A mustár mint köztes növény

A mustár remek vitaminforrás, zöldtrágya és talajtakaró. Nemsokára elkövetkezik az az idő, hogy, már a rövid tenyészidejű zöldségfélét sem érdemes vetni. Azonban a mustármagok még kikelnek, sőt növekedéssel is számolhatunk.

Mustárvetés nyárutón és ősszel

Vessünk két sor közötti teljes szélességben, az előzőleg fellazított talajba a káposztafélék vagy más néven keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába tartozó mustárt (Sinapis alba), és szükség szerint gereblyével könnyedén takarjuk. A mustármag néhány nap múlva kikel, és vastag, zöld takarót alkot. A növénykék kizöldellő növények a gyomokat elfojtják, gyökereik viszonylag mélyre hatolnak, a levelek beárnyékolják a talajt, és amennyiben a mustár nem virágzik, kevesebb vizet párologtat, mint a takaratlan talaj. A mustárvetemény tehát a nedves talaj fölött árnyékoló takarót alkot.

Mindig, amikor egy sor felszabadul, mert már újabb zöldségfélét nem érdemes vetni bele, talaját fellazítjuk, és mustárt vetünk, amíg csak a mag csírázni képes. Ugyanis amíg az utolsó mustármag akár csak néhány centiméteres száracskát hoz, addig a gyökerek mélyen a talajba hatolnak, és értékes gyökérmaradványokat hagynak hátra.

A mustárvetés előnyei

Egyetlen más növényt sem olyan könnyű vetni és kezelni, mint a puha mustárt, amely – 7 °C alatt biztosan megfagy. A vetés egyszerűen kezelhető.

Ha nem szökik virágba, a mustár után nem maradnak durva szárrészek tavaszra a talajban Maradványai könnyű fátyolt képeznek, amely tavasszal, a gereblye legfinomabb érintésére szétporlik. A magágy további megmunkálására nincs is szükség. Így már ősszel kis fáradsággal és biztosan megtettünk minden előkészületet a következő évi vetésekhez.

A mustár gyökérzete biológiailag aktív anyagokat választ ki, amelyek pusztítják a talajlakó kártevőket. Lényegében talajfertőtlenítőként funkcionál.

A késő ősszel is fejlődő mustár kiváló táplálék kiegészítő vitaminforrás. Salátákban, de fűszernövényként is finom, és a zsázsánál kevésbé vad az íze.

Már a mustár sem kel ki…

Tél-előn, amikor már téli szükségletre termelt zellert, kései káposztát, céklát vagy a sárgarépát is felszedtük, készüljünk elő a tavaszi vetéshez oly módon, hogy a talajt ásóvillával fellazítjuk. Majd a sorokat a learatott, illetve felszedett növényekről származó és másként nem hasznosítható hulladék levelekkel betakarjuk.

Így néz ki télen a konyhakert:

Különböző magasságú, zöld mustársorok; néhány levelekkel, növényhulladékkal takart sor, a télen szedhető zöldségek sorai (póréhagyma, téli káposzta, kelbimbó, petrezselyem).

Az extrém, hideg és hosszan tartó telet leszámítva az egész zöldtömeg elkorhad. Tavasszal az összes ilyen maradványt csak össze kell gereblyézni. A takaróanyagnak ez az összeszedett maradványa  a kerti komposztkazalba kerüljön.

Forrás: Gertrud Franck, Öngyógyító kiskert