A drótkerítés takarása sok telektulajdonos problémája. Olvasd el ötleteinket, hogyan oldd meg ezt a dilemmát!
Először van néhány dolog, amit meg kell fontolni a növényválaszkor. Nézzük az igényeket, nézzük, mit szeretnénk: Virágos vagy zöld lombozattal borított kerítést? Örökzöld vagy lombhullató borítást? Egynyárit vagy évelőt?
Ha virágos futónövényt választanánk szívesebben, több megoldás is adódik.
Választhatunk egynyáriakat:
A Komlót (Humulus lupulus), amely egyre divatosabb a természetközei kertekben, és nem feltétlenül sörérlelés céljából. A komló kétlaki, és számunkra a tobozszerű virágot fejlesztő termős komló az igazi. Középkötött, jó vízellátású, semlege pH-jú talajba, félárnyékba, déli fekvésvbe való. Helyigényes! Kb. félméteres magasság elérése után fejleszti azokat az oldalhajtásokat, amelyen a virágok is kialakulnak. Csak 2-3 hajtást hagyjunk meg. Amikor ezek is egy méteresre nőttek tekerjük a támasztékra. A hajtások napi 30 cm-t is nőhetnek.
Feketeszemet (Thunbergia alata), amely szárdugványról, de magról is könnyen szaporítható kedvelt virág. Gyorsan fejlődik, és rátekeredik a támasztékra. Júliustól októberig virágzik. Napra vagy félárnyékba való. Vízigényes, de a pangó vizet nem tűri. Óvatos visszametszéssel tartsuk kordában. Fagyérzékeny, ezért inkább egynyáriként tartsuk, vagy edényben neveljük, amit télen világos, hűvös helyre viszünk.
Golgotavirágot (Passiflora sp.), illatos, mutatós virágai teszik kedveltté. Kacsokkal kapaszkodik. Nyáron és ősszel virágzik. Sok faja fagyérzékeny, de egyesek takarással átteleltethetők. Tavasszal vágjuk vissza. A régi hajtások visszafagynak, de helyettük új fejlődik. Szélárnyékos, szellős helyre való. Öntözést kíván. Tavasszal és nyár közepén tápoldatozhatjuk. Dugványozással vagy bujtással szaporíthatjuk.
Hajnalkát (Ipomea sp.), amely nálunk csak egynyáriként tartható. Késő nyártól az első fagyokig virágzik. Háromkaréjú, sötétzöld levelei is impozánsak. Akár 5 méter magasra is felfut. Jó vízgazdálkodású, termékeny talajt igényel. Teljes napon vagy félárnyékban fejlődik. Az öntözést és a tápozást (3-1-2) meghálálja. A levéltetű károsíthatja.
Választhatunk évelőket:
Nagylevelű pipavirágot (Aristolochia macrophylla), amely különleges, nagy levelű kúszó növény, akár 10 méter hosszúra is megnőhet. Júniustól augusztusig virágzik. közepéig is eltart. A virágok illata a rothadó húsra emlékeztet, és vonzza a rovarokat. Hajtásdugványról szaporítható. Napos, félárnyékos talajt kíván. Kedveli a humuszos talajt, bőséges öntözést kíván. Ősszel a fagyok ellen takarást igényel. A fiatal növény akkor
erősödik, ha a hajtását visszacsípjük.
10-12 méterre növő trombitafolyondárt (Campsis radicans), amely napos védett helyet, jó vízgazdálkodású talajt. Megfelelő körülmények között egész nyáron át virágzik. Gyökérsarjakkal szaporítható. Terjedő gyökerei miatt jobb, ha a lakóháztól, épülettől távolabb ültetjük. Télutón vagy nyár végén az egyéves és elvirágzott hajtásokat metsszük vissza 2-3 rügyre.
Kerti klemátiszt (Clematis), amelynek sok fajtája nálunk rövid életű és igen érzékeny, többek közt fagyérzékeny. A sötét virágú fajták edzettebbek. 3-4 méter magasra fut. Dugványozással, bujtással szaporítható. Fény- és tápanyagigényes. Mégis inkább félárnyékba ültessük, mert a talaj felmelegedését nem viseli. Minimum 6 órás megvilágításra azonban szüksége van! Jól szellőző helyet igényel. Minimum 60 cm mély termőrétegű talajt igényel. Érzékeny a rovarkártevőkre. legjellegzetesebb betegsége a klemátisz gombás hervadás.
Kúszó hortenziát (Hydrangea petiolaris), amely léggyökereivel 8-15 méter magasra kapaszkodik. Bogernyős virágai június-júliusban nyílnak. Frissen telepítve csak néhány év múlva virágzik, addig fogazott leveleivel díszít. Jó, termékeny nedves talajt kíván, a nedvesség megtartását mulccsal segíthetjük. Meghálálja az ültetés előtt a talajba dolgozott komposztot. Északi-keleti tájolású kerítésre futtassuk.
Japán loncot (Lonicera japonica), amelyet íves, hosszú porzós virágai tesznek különlegessé. 4-5 méter magasra fut. Télre kifejlődő kékes-fekete bogyói mérgezőek! Napra, még inkább félárnyékba való. Közepes vízigényű, de jó minőségű talajt igényel. Az alsó részek a cserje fejlődésével beárnyékolódnak, és felkopaszodhat. Koratavasszal erőteljesen metsszük meg, gyorsan, szépen kihajt.
10 méter magasra futó lilaakácot (Wisteria sp.), csüngő, tömött, lila virágfürtjei április-júniusban nyílnak. Sarjhajtásairól szaporíthatjuk. Tápdús, mészmentes talajba ültessük, de a silányabb talajt is elviseli. Fiatalon, és szárazságban öntözést kíván. Szárazságtűrő és nem igényel tápozást. Pajzstetvek megtámadhatják. Helyét gondosan válasszuk meg, mert agresszívan növekszik rendszeres metszéssel tartsuk kordában. Az oldalhajtásokat ritkítsuk, és, ha eléri a végső magasságot, a hajtáscsúcsot kicsíphetjük.
Szeretnél értesülni ha új cikket teszünk közzé?Iratkozz fel a hírlevelünkre: Hírlevél feliratkozás