Aki kedveli a vadgesztenyét, elszomorodva látja, hogy a hólepte karácsonyfára emlékeztető virágú óriási közönséges vadgesztenye fák sok helyen halódnak a vadgesztenye aknázómoly és más kártevők, kórokozók kártétele miatt. Szerencsére ismertek ellenállóbb fajok, hibridek is. A vadgesztenye fajok, fajták némelyike inkább magasabb cserje méretű, így jobban elférnek a kiskertben. Nem csak a méretükben, hanem virágszínükben is különböznek egymástól.
A közönséges vadgesztenye rokonai az észak-amerikai kisebb termetű sárga virágú sárga vadgesztenye (Aesculus flava) és a még kisebb vörös vadgesztenye (Aesculus pavia). Mindegyiküknek több kertészeti fajtája is forgalomban van.
A vörös- és a közönséges vadgesztenyét Franciaországban keresztezték. Ennek eredményeképp megszületett az 1818 óta ismert hússzínű vadgesztenye (Aesculus x carnea). Európai szülőjétől szép termetét, nagy virágait, az amerikaitól pedig rózsaszín-piros színét örökölte. 14-16 méter magasra is megnő. Levelei 5 tagúak, a levélkék hullámosak, sötétzöldek. A hússzínű vadgesztenyét kötöttebb, jó vízgazdálkodású talajba ültessük. Szél, só és szárazságtűrő. Jól bírja a városi környezetet. Betegségekkel szemben ellenálló. A vadgesztenye aknázómolyra a rózsaszín vagy piros virágú hibridek kevésbé érzékenyek. Sokféle változata ismert. Ennek a fajtának a trianoni kastélyparkban (Versailles) fél évszázaddal később spontán keletkezett magonca (Aesculus x carnea “Briotii”) nagy, ragyogó, élénkpiros virágaival, fényes sötétzöld leveleivel és kisebb termetével egy időben Európa kertjeinek valóságos sztárja lett.
A sárga vadgesztenye (Aesculus flava) 12 méter magas, kiterjedő, ovális lombkoronájú, sötétzöld lombozatú. Őszi lombszíne sárgás narancsos. Helyigényes. A jó vízgazdálkodású, gyengén savanyú talajt kedvel. A szárazságot, meleget kevésbé tűri, ilyenkor levelei károsodnak. Napos helyre ültessük. De nem igazán a mi klímánkra és talajviszonyaink közé való.
A 6 méter magas, cserje termetű pirosló vadgesztenye (Aesculus pavia) a nedves, humuszos talajt, félárnyékot kedveli. Fás területek cserjeszintjébe, nagyobb lombárnyékos területekre való. Ő is csak kevés helyen érzi jól magát nálunk.
Az alig 3-4 m magas cserjés vadgesztenye (Aesculus parviflora) a kötöttebb, gyengén savanyú, szerves anyagban gazdag talajokon szépen fejlődik. A napot és árnyékot egyaránt tűri. Ellenálló. Magas díszítőértékű, aranysárga őszi levélszínnel, kompakt formájával. Virágai kellemesen parfümös illatúak. Fehér virágai jól mutatnak örökzöldek társaságában. Talajigényét feltétlenül vegyük számításba mielőtt kertünkbe ültetnénk. Feltöltéses bujtással és gyökérdugványozással is szaporíthatod.
Ha megtaláltad a kedvedre való vadgesztenye faját, ősszel és tavasszal is szabadba vetheted, köldökfolttal lefelé. A változatokat nyár elején szemzéssel vagy tavaszi oltással közönséges vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) alanyon szaporíthatod.
A vadgesztenye aknázómoly kevésbé károsítja a hússzínű vadgesztenyét.
Iratkozz fel a hírlevelünkre: Hírlevél feliratkozás
Kövess minket a Facebook-on!