Díszfű ajánlat

A díszfüvek kertünk egzotikumai. Csak jól kell megválasztani őket. Sokszor a természet közeliség igazi megtestesítői. Gyakran olyan benyomást kelteken, mintha véletlenül jelennének meg a háttérben, mint a zebrafű vagy az ezüstfű. Mások a gondosan nyírt gyepen guggolnak, mint a gömb formájú deres csenkesz, vagy egyenes derékkal lengedeznek a szélben, mint a nádtippan vagy a pampafű.

A díszfüvek eltérő formájuk és magasságuk miatt segítenek a kert struktúrájának kialakításában. A fotó a Tullni Kertekben készült, ahová kirándulást szerveztünk.

Sokuk rizómát, gyöktörzset fejleszt. Ezek később veszélyeztethetik kertünk megtervezett szépségét, tehát olyan helyet válasszunk nekik, ahol nyugodtan terjeszkedhetnek. Ezek közé tartozik nedvességkedvelő hajperje Leymus, a zsinegfű Spartina, a pántlikafű Phalaris Arundinacea. Ugyanakkor a kompakt, lassú növekedésű füvek mindig jól variálhatók más évelőkkel, pompás szegélynövények, szoliterek.

A télálló füvek kora tavasszal már pompáznak, és télen fél-örökzöldként díszítenek. Ők a nyári szárazságra levélbarnulással reagálnak, mintegy álomba vonulva várják, hogy a számukra kedvező hűvös időjárás felélessze őket. Ezeket gyakrabban öntözzük, és gyakori tőosztással tartjuk őket jó formában. Ilyenek a zabfű Helictotrichon, sédbúza Deschampsia, nyúlfarkfű Sesleria.

A melegkedvelők nyáron vannak elemükben. Éppen a téli időszakban barnulnak, száradnak, ezért nyárra meg kell őket újítani, elszáradt régi leveleiket tavasszal visszavágva. Ide tartozik a különösfű (Chasmanthium), japánfű (Miscanthus), cukornád (Erianthus), tollborzfű (Pennisetum), köles (Panicum), zsinegfű (Spartina).

Az őszi kertet színben gazdaggá varázsolják aranysárga, szürke, rézvörös, barna leveleikkel. Az aranysárga kékperje Molinia vagy a piros vesszõs köles Panicum virgatum, alangfű Imperata cylindrica minden őszi kert ékessége.

A fűfélék nyári bimbóiból csak ősszel fejlődnek ki a virágok. Nemcsak a kertben mutatósak, hanem a vázában is. Áttelelésüket segíthetjük, ha gallyal, fenyőággal takarjuk őket, a magasak szárát pedig kössük össze, hogy a hó súlya alatt ne hajoljanak meg. Az egynyári fajták, mint a tollkalász Lagurus ovatus, sörényes árpa Hordeum jubatum, rövid életűek, és ősszel a nyári virágokkal együtt elhalnak.

Lássunk néhány példát a teljesség igénye nélkül!

Tollborzfüvek

A Pennisetum nemzetség, amelyet magyarul tollborzfű néven is ismerünk. A nemzetségbe tartozó növények általában díszfüvek, és világszerte megtalálhatók, különösen a trópusi és szubtrópusi régiókban. A Pennisetum fajok között vannak évelő és egynyári növények is, bár sok faj mérsékelt éghajlaton nem télálló. Szárazságtűrők és jól bírják a különböző talajtípusokat, ami még inkább vonzóvá teszi őket kertépítészeti felhasználásra. A tollborzfüvek leginkább természetes hatású, modern kertekben és szegélyeknél népszerűek, mivel strukturális és színkontrasztot adnak. Íme néhány példa:

Kelet-Ázsiában, Ausztráliában üde réteken él ez a sokáig díszlő, télig megmaradó attraktív terméses virágzatai miatt sokáig díszítő díszfű az évelő vagy kínai tollborzfű (Pennisetum alopecuroides). Ősszel szalmasárgára színeződik. Üvegmosó keféhez hasonlító, világos- vagy vörösesbarna végálló buga virágzata augusztus-szeptemberben nyílik. Legjobban a nedves tápdús helyeken fejlődik, de minden talajon megél. Fagyérzékeny. Egyesével vagy csoportban évelőágyakba való. A ‘Hameln’ fajta igazi túlélőbajnok. Az alapfajjal ellentétben teljesen télálló. Kb. három évre van szüksége ahhoz, hogy elérje a teljes méretét.

A rózsás tollborzfű (Pennisetum satecum) látványos, gyorsan növekvő díszfű, amely hosszú, íves leveleivel és mutatós, puha, tollas virágzatával díszíti a kerteket. Virágzata selymes, rózsaszínes vagy lilás árnyalatú füzérekből áll, amelyek nyár közepétől őszig jelennek meg. A növény 60-120 cm magasra is megnőhet, és napos, jó vízelvezetésű helyeken fejlődik a legjobban. Szoliterként, csoportosan, valamint modern kertekben is népszerű, és gyakran használják szárazságtűrő tulajdonságai miatt. Nálunk edénybe való a  ‘Rubrum’ fajta élénk vöröses árnyalata miatt kedvelt, nem télálló.

Pennisetum thunbergii

A Thunberg-tollborzfű Pennisetum thunbergii egy dekoratív díszfű, amely látványos, hosszú, keskeny leveleivel és kecses, füzéres virágzataival vonzza a tekintetet. Nyár végétől őszig hozza látványos, sörtés virágait, amelyek selymes tapintásúak és légies hatást keltenek. Ez a díszfű közepes méretű, általában 60-100 cm magasra nő, és napos vagy félárnyékos helyeken érzi jól magát. Jól alkalmazható szoliterként, csoportos ültetésekben, valamint modern és természetközeli kertekben egyaránt. Igénytelen, szárazságtűrő, így könnyen fenntartható növény. A trópusi és meleg éghajlaton évelőként viselkedik, de a hidegebb, fagyos területeken egynyáriként nevelik, mert a téli fagyok elpusztíthatják.

Pampafű

Talán a legdekoratívabb díszfüvünk a Pampafű vagy ezüstfű (Cortaderia). Idősebb korában akár a 3-4 méteres magasságot is eléri. E Dél-Amerikából származó növény mélyrétegű, laza tápdús talajt igényel. Hosszú, keskeny, barázdált levelei közül kiemelkedő hatalmas bugája adja fő díszét. Szeptembertől decemberig nyíló virágzata ezüstös szőrökkel tollszerűen pelyhes. -20 Celsius fokig télálló, de a fiatal növényeket takarni kell. Csak tavasszal vágjuk vissza! Ne ültessük olyan helyre, ahol a talajban a víz alul összegyűlhet. Ilyen helyen télen kifagyhat. Ültetéskor érdemes a gödör aljára kavicsréteget tenni a vízelvezetés miatt.

A növény szépségét megtartja, ha leveleit október végén, november elején összekötjük, különben a közéjük beeső, a megrekedő hó (hólé), vagy jég beindítja a rothadást. Általános gond, hogy sokan nem tudják mekkora lesz a növényük, ezért túl közel ültetik egymáshoz őket, majd nem merik szétszedni őket. A téli pihenés után, a visszametszést követően, a napsütés hatására a növény újra növekedésnek tud indulni.

Cortaderia selloana

Muhly fű

A Muhlenbergia nemzetség fajai Észak- és Közép-Amerikában találhatók. Ezek a díszfűvek általában évelők, és széles körben elterjedtek a különböző élőhelyeken, beleértve a prériket, réteket és mocsaras területeket. A virágzatok laza, légies füzérekből állnak, amelyek gyakran sötét rózsaszín, barna vagy fehér színűek.

A vattacurokfű vagy  Muhly-fű (Muhlenbergia capillaris) a szavannák, lápszélek növénye. Egész Észak-Amerikában elterjedt. Tőálló, szálas levelei egy méteresre nőnek. Fél méter hosszú, bugában álló, mutatós, lilás-rózsaszín virágfelhői majd érő magvai egzotikus megjelenést kölcsönöznek neki. A virágok nyárutón jelennek meg, és 6-8 hétig díszítenek. Magról vagy tőosztással szaporítható. Napfényre való, de a könnyű árnyékot is elviseli. Meszes, sós talajokon, savanyú talajokon is megél. Öntözést nem igényel, de megfelelő vízellátás mellett szebben fejlődik. Tél közeledtével a levélzet és a virágzat is kifakul, majd visszafagy. Évelőkertek szegélynövénye. Rossz minőségű talajokon kiváló talajtakaró.

A Muhlenbergia dumosa örökzöld fűféle Észak-Amerika délnyugati részéből. Dézsába is ajánlott. Bambuszhoz hasonlít szalmaszára és hajladozó, keskeny levélzete, amely fátyolszerű benyomást kelt. Enyhén bókoló szárú, rizómáiról csomókban fejlődik. Virágzata a többi fajhoz képest jelentéktelen. Friss, fiatal leveleiből gyomorégés elleni gyógytea készül. A napos, meleg helyeket szereti, dézsában olykor kissé ápolatlannak tűnhet. A szárazságot jól tűri. Tavasszal vágjuk vissza.

Muhlenbergia

Kékperje

A kékperje (Molinia) nemzetség Európában, Nyugat-Ázsiában, Észak-Afrikában őshonos évelő díszfüveket foglal magában. 1 m-nél is magasabb fajok tartoznak ide. Nevét a növény leveleinek vagy virágzatának jellegzetes kékes árnyalatáról kapta.

A nyugati kékperje (Molinia caerulea) egy évelő díszfű, amely főként lágy, légies megjelenéséről és lenyűgöző, kékeszöld leveleiről ismert. A növény magassága 60-120 cm között változik, és nyáron, július-augusztusban hozza csodás, laza virágzatát, amely sárgásbarna árnyalatú füzérekből áll. Főként nedves, mocsaras területeken és réteken él, de jól alkalmazkodik különböző talajtípusokhoz is.

Napra, félárnyékba, nedves talajba való a kb. 90 cm magas nyugati kékperje ‘Edith Dudszus‘ (Molinia caerulea Edith Dudszus) tollszerű kalászai sötét színű száron fejlődnek nyár végén, ősszel. Jót tűri a nehéz agyagot, vizes területeket. Előtérbe, határolónak ültethetjük. Télen is meghagyva díszít.

Molinia caerulea ‘Edith Dudszus’

Sédbúza

A sédbúza nemzetség főként hűvösebb éghajlatú területeken, például a mérsékelt és hideg régiókban található.

A  gyepes sédbúza (Deschampsia cespitosa), egy évelő díszfű, amely jellemzően nedves, tápanyagban gazdag talajon nő. Magassága általában 60-120 cm között változik, és sűrű, bokros formát alakít ki. A levelei keskenyek és hosszúak, élénkzöld színűek, míg a virágzata füzéres, nyár végén és ősszel virágzik, megjelenése ezüstös vagy világosbarna színű.

A kb. 60 cm magas gyepes sédbúza ‘Goldta‘ (Deschampsia cespitosa ‘Goldtau’) szökőkút formájú, szőke kalásszal, a télen maradó kalászok idővel bronz barnára színeződnek. A virágkötészet is hasznosítja. Félárnyékba való, évelők és cserjék közé való. Hosták és páfrányok kiemelik szépségét. Júniustól augusztusig virágzik. Áprilistól júniusig tőosztással szaporítható.

Deschampsia cespitosa ‘Goldtau’

Homoknád

Az Ammophilia nemzetség fajai főként a homokos területeken, partvidékeken és dűnékben él. Ez a nemzetség elsősorban Észak-Amerikában és Európában fordul elő, és számos fajjal rendelkezik. A homokdűnék és partvidékek területén homok megkötésre használják.

Homokos talajt kedvelő növény a homoknád (Ammophila arenaria). Tengerparti dűnéken homomegkötésre használják pl. Hollandiában. Pikkelyszerű föld alatti rizómái akár tizenhárom méteresek is lehetnek, és jó néhány hajtás indul belőlük a felszínre, melyekből aztán számos fűcsomó alakul ki. Ily módon a homoknád lépésről lépésre lehorgonyozza, leköti a dűnéket, lehetővé téve más növényeknek, hogy meggyökerezzenek és növekedjenek. A Fekete tenger partján strandnövény.

Ammophila arenaria

Általános tudnivalók

A díszfüvek visszavágásának, ültetésének ideje tavasszal van. Általában az idős tövek tőosztására is tavasszal kerülhet sor. A töveket cserepezzük be, és védett helyen neveljük. Később, június környékén kiültethetők. A  begyökeresedés szakaszában öntözést igényelnek. Télen a magas töveket ajánlott összekötni, ősszel, télen ne vágjuk vissza, mert a befolyó csapadék rothadási folyamatokat indíthat el.

Manapság divat díszfűfonás. A magasabb fűfajták, mint például a Pennisetum vagy a Molinia, fonással összekötve nemcsak érdekessé teszi megjelenésüket télen is, de a fonás segít védeni a tövet a hidegtől és a fagytól. A fonott fűcsomók szigetelőrétegként működnek, csökkentve a téli károsodás esélyét. Emellett a fűfonás egy természetes, környezetbarát megoldás, amely nem igényel műanyag vagy más mesterséges anyagok használatát, így a kertben természetes látványt nyújt. Másrészt viszont elég mesterkélt megjelenést kölcsönöz a növénynek, ezért sokan nem pártolják. November vége előtt ne alkalmazd.

Márciusban Itt az ideje az évelő díszfüvek visszavágásnak. Március és május között pedig ideje a tőosztásnak, az átültetésnek. További információk: Így gondozd a díszfüvet tavasszal!

A díszfüvek formájuk és magasságuk miatt segítenek a kert struktúrájának kialakításában, szegélyeknél, csoportos ültetésekben vagy szoliter növényként. Összességében a díszfüvek sokoldalúságukkal és esztétikai értékükkel hozzájárulnak a kertek szépségéhez és funkciójához.