Földimogyoró jellemzése

A cikksorozat első részében bemutatjuk a földimogyoró növényt. Köznyelvi elnevezés alapján azt gondolhatnánk, hogy a földimogyoró egy dióféle, holott rendszertanát tekintve egészen máshová tartozik, a hüvelyesek közé, a pillangósok családjába, akárcsak a bab, a borsó vagy a szója. Termése föld alatt fejlődő, elfásodott hüvelytermés, amelynek a magját fogyasztjuk, és amelyet 1930-ig állati takarmányként használtak!

A pillangósvirágúak családjába (Fabaceae) tartozó földimogyoró (Arachis hypogaea) hazája Brazília, Peru, Argentína. Legnagyobb területen Indiában, Kínában, Szenegálban, Nigériában, Szudánban, Gambiában, Brazíliában, Argentínában, Spanyolországban és Franciaországban termesztik. Hazánk déli területein, különösen Békés megyében termesztik sikeresen.

A Stylosanthes nemzetségből származtatható, földalatti szaporítószervet fejlesztő Arachis nemzetség, a Brazil-táblán terjedt el, a mai Brazília, É-K Paraguay, és a Mato Grosso do Sul területén. Elterjedését a tektonikus földmozgások segítették, később az emberi tényezők befolyásolták. Kialakult többek közt a termesztésbe vont A. hypogaea faj, vagyis a földimogyoró, amelynek csak háziasított formája ismert. Mellette megtalálható ma is az étkezési és gyógyászati hasznosítású, a brazíliai Mato Grossoban termesztett A. villosulicarpa.

Dél-Amerikából az ókori hajósok a földimogyoró magvait eljuttatták Kínába és Afrikába is, még jóval Kolumbusz megjelenése előtt. Amerika felfedezése után az földimogyoró különböző formái kerültek  Afrikába és Ázsiába. Végezetül Afrikából a rabszolga szállító hajókkal új génállományú termesztett változatok kerültek vissza Észak- és Közép-Amerikába.

A földimogyoró botanikája

Ismerjük a különleges földimogyorót közelebbről. A növény alsó harmadában jellemzően elágazó karógyökeret fejlesz, amelynek oldalgyökerein lazább talajokon 1–2 mm átmérőjű gumók, nitrogéngyűjtő baktériumtelepek alakulnak ki a pillangósvirágúakra jellemző módon. Hajtásrendszere 20–60 cm magas, felálló vagy elfekvő, tojásdad levélkék alkotják párosan összetett leveleit. A levéllemez felső része fényes, fonáka szőrözött.

Pillangósokra jellemző felépítésű virágai sárgák, 2–4-esével állók, levélhónaljból fejlődők. A növény különlegessége, hogy a megtermékenyítést követően hüvelykezdeményei a talajba fúródva fejlődnek ki. Az érett hüvely szalmasárga, külső felülete hálósan bordázott, fajtától függően többé-kevésbé befűződött. Belső fala nemezszerű, éréskor a magvakkal érintkező felületek barna foltosak. A magvak száma termésenként 1–5 db. Héjszínük éretten a fajtára jellemző és a világos testszínűtől a sötét ibolyáig változhat.

A mi éghajlati adottságaink között kielégítő terméseredményt csak a rövidebb tenyészidejű, felálló bokor alakú, ún. Valencia típusú változat ad. Ennek magassága kb. 120 cm, hajtása vöröses, lombozata nagy. Egy hüvelyben 3-5 mag fejlődik. A hüvelyméret valamivel elmarad ugyan az elfekvő bokor alakú külföldi fajtákétól, de hő- és fényigényük kisebb, korábbi betakaríthatóságuk pedig nagyobb termésbiztonságot jelent.

A Földimogyoró termesztéséről itt olvashatsz!