Megjelent a pöttyös lámpahordó-kabóca

Megjelent Magyarországon a pöttyös lámpahordó-kabóca – így ismerd fel az új kártevőt

Magyarországon először azonosították a pöttyös lámpahordó-kabócát (Lycorma delicatula), egy Ázsiából származó, sokféle növényen táplálkozó kártevőt. A Nébih laboratóriumi vizsgálata egy Bács-Kiskun vármegyében talált példány alapján igazolta a faj jelenlétét. Ez egyben az Európai Unió első igazolt előfordulása is.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kabóca már elterjedt volna Magyarországon. Jelenleg egy igazolt, hatósági ellenőrzés alatt álló előfordulásról van szó, ezért most különösen fontos a korai felismerés és a bejelentés.

Egy lakossági bejelentés vezetett a felismeréshez

A kártevőre nem egy növényvédelmi vizsgálat során bukkantak. Egy Bács-Kiskun vármegyei lakos 2026 nyarán jelezte a Nébihnek, hogy ingatlanán egy számára ismeretlen rovart talált. A beküldött fényképek alapján felmerült a pöttyös lámpahordó-kabóca késői nimfájának gyanúja, amelyet később laboratóriumi vizsgálattal is igazoltak.

Az eset jól mutatja, hogy ennél a kártevőnél a kertészkedők, szőlőtulajdonosok és a lakosság megfigyelése is fontos lehet. A Nébih ezért már gyanú esetén is kéri a bejelentést.

Több mint száz növényen táplálkozhat

Ez a kabóca kifejléssel fejlődik. Nála nincs bábállapot. A teljes életciklusuk pontosan 1 évig tart, amiből a szárnyas imágó szakasz körülbelül 3-5 hónapot tesz ki. Ez a hosszú felnőttkor az oka annak, hogy a mezőgazdaságban és a szőlészetekben ekkora pusztítást képesek végezni a nyár végi és őszi időszakban. Szúró-szívó szájszerve van, azzal szívogatja a növényi részeket. A kifejlett rovar azért képes a kemény fakéregből is szívogatni, mert a szájszerve nem egy puha szívóka, hanem egy rendkívül erős, tűszerű fúrószerkezet, amelyet egyfajta hidraulikus pumpaként használ.

A pöttyös lámpahordó-kabóca polifág, vagyis nagyon sokféle növényen képes táplálkozni. Több mint száz tápnövénye ismert. Különösen nagy figyelmet érdemel a szőlőben, de gyümölcsfákon, dísz- és erdészeti fákon, valamint fügén is előfordulhat.

A kártevő minden aktív fejlődési stádiumában károsít

• Lárva (nimfa) stádium (április–július): A kikelő, kezdetben fekete-fehér, majd később vörös-fekete-fehér pöttyös nimfák folyamatosan szívogatják a lágyabb növényi részeket, hajtásokat, leveleket, ezzel visszavetve a növény növekedését.
• Kifejlett rovar (imágó) stádium (július–fagyokig): A szárnyas kifejlett példányok már a fásabb részeket, ágakat és törzseket is célba veszik. Rendkívül falánkak, és hatalmas tömegben képesek ellepni a gazdanövényeket (például a szőlőt vagy a bálványfát).

Életében különösen fontos szerepet játszik a mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima), amely nálunk is széles körben elterjedt inváziós fafaj. A kabóca keresésekor ezért a bálványfákat is érdemes különösen figyelni.

A szőlőben okozhatja a legsúlyosabb károkat

A kabóca szívogatásával gyengíti a növényt. Nagy egyedszám esetén a folyamatos táplálkozás jelentős terhelést jelenthet, a hajtások gyengülhetnek, a növény fejlődése visszaeshet.

Külföldi tapasztalatok szerint különösen a szőlőültetvényekben okozhat komoly gazdasági veszteséget. Észak-Amerikában egyes erősen fertőzött ültetvényekben helyenként nagyon jelentős termésveszteséget is megfigyeltek. Ez nem jelenti azt, hogy Magyarországon hasonló mértékű kártétel várható, de jól mutatja, miért veszik komolyan a faj megjelenését.

Hogy ismerheted fel?

A pöttyös lámpahordó-kabóca külseje fejlődése során látványosan változik. A fiatal lárvák feketék, feltűnő fehér pöttyökkel. A későbbi fejlődési alak már vörös-fekete-fehér mintázatú. A kifejlett állat összecsukott szárnnyal jóval kevésbé feltűnő: első szárnya szürkés-bézs, fekete pöttyökkel, a szárnyvégek pedig hálózatos mintázatúak. Szétnyitott szárnynál viszont előtűnik az élénk vörös, fekete és fehér mintázat.

Mikor és hol érdemes keresni?

A fajnak mérsékelt égövön általában évente egy nemzedéke fejlődik. Tojás alakban telel át, a lárvák tavasszal kelnek ki, a kifejlett példányok pedig főként nyár végétől őszig feltűnőek. Ősszel már az újonnan lerakott tojáscsomókat is érdemes keresni.

Elsőként a bálványfákat, a szőlőt és a nagyobb fás növényeket érdemes átvizsgálni, de nemcsak a leveleket. Nézd meg a törzset, a vastagabb ágakat és a kéreg felszínét is.

A tojáscsomók ráadásul nem feltétlenül növényen vannak. A nőstény számos sima, kemény felületre lerakhatja őket, ezért raklapokon, kerti bútorokon, tűzifán, karókon, utánfutón, járműveken és más, hosszabb ideig a szabadban álló tárgyakon is megjelenhetnek. A tojáscsomókat borító réteg idővel megszáradt, szürkés sárfoltra emlékeztet, ezért könnyű átsiklani felette.

A mézharmat és a korompenész is árulkodó lehet

A kabóca táplálkozása közben nagy mennyiségű cukros váladékot, mézharmatot üríthet. Ez bevonhatja a leveleket, a hajtásokat és az alattuk lévő növényeket is. A ragacsos felületen fekete korompenész telepedhet meg.

Nagyobb fertőzésnél ezért nemcsak maga a rovar lehet feltűnő, hanem a ragacsos növényfelület és a feketedő bevonat is.

Egyetlen példány még nem jelent súlyos kárt

Egyetlen kabóca észlelése önmagában még nem jelenti azt, hogy a növény súlyosan károsodott. A komolyabb kártétel főként akkor jelentkezik, amikor a kártevő nagy számban telepszik meg egy növényen.

Magyarországon azonban a faj friss megjelenése miatt már egyetlen gyanús példány észlelése is fontos információ lehet a hatóságnak.

Mit tegyél, ha ilyet látsz?

Ha pöttyös lámpahordó-kabócára emlékeztető rovart, nimfát vagy tojáscsomót találsz, készíts róla jól kivehető fényképet, jegyezd fel a pontos helyszínt, és jelentsd a Nébihnek.

A mostani első magyarországi előfordulás felismerése is egy lakossági jelzéssel kezdődött. Minél hamarabb sikerül megtalálni az esetleges további előfordulásokat, annál nagyobb az esély arra, hogy a kártevő megtelepedését és terjedését korlátozni lehessen.

Érdekességek a lámpahordó-kabócáról

A „lámpahordó” elnevezés egy évszázados tévhitet őriz. Egyes trópusi rokon fajok feltűnő, megnagyobbodott fejnyúlványáról régen azt hitték, hogy éjszaka lámpásként világít. Ez az elképzelés már a 17. században is ismert volt, elterjedéséhez pedig Maria Sibylla Merian természettudós 1705-ben megjelent leírása is hozzájárult. Valójában ezek a rovarok nem bocsátanak ki fényt, de a név megmaradt. A pöttyös lámpahordó-kabóca magyar neve az angol spotted lanternfly fordításával született: így olyan „lámpát” örökölt a nevében, amellyel sohasem rendelkezett. A fordító kilétét homály fedi.

A kabóca cukros mézharmata hangyákat, darazsakat, méheket és más, cukros váladékkal táplálkozó rovarokat vonzhat az érintett növényekre.