Bojtorján nővér, bakszakáll fivér

Magyarországon a fészekvirágzatúak családjába tartozó gyomnövények egy része gyűjthető, fogyasztható. Most megismerkedhetünk közelebbről a fészekvirágzatúak családjával, és két gyomnövényt mutatunk be, amelyek gyógyhatásúak és fogyaszthatók, ezért gyűjthetők.

A hazánkban leggyakoribb özönnövények (lásd. Botta-Dukát Z. és Balogh L. szerkesztésében: “The most important invasive plants in Hungary”, MTA, Vácrátót, 2008) között sok gyógy- és fogyasztásra is alkalmas növény szerepel.
Faluhelyen sosem volt ritka a gyűjtögetés. Különösen vasárnap vagy hivatalos munkaszüneti napokon kutattak erdőt-mezőt vadnövények után. A pásztorok, pásztorgyerekek volta a legfőbb gyűjtögetők. A gazdálkodó embernek már kevesebb ideje jutott erre.

Mielőtt, az írás nyomán bárki is gyűjtésbe kezd, tartsa be a gyógynövények gyűjtésével kapcsolatban is megkövetelt szabályokat!

Csak úttól, emberi tevékenységtől távol eső helyeken gyűjtsünk. A közlekedő útvonalak szennyezésein kívül veszélyt jelentenek többek közt a növényvédő szerek, szermaradványok, amelyek a növényből az emberbe kerülve egészségkárosító hatásúak.

A növények felismerésében segít a növényhatározó használata. Ilyen például a Király Gergely által szerkesztett:”Új magyar füvészkönyv – Magyarország hajtásos növényei” (Aggteleki Nemzeti Park, Jósvafő, 2009). A könyv második “Rajzok” című kötete 2011. október végén jelent meg.

A fűszer- és gyógynövényeket folyamatosan szüretelheted és száríthatod. Fűszernövények szárítása.

Fészekvirágzatúak

A fészekvirágzatúak (Asteraceae vagy Compositae) családja a legszerteágazóbb, legfajgazdagabb növénycsaládok egyike. A zárvatermő növények mintegy egyötöde tartozik ide. A fészekvirágzatúak családnévvel jellegzetes virágzatuk alapján illetik ezeket a növényeket. Az ide tartozó növények gyakran lágyszárúak. A család két nagy alcsaládra tagozódik: Csövesvirágúak alcsaládja Asteroideae (cickafark – Achillea) és nyelvesvirágúak alcsaládja Cichorioideae (katáng – Cichorium). Gazdasági növények közül a napraforgó (Helianthus – Asteroideae)és a saláta (Lactuca – Cichorioideae) a két jelentős alcsalád egy-egy jellegzetes képviselője.

A családba mintegy 40 gazdasági haszonnövény tartozik. Néhány mindenki számára ismert növény az élelmi saláta, articsóka, olajnövény a napraforgó, gyógynövény a kamilla, dísznövény a krizantém, dália, cinnia, napvirág.

Kerti kasvirágok

Másodlagos anyagcseretermékei miatt sok faj fontos élelmiszernövény. Úgynevezett olajnövényekként magvai gyakran az ipar (élelmiszer-, kozmetika-, textilipar) számára szükséges nyersanyagot tartalmaznak pl. napraforgó (Helianthus). Más esetben rovarölő hatásuk miatt kiindulási anyagai ipari kemikáliáknak pl. a Chrisantemum nemzetségbe tartozó növények pirétrum tartalma, amely botanikai inszekticid. Gyógyhatásukat biológiailag aktív anyagakaiknak köszönhetik pl. Echinacea.

Magyarországon a fészekvirágzatúak családjába tartozó gyomnövények egy része gyűjthető, fogyasztható. Itt két gyomnövényt mutatunk be, amelyek gyógyhatásúak és fogyaszthatók, ezért gyűjthetők.

Közönséges bojtorján

A közönséges bojtorján (Arctium lappa) Európa, Ázsia mérsékelt égövi területein, így nálunk is őshonos, de az egész világon elterjedt. Útszélen, folyóparton, vágásokban gyakori. Kétéves növény. Az első évben nagy, barázdált, szíves vállú, fonákon nemezesen szőrös tőleveleket fejleszt. Kék fészekvirágzatára jellemzőek a horgas fészekpikkelyek.

Gyökerének hatóanyagai: inulin, nyálka, keserű anyagok, illóolajok, poliacetilének, polifenol származékok. Máj-, epe-, vizelet- és hashajtó hatásai miatt teakeverékek alkotórésze. Külsőleg zsíros hajra, ekcéma kezelésére használják. Októbertől áprilisig gyűjtik.

Konyhai felhasználása

felhasználása: Első éves gyökerét felszedjük, tisztítás és főzés után vajasban párolhatjuk.

Zsenge levélnyelét akár nyersen salátaként vagy főzelékként is fogyaszthatjuk.

Bojtorján krémleves

Hozzávalók: 20dkg bojtorján gyökér; néhány szem újburgonya; egy fej hagyma; egy zellerszár; 2 kanál rizs; 5 dkg szalonna; 3 dl víz (vagy húsleves); 1 babérlevél; 3dl tej; kevés tejszín; só és bors ízlés szerint.
Mossuk meg, hámozzuk meg és szeleteljük fel a bojtorjángyökeret. Tisztítsuk meg és szeleteljük fel a többi gyökérzöldséget is. Kockázzuk fel a szalonnát, pirítsuk zsírjára, majd tegyük hozzá a zöldségeket és a rizst. Öntsük föl vízzel (húslevessel) és tegyük bele a babérlevelet. Forraljuk fel, majd közepes lángon főzzük harminc percig. Mixeljük össze botmixerrel, forraljuk fel ismét, adjuk hozzá a tejet, és hígítsuk tejszínnel. Ízesítsük sóval és borssal ízlés szerint.

Közönséges bakszakáll

A közönséges bakszakáll (Tragopogon orientalis) Európában, Közép- és Nyugat-Ázsiában, Szibériában őshonos. 30-70 cm magas, kétéves vagy évelő, erős karógyökerű, felálló szárú növény. Kaszálóréteken, száraz gyepekben, legelőkön, útszéli gyomtársulásokban fordul elő a leggyakrabban.

Kékeszöld, egyszerű vagy kevés ágú szára egyvirágú. A szálas-lándzsás levelek pókhálósak, gyapjasak, hegyesek, szárölelők. Júliustól szeptemberig nyíló virágainak fészekpikkelyei zöldes-fehér szegélyűek, és egyharmaddal rövidebbek az aranysárga virágoknál. A fészkek kora délután összecsukódnak. Termése kaszat, a jellegzetes röpítő készülékkel, amelyek bóbitát alkotnak.

Gyökerének főzetével (hatóanyagai cserzőanyagok, taraxaszterol, laktucerolok, flavonoidok) gyomorerősítő, és köptető hatása miatt legyengült betegeket, gyomorégést kezelnek. A szirmok forrázata tisztítja a bőrt, halványítja a szeplőket. Fiatal leveleit és hajtásait a virágzás előtt, gyökerét ősszel gyűjthetjük.

bakszakáll

Konyhai felhasználása

Kedvenc gyermekcsemege a növény tavaszi tejes szára, levele. Fiatal, húsos, lédús, inulintartalmú gyökerét salátaként, párolva, rántva fogyaszthatjuk. Zsenge leveléből salátát készíthetünk, például ragulevesbe főzhetjük, de párolva és rántva sem rossz. Felvágatlan szárait és bimbóit spárga módjára elkészítve gazdagíthatjuk konyhánkat. Bakszakáll lekvárt főzhetünk hajtásaiból és virágkocsányaiból.

Bakszakállal bolondított sóskaleves

Hozzávalók: fél kg sóska; 10 dkg bakszakáll levél; egy evőkanál liszt; 2 dl tejföl.
A sóska és a bakszakáll leveleit vágjuk össze, és fél óráig kevés sós vízben vagy húslevesben pároljuk, majd leszűrjük, mixerrel pépesítjük. Világos rántást készítünk, a főzővízzel felöntjük, és a pépet hozzáadjuk. Felforraljuk, szerecsendióval fűszerezzük. A tűzről levéve, tálalás előtt tejfölt keverünk a levesbe, pirított zsemlekockával tálaljuk.