Szeder-inda gyolcs ruháját szakasztja

A szeder európai erdő és szegélytársulások jellemző növénye. Nagy kiterjedésű bokrait földbe belegyökerező hajtásainak, amiket indáknak is hívunk, köszönheti. Hajtásai tüskések. Szeder-inda gyolcs ruháját szakasztja…  – Írja Arany János “Tengeri-hántás” című balladájában . Nyár végén az erdőt járva megcsodálhatod, sőt megkóstolhatód kissé fanyar, szomjoltó terméseit. Tüskétlen változatát termesztheted!

A szeder (Rubus) nemzetség a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik. Ezen belül is rószaképűek (Rosoideae) alcsaládjába. Gyakorlati csoportosítás szerint a bogyósok közé soroljuk. Rendkívül alakgazdag, könnyen hibridizálódó fajok tartoznak ide. A fajok rendszertani besorolása máig nem egyértelmű. /Király Gergely és mtsi: A szeder nemzetség (Rubus L.) modern taxonómiai koncepciója, Erdészettudományi Közlemények, 3. évf, 1. szám, 2013/

A szeder félcserje

A szeder félcserje: nincs két évnél idősebb föld feletti része. Föld feletti hajtásai két évig élnek. Az első évben vegetatív hajtások fejlődnek (szeder inda), amelyek hónaljrügyeiből a második évben kihajtó hajtásokon virág majd termés képződik, ezután a teljes hajtásrendszer elhal. Megújulása tővesszőkből történik. A tüskés, vadon előforduló szeder csúcshajtásai legyökeresednek, így egész kolóniákat hoznak létre. .A sarjak, termővesszők tüskét viselnek. Későn (május-június) virágzik. Öntermékenyülő, virágait sok rovar látogatja. Termését a madarak fogyasztják, így terjesztik nagy távolságokra is. A tüskés fajok védősövénynek kiválóak.

A szeder termése

A szeder vacokkúppal együtt gyűjthető, csonthéjas résztermésekből álló terméscsoportot. Kémiai összetétele közel áll a málnáéhoz, de íz-, aroma- és színanyagai jelentősen eltérnek attól. Termései ugyancsak alacsony energia-tartalmúak. Savtartalmuk magas megközelíti a fekete ribiszkéét. Jelentős továbbá karotin, B1 és B2 vitamin, valamint K, Ca, Mg és Fe tartalma. (Tóth Magdolna és Ficzek Gitta: Nyersanyagismeret-Gyümölcsfajták (jegyzet, 2013.)

Az ókorban gyógyhatásai miatt is fogyasztották, főleg köszvényt ellen alkalmazták. A középkorban gyógyászati céllal a növény gyökereiből, kérgéből és leveleiből készített főzetekkel bélproblémákat, lázat, torokgyulladást, de még a szamárköhögést kezeltek. A 16. században az európai doktorok a szeder levét fertőzések kezelésére használták, míg a fa porított kérgét fogfájás enyhítésére vetették be. Az 1696-os londoni Gyógyszerkönyv szerint a szederből készített bort szíverősítőként alkalmazták és egy 1771-ből ránk maradt dokumentum szerint a szederfőzettel fekélyeket is jól lehetett kezelni. (Papp János – Porpáczy Aladár: Bogyósgyümölcsűek II.)

További információk a szeder gyümölcséről, leveléről, azok felhasználásáról: Hétfőn heverünk, kedden keverünk, szerdán szedret szedünk.

Szeder termesztése

Az egyik legrégebben gyűjtött gyümölcs, de szúrós tüskés hajtásai miatt hosszú ideig korlátozottan terjedt el a termesztésben. Amikor megjelentek a tüskétlen fajták, változott a helyzet.  Az első tüskétlen szedret (Merton Thornless) 1938-ban állították elő Angliában.  Ettől kezdve Amerikában gőzerővel folyt tovább a nemesítés. Manapság a legtöbb nagy gyümölcsű, tüskementes szederfajta  Amerikából származik, ahol nagy múltra tekint vissza a szedertermesztés. Nálunk a 80-as évektől termesztik, főleg a félig kúszó tüskementes szederfajták terjedtek el.

Szeder környezeti igényei

Míg a szabad gyökerű szeder március-április, illetve október-novemberben, a konténeres szeder márciustól novemberig ültethető.

Szélvédett, nem fagyzugos, korán felmelegedő, napos helyet kíván. Talajjal szemben nem igényes, de jó, ha szerves anyagban gazdag talajba kerül. A szezon alatt pedig ajánlott Wuxal vagy Volldünger oldattal permetezni. Néhány éves korára viszonylag szárazságtűrővé válik. Termesztéséhez támberendezés szükséges. Miután a szedernek gyökérsarjai nincsenek, és a gyökerei viszonylag mélyen helyezkednek el, egyszerű a talajművelésük. Gyomlálása kézi kapával történhet. -15 °C-ig fagytűrő. Téli takarással biztosíthatod az elfagyás elleni védelmet.

A szeder metszéséről itt olvashatsz: Ne hagyd, hogy elkússzon a szederbokrod!

Legfőbb kórokozói a szederrozsda és a botritisz. A szeder kártevőiről és kórokozóiról olvashatsz a Kertészet és Szőlészet 2013-16. számában

Nálunk a leggyakoribb fajta a Thornfree, amely augusztus elejétől szeptember közepéig-végéig érik.

By Rasbak (Own work) [GFDL (http://www.gnu.org/copyleft/fdl.html) or CC-BY-SA-3.0 (http://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/)], via Wikimedia Commons

Dr.Némethy Zsuzsanna írja: megfásodott vesszőin sárga ovális alakú foltokban sárga színű gombatelepek szoktak kifejlődni tavasszal. Ez a szeder sárga rozsda (Kuehneola albida), de nevezik szeder szár- és levélrozsdának is. A kórokozó elsősorban a fertőzött, megfásodott vesszőkön telel át. Korán tavasszal, a levelek kihajtásakor a vesszőkön ovális alakú, 2-3 cm hosszú kiemelkedő foltokban sárga spórákat tartalmazó spóratelepek képződnek, a folt felett a vessző hosszirányban felreped. A kiszóródó spórák később a leveleket is megfertőzik, azok színén sárga vagy barna apró, 1mm körüli mozaikfoltok láthatók. Ugyan ezeknek a leveleknek hátoldalán citromsárga elporzó spórák fejlődnek. Spórák terjedését a szél, a légmozgás segíti. Csak a tüskétlen szedret fertőzi. Védekezni ellen nehéz. A letermett vesszőket tőből vágjuk ki, ezt a munkát a szüret után mielőbb végezzük el. Az áttelelt vesszőket, amint a rozsdafoltok láthatóvá válnak, kezeljük le. A gombaölő hatás eléréséhez feltétlenül szükséges tapadásfokozó hozzáadása. A leveleken, nyáron kialakuló rozsdatelepek megjelenésével a lombozat többszöri permetezése is szükségessé válhat a Quadris, a Chorus és a Dithane gombaölő szerek valamelyikével.