Bengefélék

Néhány bengeféle nálunk is figyelmet érdemel. Ilyen az ízletes gyümölcsöt termő, Kínában honos jujuba, a gyógynövényként számontartott kutyabenge és varjútövis. Utóbbi szerepel a 8. Magyar Gyógyszerkönyvben is.

A bengefélék (Rhamnaceae) családjának mintegy 900 fajába fás növények, lomhullatók vagy örökzöldek, gyakran tövisesek, sok lián vagy futónövény, ritkán lágyszárúak tartoznak. A család rokonságban áll a szőlőfélékkel és a leeafélékkel. Az egész Földön meghonosodtak, de leggyakoribbak a szubtrópusokon és a trópusokon. Termésük csonthéjas, bogyó vagy szárnyas makk.

Ziziphus nemzetség néhány növénye

A családba tartozó Ziziphus nemzetség több gyümölcstermő faja közül említésre méltó mediterrán európai jujuba (Ziziphus lotus) a Földközi-tenger déli vidékén honos cserje vagy kis fa. Az ókori görögök gyümölcséből kenyeret sütöttek, bort is erjesztettek. Termése gyengén édeskés, lisztes, kevésbé ízletes. A lótuszfáról tesz említést Homérosz, amikor az Odüsszeiában bemutatja a lótuszevőket.

krisztustövis

Rokon növény a mediterrántól Iránig tenyésző krisztustövis (Ziziphus spina-christi). Trópusi örökzöld. Feltehetően Szudánból származik. Szeptemberben sárgára érő, húsos, gömb alakú csonthéjas termései ehetők ugyan, de nem ízletesek. A történelmi idők folyamán szent faként tisztelték, különösen Közel-Keleten, és termését fogyasztották. A hagyomány szerint a tövisek, melyekből Jézus koronáját fonták a szír krisztustövis hajtásai voltak.

A kínai datolya (Ziziphus jujuba), amely igénytelensége miatt már nálunk is felbukkan itt-ott. Különös előnye, hogy nálunk kártevői nincsenek, és metszést sem igényel. Cserje vagy kis fácskává cseperedik. Már egy-két éves korban termőre fordul. Júniusban, tehát mindenképpen a fagyok után virágzik, és októberben, novemberben érik. Cikk ajánlat: Juj, de jó a jujuba!

Jujuba

Két honos bengeféle

A bengefélék családja két nemzetségének egy-egy faja nálunk is honos, ezek a varjútövis (Rhamnus catharticus)és a kutyabenge (Frangula alnus). Mindkettő figyelmet érdemel, mert könnyen tartható, nevelhető gyógynövények. Termésük, kérgük hashajtó hatású a szennalevelekéhez hasonlóan. Ezért mindkettőt gyűjtik. A legújabb Magyar Gyógyszerkönyvben csak a kutyabenge szerepel.

Varjútövis

A varjútövis többnyire alacsonyabb termetű, görbe törzsű, lombhullató cserje, ritkán szabálytalan, laza koronájú kis fa. Cserjésekben, sziklás lejtőkön, karsztbokor erdőkben él. Tömött csomóban álló virágai aprók, édeskés illatúak, zöldessárga színűek. Májusi virágzás után augusztus-szeptemberben érő termése feketére érő bogyó. Borsó nagyságú, fekete színű, zöld húsú, csonthéjas magvú, keserű bogyótermései, hántolt kérge hashajtóhatásúak, vértisztítóként használhatók. Szeptember-október hónapban szedett terméseit zörgősre kell szárítani. Miután túladagolása veszélyes, inkább homepátiás készítményekbe kerül. A termések nedvével régen gyapjút festettek. Termése, levele, kérge (antraglikozidok) nagy mennyiségben fogyasztva mérgező. Száraz helyre, meszes talajba való. Fényigényes, melegkedvelő, fagyérzékeny cserje. Kiváló fészkelő és búvóhely, a tövisszúró gébics kedvence. Fájából míves tárgyak készíthetők.

Terméses varjútövis

A kutyabenge közepes méretű cserje. Májustól augusztusig virágzik, árnyas, nedves erdőkben, lápos helyeken terem. Ám nem termését, hanem antraglikozidokban gazdag, hosszirányban jól hántolható kérgét használják hashajtó teákban. A kéregben felhalmozódott rhamnustoxin hánytató hatású, ami legalább egy éves tárolás, vagy 100 oC-on 1-2 órán át történő hőkezelés után bomlik le. Hidegtűrő, mészkerülő, vízigényes. Fényigénye közepes. Az enyhén árnyas helyeket kedveli.

Legkevesebb mellékhatás jelentkezik, ha kb. 0,5-1 teáskanálnyi (2 g) apróra vágott kérget negyed liter hideg vízben áztatjuk, és az így nyert teát fogyasztjuk. A kutyabenge kéreg használatának részleteiről itt olvashatsz: Kutyabenge.

kutyabenge

További források:
biokontroll.hu;
szabadfold.hu;
Bernáth Jenő: Gyógy- és aromanövények