Bálványfa, a menny vagy a pokol fája

Az angolszászok a menny, míg az európai ökológusok inkább a pokol fájának tekintik. Aranysárga, rovaroktól körbezümmögött, méhlegelőnek kiváló dekoratív virágözönén és csipkés lombján kívül viszonylag csekély hasznát venni, kára azonban jelentős.

A bálványfa (Ailanthus altissima) rendkívül gyorsan nő, vastagsági növekedése is jelentős, magról és sarjakról is nagyon könnyen újul. sebzés vagy fagykár hatására gyakran kiterjedt sarjtelepet alkot. Ha nagy sarjtelepet alkot inkább cserje méretű, míg önmagában egy ház négyemeletes szintjéig nőhet. Apró, zöldessárga virágai nagy bugavirágzatot alkotnak, émelyítően édes illatúak. Lependék termései, hulló szirma városi környezetben rendszeres söprést kíván. Van, akinek már ettől a ténytől is elmegy a kedve a tartásától. Bár a kertészek úgy mondják, ha valaki olyan fára vágyik, ami nem szemetel, akkor ültessen műfát. Sajnos azonban a szemetelésnél jóval több baj van vele!

Mint oly sok özönfajt, a bálványfát is Kína, Korea hegyvidékeiről, a Jangce folyó környékéről, a meggondolatlan emberi tevékenység juttatta Európába. Ugyanis úgy kétszáz hatvan évvel ezelőtt selyemhernyó takarmányként érkezett Franciaországba. Mint tudjuk, a gazdasági érdekek érvényesítésének szándéka gyakran minden egyéb szempontot felülír. Ez a meggondolatlanul behurcolt, és nem a saját lábán érkezett, és beengedett faj, mára Európa szerte problémákat okoz. 260 éve megállíthatatlanul terjed, és ami még szomorúbb kiszorítja honos fajokat.

Miért veszélyes a bálványfa?

• Gyökérsarjakról és magról is gyorsan terjed. A fagy gyökérképzésre serkenti! Nem csak szapora, hanem rendkívül gyors fejlődésű. Kiszorítja honos fajokat.
• Természetes ellenségei nem élnek Európában.
• A gyökereiből és lombozatából a talajba került vegyületei negatív hatást gyakorolnak a bennszülött fajokra, kipusztítja az aljnövényzetet. Lehulló lombjai nitrogénben dúsítják a talajt, ezért helyüket átveszik a nitrogén-gazdag talajt kedvelő növények pl. fekete bodza.

Bálványfa a kertben

Bár a kertészetek ajánlatában ma is szerepel, utcai sorfának és parkok beültetésére ajánlják, ritka az olyan eset, hogy jó szívvel meg lehessen tűrni. Betonrengetegben bár gyorsan nagy lombfelületet fejleszt, ráadásul mindenfajta gondozás nélkül megél, ezért jobb megoldás híján eltűrhető. De az ilyen helyeken is akadnak belső udvarok,  vagy előkertek, ahová bekerülve szinte kiirthatatlanná válik.

A házikertben is fel kell készülni rá, hogy ha egy a kertbe kerül, hamarosan mindenütt megjelenik. Magoncaival tele lesznek az környező ágyások. A kőkerítés repedéseiből is képes kikelni, és szétfeszíti a köveket.

A metszőollónak direkt örül, legalábbis új sarjakat hozva gyorsan elterebélyesedik. Mechanikus eszközökkel szinte lehetetlen kiirtani. Más választás híján vegyszeres irtására lehet fanyalodni. Glifozát hatóanyagú szerekkel irtható. Nagy fák esetében azonban inkább szakemberhez kell fordulni.

Emberre nem veszélyes, nincs olyan jogszabály, mely tiltja telepítését, és irtását sem írja elő, márpedig  szakemberek véleménye szerint éppúgy kellene kezelni, mint a parlagfüvet.

Olvass egy távoli rokonáról, akivel össze szokták keverni: Ecetfa