Művészi konyhakertek

Virágok az egyik ágyásba, zöldségek a másikba. Így tanultuk évekkel ezelőtt. De van más lehetőség is: Az ehető és a díszítő, a funkcionális és a mutatós kombinálása. Így keverhető a borsó és burgonya közé a szamóca, a napraforgó és a zsálya. És máris kész a konyhakert. Majdnem.  A hagyományos négyszögletes zöldségágyásokban sorokba vetjük a zöldség magvakat. Az ágyások a háztól távol esnek, mintha szégyellnénk. Nem volt ez mindig így…

A potager francia szerzetesek találmánya, és a 16. századi Franciaországban igen nagy népszerűségnek örvendett. A kastélyoktól a farmokig mindenütt megtalálható volt. Ma a potagert dekoratív, művészi konyhakertnek nevezzük. A tradicionális stílusúakat a geometriai ágyások, rendezett növénysorok jellemzik. Helyet kapnak bennük a zöldségnövények mellett a virágok és a fűszernövények éppúgy, mint a gyümölcsök.

Amikor 14. Lajos, a Napkirály Versailles-ban életre hívta a “Potager du Roi” kertet, a király, közismert amatőr kertész, gyümölcsfáit és zöldségeit a kastély közelében akarta tudni, hogy minél hamarabb élvezhesse őket, és gyönyörködhessen bennük.

“Potager du Roi”
Paris Histoire / CC BY-SA

A konyhakertet 14. Lajos kertésze, de La Quintinye tervezte. A munkálatok 1678-ban kezdődtek, és 1683-ban takarították be az első terméseket annak ellenére, hogy a talajviszonyok kifejezetten rosszak voltak. A főkertész mindent megtett, hogy a király igényeit kielégítse. Saláta termett januárban, eper márciusban és dinnye júniusban. A kert egyik különlegességének számított zöldbab, az akkor idők egyik újdonsága. A király leginkább gyümölcsfáival büszkélkedett, amikor illusztris vendégeit maga vezette körül kertjében.
A kert ma is eredeti állapotában látható a kertészek gondos fenntartó munkájának következtében. Különös figyelmet érdekelnek a 19. századi metszési módszerrel karban tartott gyümölcsfák. Ekkor a kert a Nemzeti Kertészeti Iskola tulajdona.  Azóta is kertészeti iskolának ad otthont.

A potager elemei

A potager mindig zárt területen található. Kerítések, nyírott sövény, falak határolják. A határolók lehetnek haszonnövények, akár gyümölcsfák is. A határolóknak esztétikai és védelmi funkciójuk is van. Hátteret, támaszt adnak a magasabb növényeknek, védenek a széltől, segítenek a megfelelő mikroklíma kialakításában.

Az ágyásokat jellemzően kerti utak kötik össze. Ezek közlekedési útvonalak, ahonnan az ágyások gondozását is végezhetjük. Pl. öntözés, gyomlálás, betakarítás. Az utakat legtöbbször természetes anyagok borítják. Ezek lehetnek kőzúzalék, sóder, tégla, de mulcs vagy éppen nyírott gyep is.

Az ágyásokat gyakran kő, alacsony sövény, fakeret határolja, amelyek többé-kevésbé állandónak tekinthetők, meghatározva az ágyás méretét. Rugalmasabban tervezhetünk, ha a szezonális növény az ágyásszegély, ami lehet pl. körömvirág, díszkáposzta. A határolók ismételt alkalmazása adja a kert szabályosságát és a ritmusát.

Az imént felsoroltak adják a kert szerkezet, vázát. Ehhez még hozzájöhetnek olyan függőleges elemek, mint pl. lugas, kis fák, kerti díszek. A szerkezetet alakítják továbbá a teraszok és a kapuk is. Ezeknek az elemeknek a megválasztása teszi egyedivé is a kertet.

Modern potager, Kittenberger kertek, Ausztria.

A potagernek mindig van fókuszpontja. Ez lehet egy fa, befuttatott lugas, egy kerti dísz, szobor vagy konténeres szoliter, mázas urna, obeliszk stb. Választhatunk fókuszpontnak egy érdekes növényt is pl. a minden évben újra kihajtó articsókát. Ugyancsak jó példa a madáritató.

Kialakítható nagyon szabályos kert nyírt bukszus határolókkal, és mértani pontosságú növénysorokkal. A növények azonban idővel áthágják a határokat, és egyre kaotikusabb látványt nyújtanak. Így a rendből az eklektikus megjelenés felé haladhatunk, de felfoghatjuk ezt úgy, hogy a kert átalakul a virágok, gyümölcs- és a zöldségnövények romantikus keverékévé. Ezt a hangulatot tovább fokozhatjuk, ha, idővel vadvirágokat is ültetünk. És lassan a szigorú franciakert parasztkertté alakul. A másik lehetőség az állandó karbantartás, ami folyamatosan fenntartja a szabályosságot és a rendet.

Espalier, Luxemburg park, Párizs

A potager jellemzője az espalier, azaz kordonos művelésmód. A XVI. században Franciaországban neveltek gyümölcsfákat ezzel a módszerrel.  Bár ezt a művelésmódot már Kínában is használták, a franciák a kínaiaktól függetlenül fedezték fel, és alkalmazták a 16. században.

A potagerben, valahol a háttérben, elhelyezhetünk egy kis szerszámos kamrát is, vagy árnyékolót, a növények átültetéséhez egy kis munkaterületet.

Az ágyások beültetéséhez használjunk szezonális növényeket, amelyeket folyamatosan lecserélünk. A magas termetűeket háttérként ültessük. Bármikor is kezdjük a beültetést, úgy tervezzünk, hogy egyharmadnyi terület üresen maradjon. Ide kerülnek először a következő szezon növényei.

Minden évszakban ültessünk a helyi adottságoknak megfelelő zöldségeket, gyümölcsöket, virágokat és fűszernövényeket. A szezonális zöldségek széles választékán kívül, ha különlegességekre vágyunk, és az meg is terem nálunk, szerezzünk be belőle annyit, amennyi a család igényeit kielégíti. Ez nem olyan mennyiség, hogy nagyon megterhelje a pénztárcánkat. A potager elmaradhatatlan növényei a rozmaring, kakukkfű, majoranna, zsálya, esetleg tárkony. Gyümölcsök közül ajánlott a szamóca, a dinnye, vízszintes termőkaros gyümölcsfák, gyümölcssövények, ribiszke. Virágok közül a büdöske, körömvirág, kúpvirág, napraforgó, petúniák.