Kaktuszok és pozsgások életmódja III.

A kaktuszok családjába tartozó növényeknek és számos más pozsgás fajnak nem csak a sivatagok adnak otthont. Hegyvidékeken, magas fennsíkokon, esőerdőkben is találkozhatunk velük.

Kaktusz farm

Kaktuszok és pozsgások életmódja I.; Kaktuszok és pozsgások életmódja II.

Kaktuszok és pozsgások különleges élőhelyei – Hegyvidékek, magas fennsíkok

Dél-Amerika nyugati partvidékén húzódik az Andok hegység. A 9000 kilométer hosszan elnyúló hegyláncok között a magasföldek és medencék, valamint az alacsonyabb hegyvonulatok számtalan kaktuszfajnak adnak otthont. A kaktuszvidékeket körbezáró hegyláncok felfogják a csapadék nagy részét. A belső, szárazabb területeken évente 500 mm-nél is kevesebb az eső, de vannak olyan vidékek, amelyek még ennyi esőt sem kapnak. A chilei Atacama sivatag földünk legszárazabb területei közé tartozik.

Echinopsis korethroides

A csendes-óceáni hideg áramlatok hatására állandó a leszálló légmozgás, ami csapadékhiányt okoz. Van, ahol évekig nem esik eső, csak némi ködszitálás fordul elő. Kialakultak ún. “köd oázisok”, az itt élő növények vízigényüket a gyakori ködszitálásból fedezik. Az alacsonyabb hegyvidékek többféle oszlopkaktusznak adnak otthont. A selymeskaktuszokat (Espostoa) és hajas-oszlopkaktuszokat (Oreocereusokat) fehéres “szőr”, a cephalium borítja. A magasabb kopár, sziklás hegyoldalakban gyönyörű kaktuszok élnek. Ilyenek a chilei csokoládékaktusz (Copiapoa) nemzetség tagjai. Fénykedvelő kaktuszok, tartásuk csak gyakorlott gyűjtőknek ajánlott.

A magasság növekedésével egyre zordabb az időjárás, gyakoriak a viharos szelek, ezt már csak a legedzettebb gömbkaktuszok bírják.

Sziklás, görgeteges talajon, hasadékokban dacolnak a természettel és virulnak. Napközben elviselik a tiszta hegyi levegőben a tűző napsütést, éjjel pedig a fagypont alatti hőmérsékletet. A legtöbb hegyvidéki kaktusz vulkanikus talajon él, tehát mészkerülő, ezt tartásuknál figyelembe kell venni.

A hegyek között gyakoriak a magas fűvel borított síkságok, melyek kedvező életkörülményeket nyújtanak a kaktuszoknak. E vidék jellemző gömbkaktuszai a csupaszkelyhűkaktusz (Gymnocalycium), a zöldvirágúkaktusz (Parodia), és a törpekaktusz (Rebutia) nemzetségek. Ezek a növények némi védelmet kapnak a tűző napsütés ellen.

Kaktuszok az esőerdőkben

Amerikában nem csak a száraz területeken élnek kaktuszok, hanem a sok csapadékban részesülő esőerdőkben is. Ezek jellegzetes epifita növények, a fák ágain élnek, a meleg, párás levegőt és a lombkorona által megszűrt fényt igénylik. Gyökérzetük a fakéreg repedéseibe, az ágak közt összegyűlt humuszba kapaszkodik. Létfontosságú számukra, hogy gyökérzetük laza, levegős közegben legyen. A sok csapadék miatt nem szükséges, hogy a növények alakja kis párolgási felületet adó gömb legyen. A legtöbb epifita kaktusz hajtásai lecsüngőek, laposak, levélszerűek. A többi kaktuszhoz hasonlóan, kedvező körülmények esetén gazdagon virágoznak. Az epifita kaktuszok képviselői többek között az korbácskaktusz (Aporocactus), levélkaktusz (Epiphyllum), vesszőkaktusz (Rhipsalis) és a karácsonyikaktusz (Schlumbergera) nemzetségek. Hazánkban is ismert, népszerű növények. Az évek folyamán számos levélkaktusz hibridet “alkottak” ügyes kertészek. Ezek könnyebben tarthatók az alapfajoknál, virágaik is nagyobbak és szebbek.

Rhipsalis baccifera gyümölcse

Változatos pozsgások

Amíg a kaktuszfélék Amerika jellegzetes növényei, a pozsgások földünkön többfelé is őshonosak. Nem csak forró és száraz, hanem hűvösebb éghajlatú területeken, így például hazánkban is élnek. Előfordulnak sziklás talajú hegyvidékeken (Alpok, Kárpátok) és sivatagokban (Namibia). Többnyire szárazságtűrőek, a hűvös, csapadékos tájakon élők nem viselikel a pangó nedvességet. Alakjuk rendkívül változatos, vannak fatermetűek, kúszó szárúak, levélrózsások és olyan növények, amelyekre azt gondolnánk, csak egy apró kavics hever a földön. Sérülés esetén egyesek mérgező tejnedvet bocsátanak ki testükből (pl. a meténgfélék (Apocynaceae) és a kutyatejfélék (Euphorbiaceae) családjába tartozó növények).

Természetesen nem mindegyik pozsgás növény mérgező, sőt némelyik nagy gazdasági jelentőséggel bír. Agavéból készül a Tequila, az aloé nedve fontos kozmetikai alapanyag, emiatt ezeket a növényeket számos helyen ültetvényeken termesztik.

Vannak olyan pozsgások, amelyek “álcázzák” magukat. Ilyenek a Dél-Afrikában élő lithops nemzetség tagjai. Két összenőtt húsos levelük olyan színű és mintázatú, mint a környezetükben lévő kavicsok.

Az USA és Mexikó területén élő agavék életükben egyszer virágoznak, 10-15 éves korukban és virágzás után elpusztulnak. Más növények élőhelyükön és hobbikertészeknél megfelelő tartás mellett rendszeresen hoznak virágot. A virágok színe és formája csakúgy, mint a kaktuszoknál, rendkívül sokféle.

Egyes fajok évtizedek óta népszerűek a növénykedvelők körében, mert igénytelenek, szívósak. Az Európában is élő kövirózsa és varjúháj félék nem hiányozhatnak egyetlen sziklakertből sem. Kedvelt növény az afrikai pozsgafa (Crassula ovata), amelyet sokan majomfának neveznek. A napfény és melegigényes trópusi és mediterrán növényeket (Agave, Aloe, Haworthia) hazánkban megfelelő helyen teleltetni kell. Kertészetekben mindig találkozhatunk újdonságokkal, amelyek megfelelő gondozás mellett évekig gyönyörködtetnek minket.