Zöldség afrodiziákumok

A világ minden kultúrájában régóta foglalkoztatják az embereket a szerelmi vágykeltő növények. Összefoglaló néven afrodiziákumként emlegetjük őket, függetlenül attól, hogy növényi, állati, emberi vagy más eredetű anyagokról beszélünk. Nevüket Afroditéről, a vágy, a szerelem és a termékenység görög istennőjéről kapták.

Mitől lesz vágykeltő egy növény?

A vágykeltésnek nagyon sok eszközét vonultatja fel a természet. Sok gyümölcs már a formájával felkeltheti a szerelmi vágyat, gondoljunk csak a banánra, mely alakjával a férfiasságot szimbolizálja, vagy az almára mely a női kebleket jelképezi. A ginzeng, a mandragóra és a fekete földitök gyökere emberi alakra emlékeztet, így gyakran ruházták fel őket a szerelmi varázsszer jelzővel. Hasonlóan szimbolikus hatást lehet elérni szamócával vagy meggyel is, bár nem olyan közvetlen módon, mint az előző esetekben. A szimbolikus hatásoknak tulajdonképpen csak képzeletünk szab határt.

Az előzőekben leginkább csak a formák és színek miatt asszociálhattunk, de gyümölcsök rengeteg olyan anyagot is tartalmaznak, melyek képesek megnövelni a szexuális energiát. Itt azonban nem kell mindenféle speciális anyagra gondolnunk. Már a gyümölcshúsban található szőlőcukor is képes ilyen hatást elérni, hiszen ez az egyetlen anyag, amely azonnal be tud épülni szervezetünkbe és energiával képes ellátni azt. Az édes íz ettől függetlenül is kapcsolódik a szexualitáshoz. Szinte minden nyelvben egy érzelmi érzelmi töltéssel is rendelkezik, mely egy másik személyhez való kötődést fejez ki.

A gyümölcsben, cukron kívül, más hétköznapinak mondható anyagok is fokozhatják az érzelmi vágyakat. A benne található vitaminok és kálium is hatással lehet ránk. Ezek mellett a növények íze, illata, aromája igen összetetten hathat vágyainkra.

Afrodiziákum történelem

Már az ókori Egyiptomban használtak porított krokodilpéniszt vágykeltőként. Az arab világ szerelmi kultúráját bemutató Illatos kert (Ananga-Ranga) többek között a csicseriborsót ajánlotta: „Áztasd a csicseriborsót cukros tejbe. Tedd ki három napig a napsütésre. Napnyugta után helyezd langyos sütõbe. Amikor porrá szárad, gyúrd tésztává, süsd meg ghee-ben. Minden reggel fogyassz belõle, s akár 100 asszonyban is örömedet leled.”

A mézzel édesített, zsályát, csombort és mentát tartalmazó Nostradamus-oldatot már a XVI. században is használták, de még ma is nagy népszerűségnek örvend. Hatásosságát igazolja az is, hogy a benne szereplő növényeket a kolostorokban és rendházakban tilos volt termeszteni. A Magazix.hu (2000.10.10.) az alábbi receptet közli: Forrásban lévő vízzel le kell önteni 10 g zsályát, 8 g csombort és 5 g mentát. Az oldat egy kanál mézzel édesítve fogyasztható. Serkentő hatását már a XVI. században ismerték, a benne szereplő növényeket a kolostorokban és rendházakban tilos volt termeszteni.

Vágykeltő zöldségek

Gondolta volna, hogy majd minden nap használt zöldségeink között szerelmi vágykeltők is vannak?

A petrezselyem (Petroselinum crispum) kétéves, fehér karógyökerű, konyhakerti növényünk a Földközi-tenger vidékéről származik. A termésekben illóolaj, glikozidok vannak, a gyökerek kb. 5% illóolajat tartalmaznak, amely serkenti a vese működését. A népgyógyászat a gyökér főzetét vagy leveleinek forrázatát kőképződést gátló, emésztés serkentő tulajdonságai miatt alkalmazta. A növény apiol tartalma izgatóan hat a paraszimpatikus idegrendszerre, jelentős értágulatot okoz. Férfiaknál a merevedési reflexet erősíti. Ilyen hatás érhető el például, néhány növényi szár rágógumiszerű rágcsálása révén.

A zeller (Apium graveolens) apioltartalma mellett egy androszteron nevű férfihomont is tartalmaz. A régi rómaiak a zellert Plutonak, a szex és pokol istenének tulajdonították. A kutatók szerint a zellerevés után, a benne található androszteron az izzadtsággal távozik a szervezetből. A vegyületnek nincs érezhető illata, de állítólag különös vonzerőt gyakorol a hölgyekre. A zeller emellett A, B és C vitaminokat, ásványokat és nyomelemeket tartalmaz. Kiváló az izmokra, csökkenti a véralvadást és a koleszterol-szintet, valamint gátolja az erek öregedését.

Az articsóka (Cynara scolymus) igen sokhasznú növény, hiszen amellett, hogy zöldségként fogyasztható, komoly díszítőértékkel is bír. Vágykeltő hatását sokan kétségbe vonják, bár már az ókori mediterrán kultúrák is a legfontosabb szerelmi étkek közé sorolták. A görög mitológia Zeuszt tartja az articsóka megalkotójának. Egyszer egy gyönyörű fiatal lány visszautasított, és ekkor Zeusz vonzalmát egy szúrós bogáncsba rejtette, amely kívül szigorú és szúrós volt, de belül lágy és elomló. Az articsóka a nehezen elréhető kedves szimbóluma lett. A folklór afrodiziákumként tartja nyilván, de ennek sehol nem lelni bizonyítékát. A 17. századi franci író és szexológus, Dr. Nicolas Venette számolt be arról, hogy az elhanyagolt svéd asszonyok articsókát kínáltak férjüknek, hogy felkeltse érdeklődésüket irántuk. Egyes szakemberek szerint ennek annyi a valóságalapja, hogy az emésztés során az articsóka savas vegyületei a vesében való kiválasztódást követően kissé ingerlik a húgyutakat.

A tojásgyümölcs vagy más néven padlizsán (Solanum melongena) a burgonyafélék családjába tartozó, Indiából származó melegkedvelő növény. Rokon zöldségeihez – a paradicsomhoz, paprikához – képest jóval kisebb jelentőségű mind a termesztését, mind a fogyasztását tekintve. Tőlük eltérően azonban neki vágykeltő hatást is tulajdonítanak, bár ez megosztja az embereket. A megosztottság ellenére valószínűleg nem véletlenül emlegetik a szerelem almájaként. Vágykeltő célra nem csak sütve vagy főve használhatjuk, de különféle borogatások, pakolások formájában is hatásos lehet.

A fokhagymáról (Allium sativum) eddig is tudtuk, hogy komoly élettani hatásai vannak. Antibiotikus hatása mellett az értágító hatásával, a vér koleszterinszintjének csökkentésével gátolja az érfalak elmeszesedését, csökkenti a vérnyomást. Ezek mellett étvágygerjesztő hatása van, használják gyomor- és bélgörcs ellen, jó a fog- és fülfájásra, megszünteti a bélférgességet. Számos szexológus a fokhagymát az első helyre sorolja a szexualitást fokozó szerek között! A tétel igazolásául a fokhagymafüggő népek, az olaszok, a zsidók, a görögök, az arabok és a kaukázusi népek aktivitását hozzák fel, talán nem alaptalanul. Szexuális vágyfokozó hatását később, 1990-ben patkánykísérletekben bizonyították.