Talajok vízgazdálkodása

A talajok vízgazdálkodása alatt a talajban lévő víz mennyiségét, állapotát, formáját és mozgását értjük (Stefanovits). A talajok a vizet elnyelik, egy részét megtartják, egy részük eltávozik (lefolyik, elpárolog, a növények felveszik). Ezeknek a folyamatoknak a mértéke, egymáshoz viszonyított aránya határozza az öntözés vagy a vízmegtartás céljából szükséges teendőket.

A talaj nedvesség tartalma

A talajban található víz adja a talaj nedvességtartalmát. A talaj nedvességtartalma a növények számára biztosítja a tápanyagok oldódását, befolyásolja levegő és hőgazdálkodást, a talajban zajló kémiai folyamatokat. Ennek mértéke függ: a csapadékviszonyoktól, egyéb meteorológiai tényezőktől (szél, hőmérséklet), geológiai tényezőktől (domborzat, talajvízszint mélysége), a talaj tulajdonságaitól, az emberi beavatkozástól (talajművelés, öntözés).

A talajban lévő vízre ható erők

A talajban lévő vízre alapvetően három erő hat: a gravitáció, amely hatására a víz lefelé vándorol, leszivárog. A kapilláris erő, amely a talajrészecskék közötti hézagokban lép fel, és a talajvízből felfelé áramlást okoz, illetve a részecskék között tartja a vizet. Ez ugyanaz a fizikai jelenségen alapul, mint amikor a vékony üvegcsőben a víz felemelkedik, ami az üvegfelület és a víz molekuláinak kölcsönhatásával magyarázható. Az üvegkapilláris helyett most talajrészecskék közti hézagokkal van dolgunk. Harmadik a vizet a talaj szilárd alkotóinak felszínéhez kötő erő, az adszorpció. Az így megkötött folyadék mennyisége függ a felület nagyságától, minőségétől. A kötődés mértékét befolyásolja a felület kémiai tulajdonsága, a részecskék közötti nagy, kicsi és mikroszkopikus hézagok, a hőmérséklet, a vízben oldott anyagok.

Jó, ha tudjuk:
Talajvíznek az altalaj legfelső vízzáró rétege fölött kialakult víztükröt nevezzük. A talajvíz szintjének a felszíntől való távolsága évszakonként és évjáratonként változik.

Talaj vízkapacitás

Csapadék vagy öntözés alkalmával a talaj elnyeli vizet. Ezt azonban a végtelenségig nem tudja megtenni. Elér egy olyan állapotot, amikor már több vizet nem tud elnyelni. Ezt hívjuk a talaj maximális vízkapacitásának. Ha ennél több víz kerül a talajba, akkor létrejönnek a szabad vízfelületek. A talajszerkezete pedig romlik. A morzsák szétiszapolódnak. A felesleges vizet el kell vezetni.

A gravitációs erővel szemben megtartott vízmennyiség kifejezi az adott talaj növények által hasznosítható, természetes vízkapacitását.

A természetes vízkapacitást egy vízzel teli szivacshoz hasonlíthatjuk, amelyből még nem folyik ki a víz. Ez annál nagyobb, minél morzsalékosabb a talaj, minél magasabb a humusztartalma, minél gazdagabb a kolloidtartalma. A talajvízből a talajkapillárisokon keresztül a talaj egy rétege átnedvesedik. Ezzel a vízmennyiséggel jellemezhető a talaj kapilláris vízkapacitása. Az így átnedvesített réteg növekedését a csapadék, a folyók áradása, vagy a rendszeres túlöntözés okozza. Az e réteg feletti “száraz” zónában is van víz! Az így megtartott vízmennyiség a talaj minimális vízkapacitását fejezi ki. Még ebből is tudnak a növények vizet hasznosítani.

A növény vízfelvétele – a holtvíz

A növények gyökere szívó hatást fejt ki. Ennek mértékét gyökérnyomásként szokták kifejezni. A gyökerek szívóereje átlagosan 10-12 atmoszféra, míg a szárazság tűrő pozsgások esetében ez az érték akár 70 atmoszféra is lehet. Az ennél erősebben, adszorpcióval kötődő vizet a növények nem bírják kivonni a talajból. Az a víz, amely a talajból már nem felvehető a növények számára, a holtvíz. A felvehető hasznos víz pedig az a vízmennyiség, amely nem folyik le a gravitáció hatására, de kisebb erővel kötődik a talaj felületéhez, mint a holtvíz. Másként kifejezve, a növény csak a holtvíznél több vízmennyiséget tudja hasznosítani.

A leírtak ismeretében remélhetőleg sikerült érthetőbbé tenni, hogy milyen hatást gyakorol az öntözés a talajra és mikor válik az öntözővíz a növények számára hozzáférhetővé. Cikk ajánlat: Öntözési tippek