Új inváziós kabócák Magyarországon

Újabb inváziós kabócák Magyarországon – veszélyben vannak a kertjeink?

Az elmúlt években egyre több, korábban ismeretlen kabócafaj jelent meg Magyarországon. Némelyik már tömegesen előfordul, másokat egyelőre csak néhány helyen figyeltek meg. Közöttük olyan fajok is vannak, amelyek a szőlőt, a gyümölcsfákat és a dísznövényeket veszélyeztethetik.

A téma most azért került ismét előtérbe, mert a Magyar Természettudományi Múzeum szakemberei november 8-án megjelent írásukban arra hívták fel a figyelmet, hogy az elmúlt három évben közel tíz új idegenhonos, potenciálisan inváziós kabócafajt mutattak ki Magyarországon. A legismertebb közülük a pöttyös lámpahordó-kabóca, de korántsem ez az egyetlen faj, amelyre érdemes figyelnünk.

Miért jelenik meg egyre több idegenhonos kabóca?

A kabócák többsége apró termetű, növényi nedvekkel táplálkozó rovar. Szúró-szívó szájszervükkel a növények különböző szöveteiből táplálkoznak. Egyes fajok szívogatásukkal gyengítik a növényeket, mások veszélyes növényi kórokozókat is terjeszthetnek.

Az idegenhonos fajok terjedésében jelentős szerepe van a nemzetközi növénykereskedelemnek. A rovarok petéikkel együtt, vagy akár kifejlett állapotban is észrevétlenül érkezhetnek a külföldről behozott növényeken. A felmelegedő éghajlat és az enyhébb telek pedig több faj számára teremthetnek kedvező feltételeket a megtelepedéshez.

Fontos azonban különbséget tenni az idegenhonos és az inváziós fajok között. Attól, hogy egy rovar megjelent Magyarországon, még nem biztos, hogy tartósan megtelepszik, gyorsan elterjed vagy jelentős károkat okoz. A most vizsgált kabócák között mindhárom helyzetre találunk példát.

Erasmoneura vulnerata – az új szőlőkártevő már terjed

Az Észak-Amerikából származó Erasmoneura vulnerata az egyik legfigyelemreméltóbb új jövevény. Magyarországi előfordulását 2024-ben közölték tudományos publikációban, de egy korábbi fényképes megfigyelés alapján már 2022-ben jelen volt hazánkban.

A mindössze néhány milliméteres, barnás-vöröses, világos foltokkal mintázott kabóca elsősorban a szőlőfélékhez kötődik. A termesztett szőlő (Vitis vinifera) mellett a vadszőlőfajokon (Parthenocissus) is előfordulhat.

A rovar a levelek fonákán táplálkozik. Szívogatásának nyomán kezdetben apró, világos foltok jelennek meg, amelyek erős fertőzés esetén összefolyhatnak. A levelek fokozatosan elveszíthetik zöld színüket, súlyosabb esetben elszáradhatnak és idő előtt lehullhatnak. Ez csökkenti a növény fotoszintézisét, és kedvezőtlenül befolyásolhatja a vesszők beérését is.

Olaszországban már komoly szőlészeti kártevőként tartják számon. Magyarországon is több helyen megtalálták, és egyes területeken tömegesen fordul elő.

Érdekesség, hogy a kifejlett rovarok nem feltétlenül a szőlőn telelnek át. Hazai vizsgálatok során tiszafákon (Taxus baccata) és nyugati tujákon (Thuja occidentalis) is megtalálták őket a téli időszakban. Ezek a növények azonban elsősorban telelőhelyet biztosítanak számukra, nem tekinthetők a kabóca fontos tápláléknövényeinek.

Arboridia kakogawana – egy másik ázsiai szőlőkabóca

A Japánból és Kelet-Ázsia más területeiről származó Arboridia kakogawana szintén a közelmúltban került elő Magyarországról. Első hazai példányát 2023 novemberében, a Soroksári Botanikus Kertben gyűjtötték.

Ez a faj is elsősorban a szőlő levelein táplálkozik. A szívogatás következtében a leveleken világos, klorotikus foltok keletkeznek. Erős fertőzés esetén a lomb jelentősen károsodhat, ami kedvezőtlenül befolyásolhatja a növény fejlődését és a termés minőségét.

A kabóca kicsi, megjelenése pedig több más levélkabócáéhoz hasonló. Színe változékony, ezért pusztán a külső megjelenése alapján nehéz biztosan felismerni. A pontos fajazonosítás rendszerint szakember feladata.

Más európai országokban már jelentős szőlőkártevőként tartják számon, magyarországi elterjedéséről és tényleges kártételéről azonban egyelőre kevesebb adat áll rendelkezésre.

Sötétszárnyú vitorláskabóca – a gyümölcsfákat is veszélyeztetheti

A sötétszárnyú vitorláskabóca (Pochazia shantungensis) jóval feltűnőbb az előző két fajnál. A mintegy másfél centiméteres, sötét szárnyú rovar nyugalomban jellegzetes, háromszögletű körvonalat mutat.

Ázsiából származik, és rendkívül sokféle növényen képes táplálkozni. Tápnövényei között található az alma, az őszibarack, a gesztenye és több díszfa, illetve díszcserje is.

Magyarországon 2024-ben, Pécs közelében, egy kertészetben figyelték meg babérmeggyeken (Prunus laurocerasus). A rendelkezésre álló adatok alapján azonban tartós hazai megtelepedése egyelőre nem bizonyított.

A faj azért érdemel figyelmet, mert nemcsak szívogatásával károsít. A nőstények tojásaikat a fiatal hajtások és vékony ágak szöveteibe helyezik, eközben pedig megsértik a növényi részeket. A szívogatás során ürített cukros mézharmaton korompenész telepedhet meg, amely fekete bevonatot képez a leveleken.

Dél-Koreában a faj már jelentős gyümölcstermesztési problémát okoz. Hogy Magyarországon hasonlóan veszélyes kártevővé válhat-e, azt a következő évek megfigyelései dönthetik el.

Pöttyös lámpahordó-kabóca – az új veszélyforrás

A pöttyös lámpahordó-kabóca (Lycorma delicatula) 2026-ban került a hazai növényvédelmi figyelem középpontjába. A Nébih szeptemberben jelentette be, hogy egy Bács-Kiskun vármegyei lakossági bejelentés alapján igazolták a faj jelenlétét.

Az ázsiai eredetű rovar különösen a szőlőültetvényekre jelenthet veszélyt, de számos gyümölcs- és díszfán is táplálkozhat. Kedvelt tápnövénye a mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima).

A kabóca nemcsak közvetlen szívogatásával károsíthat. Nagy tömegben jelentős mennyiségű mézharmatot ürít, amelyen korompenész fejlődhet.

Különösen aggasztó, hogy tojáscsomóit nemcsak fák kérgére, hanem különféle tárgyakra, járművekre és szállítóeszközökre is lerakhatja. Ez elősegíti a faj nagy távolságokra történő behurcolását.

A pöttyös lámpahordó-kabóca az Európai Unióban zárlati károsítónak számít, ezért észlelésének gyanúját is haladéktalanul jelenteni kell a növényvédelmi hatóságnak.

A faj felismerését, életmódját és a kertészeti teendőket korábbi cikkünkben részletesen bemutattuk: Megjelent a pöttyös lámpahordó-kabóca.

Nem minden kabóca ugyanúgy veszélyes

A kabócák jelentősége nem kizárólag a szívogatásukkal okozott károkban rejlik. Egyes fajok növényi kórokozók terjesztőiként sokkal súlyosabb következményekkel járhatnak.

Erre a legismertebb hazai példa az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus), amely már jóval korábban megtelepedett Magyarországon.

Ez a faj a szőlő aranyszínű sárgaságát okozó fitoplazma legfontosabb terjesztője. A fertőzés következtében a szőlő levelei elszíneződnek és a fonákuk felé sodródnak, a hajtások nem érnek be megfelelően, a fürtök pedig elszáradhatnak. A betegség súlyos esetben a tőke pusztulásához vezethet.

A betegség nem gyógyítható, ezért különösen fontos a fertőzés korai felismerése, a hatósági előírások betartása és a kabóca elleni szakszerű védekezés.

Az aranyszínű sárgaság tüneteiről és a védekezés lehetőségeiről külön cikkünkben olvashatsz: A szőlő egyik legveszélyesebb fitoplazmás betegsége az aranyszínű sárgaság.

Mit figyeljünk meg ősszel és télen a kertben?

A kabócák áttelelési módja fajonként eltérő. Egyesek kifejlett rovarként húzódnak védett helyekre, mások tojás alakban vészelik át a hideg hónapokat.

A szőlőben a vegetációs időszak során érdemes figyelni a levelek fonákát és a szívogatásra utaló világos foltokat. Ha a lomb szokatlanul erősen elszíneződik vagy idő előtt lehullik, annak okát érdemes megvizsgálni. Ezek a tünetek azonban önmagukban nem bizonyítják valamelyik új kabócafaj jelenlétét.

Ősszel és télen különösen a fás növények kérgén, a vékony vesszőkön és a szabadban tárolt tárgyakon érdemes keresni a szokatlan tojáscsomókat. A pöttyös lámpahordó-kabóca tojásait például szürkésbarna, megszáradt sárfoltra emlékeztető bevonat takarja.

A külföldről származó új dísznövények átvizsgálása szintén fontos, hiszen egyes idegenhonos kabócák a növénykereskedelem révén érkezhetnek új területekre.

Mit tegyünk, ha ismeretlen kabócát találunk?

A kertben talált apró, ugró rovar nem feltétlenül jelent veszélyt. Magyarországon számos őshonos kabócafaj él, és többségük nem okoz számottevő kertészeti problémát.

Ha azonban szokatlan megjelenésű rovart vagy ismeretlen tojáscsomót találunk, érdemes jó minőségű fényképet készíteni róla, lehetőleg több nézetből. Jegyezzük fel az észlelés helyét, időpontját és a növényt is, amelyen megtaláltuk.

A gyanús példányok azonosításában a rovartani szakemberek segíthetnek. A pöttyös lámpahordó-kabóca vagy más zárlati károsító gyanúját viszont közvetlenül a növényvédelmi hatóságnak kell jelenteni. Ilyen esetben a hatóság útmutatása nélkül ne szállítsuk el a fertőzésgyanús növényt vagy tárgyat.

A felismeretlen rovarok ellen nem érdemes találomra permetezni. A védekezés módja a kártevő fajától, a károsított növénytől és az aktuális növényvédelmi előírásoktól függ.

Az új kabócafajok megjelenése arra figyelmeztet, hogy a hazai kertek és ültetvények rovarvilága folyamatosan változik. Nem minden újonnan érkező fajból lesz jelentős kártevő, de a korai felismerés és a pontos megfigyelés sokat segíthet abban, hogy a valóban veszélyes fajok terjedését időben észrevegyük.