetlenítik a fa tápanyagszállítását. A téli szezon különösen jó alkalmat kínál erre, hiszen az erõsebb fagyok által okozott elhalások, sérülések, kéregrepedések igen vonzóak a gombák számára, melyeknek mindenütt jelen lévõ spórái – kivárva egy-egy enyhébb téli idõszakot -, így könnyûszerrel tolakodnak be a fa élõ részébe.

A csata elsõ fejezetében, azaz a preventív védekezésben nem kell azonnal a legmodernebb (és legdrágább) növényvédelmi szerekhez nyúlnunk, hiszen régóta tudjuk, hogy a gombák nem szeretik néhány természetes elem, ill. ásvány jelenlétét az életterükben. Többek között ilyen a lúgos kémhatású kalcium-hidroxid – közismert nevén oltott mészként találkozunk vele, illetve az élelmiszerek csomagolásán E526 fedõnév alatt lelhetjük fel –, amelyet 20%-os mésztej (mész+ víz) formájában igen hatékonyan alkalmazhatunk gyümölcsfáink védelmében is. Elég a fák törzsét és a vastagabb ágakat bekenni ezzel az oldattal, és máris megnehezítettük a gyümölcsfáink közelébe merészkedõ gombamicéliumok dolgát! A mésztejjel bekent fák törzse szép fehér színt kap, aminek további elõnye, hogy a napsütéses, enyhébb téli napokon visszaveri a “perzselõ” napsugarakat, megakadályozva ezáltal a fa kérgének felhevülését és berepedését.

Ha mégis bekövetkezett a baj, akkor sem kell kétségbeesnünk, szerencsére rendelkezésünkre áll egy másik természetes elem is, mégpedig a réz! Az idõzítés ebben az esetben is rendkívül fontos, réztartalmú szerekkel kell kezelni a gyümölcsfáinkat még a rügyfakadás elõtt.

Felmerül a kérdés, hogy mit tegyünk olyan esetekben, amikor mi magunk ejtünk sebet a fákon, pl. egy-egy metszés vagy koronaalakítás alkalmával. Mindenképpen érdemes megjegyeznünk, hogy a gyümölcsfák, de különösen a csonthéjasok metszését tavasszal, a rügyfakadás után, illetve a termés betakarítását követõen, lehetõleg nyár végéig végezzük el. A levágott vastagabb ágak helyét mindenképpen kenjük be fungicid (gombaölõ) hatású fabalzsammal, a vékonyabb ágak metszésekor keletkezõ sebek nem igényelnek külön kezelést. Esõs, ködös idõben ne végezzünk ilyen jellegû beavatkozást, ilyenkor inkább majszolgassunk aszalt gyümölcsöt a cserépkályha mellett.

Barátkozzunk meg azzal a gondolattal, hogy kertünket nem tudjuk és nem is szabad teljesen gombamentessé tennünk, és vegyük figyelembe, hogy a gombaölõ szerek agresszív és felelõtlen használatát a kert életképessége szempontjából nélkülözhetetlen gombafajok is megsínylik.

A gyökér-gomba kapcsolatot már a19. században felfedezték. A német Albert Bernard Frank a gomba-gyökér partneri viszonyt nevezte mikorrhizának. Többet olvashat róluk itt: Titkos információs szupersztráda

A szürkepenészről és a fehérpenészről itt olvashat: Őszi védekezés a gombafertőzések ellen, Szőlő szürkepenészes rothadása.

A lisztharmatról: Lisztharmat szőlőn

Kovács László Zoltán
kovlazol@gmail.com