Trópusi szobapáfrányok

A páfrányokról úgy tudjuk, hogy hűvös, párás patakpartok mutatós aljnövénye, legalábbis, ami az erdei pajzsikát illeti.  A rendszertanilag tőle teljesen különálló szobapáfrányok sikerrel nevelhetők otthon, a lakás hűvösebb, de világos ablakaiban, az erdei pajzsika azonban csak eredeti élőhelyén marad meg. Ne a patak partjáról gyűjts páfrányt, úgysem marad meg!

A páfrányok jellegzetességei

Száruk a föld felszíne alatt vízszintesen helyezkedik el (gyöktörzs). A páfrányok levelei nagy felületűek, erősen tagoltak.

Ne ijedj meg, ha a levelek fonákán apró barna, kidudorodó képleteket látsz,Nem kártevőkről van sz ó! A spóratartókat látod, ugyanis a páfrányok spórákkal szaporodnak, amelyek a levél fonákán található spóratartókban találhatók.

Az sem utal betegségre, vagy deformációra, hogy a fiatal hajtások bekunkorodnak. A levelek fiatalkori, bekunkorodott pásztorbot formája a levélfonák kezdeti erőteljesebb csúcsnövekedésének eredménye.

Korsópáfrányok Nephrolepis spp

A korsópáfrányok nemzetségéhez, sok, szemet gyönyörködtető trópusi páfrány tartozik, amelyek Afrika, Amerika, Malajzia és Nyugati-India erdeiben élnek. Vannak közöttük fán élő epifiták is. A szárnyasan összetett levelű, szobapáfrány többféle változata ismer. Sokuk virágcsokrok levéldíszéül szolgál. A többszörösen szárnyalt, sima vagy hullámos szélű, sűrű állású, zöld levelű, fodros-bodros változatok rendkívül igényesek, érzékenyek, elsősorban a levélrothadásra. Emiatt ezek inkább már csak növényvitrinbe valók. Kedvező körülmények között tőből kiinduló nagyszámú, vékony, drótszerű ostorindát fejleszthetnek.

A szobapáfrány tartása, gondozása

A szobapáfrányok sikerrel tartható, ha sohasem túl meleg és túl száraz körülöttük a levegõ. A 18 °C hõmérsékletet még jól tûrik. Mérsékeltebb öntözés mellett 15 fokkal is beérik. Fényigényük közepes, kedvelik a világos, de tavasztól õszig közvetlen napsütéstõl védett helyet. Sötétben túlságosan megnyúlnak, elveszítik szépségüket, lehullatják leveleiket. Ilyenkor le is gyengülnek és kártevõk lephetik el õket.

Egyik páfrányféleség sem tûri a kiszáradást. Emiatt a levelek megsárgulnak és le is hullnak. A vízben állás viszont a gyökerek épségét veszélyezteti. Bevált a tiszta tõzegben, esetleg más közegben és kettõs edény párban történõ tápoldatos nevelésük. Kiegyenlített tápanyag igényüket kielégíthetjük 10-10-10 összetételű folyékony táppal. Naponta permetezhetjük.

Egyébként általában nem igényesek és nem is érzékenyek. Alkalmazkodó-képességüknek köszönhetõen méréskelten meleg, keleti vagy északi fekvésû szobarészben is nevelhetõk. Télen az ablakhoz közel vagy az ablakban teleltethetõk, nyáron a szobába helyezendõk. Az erõs napfényt azonban nem tûrik és szabad levegõn sem érzik jól magukat, még nyáron sem. Társíthatók közös tartóedényekben mindazokkal a levelükkel és virágjukkal díszítõ növényekkel, amelyek hozzájuk illõek és hasonló igényûek. Kivájt taplógomba, fatörzs- darab is lehet a tartójuk. Ha cserepet választunk számukra, inkább lapos legyen, mint mély, ami csökkenti túlöntözésük veszélyét.

Nephrolepis exaltata – a klasszikus szobapáfrány

A szobapáfrány szaporítása

Az indán fejlõdõ fióknövények laza, tõzeges földdel töltött cserépbe vezetve meggyökeresedhetnek. Kifejlõdés után az anyanövényrõl levághatóan önálló növényként nevelhetõk tovább.

Ha valóban jól érzi magát nagyon elterebélyesedhet. Így a növény bár mutatós, de talaját hamar feléli, és könnyen befülledve rothadásos betegségek üthetik fel a fejüket. Ezért ne sajnáljuk éles késsel a tövet ketté- vagy akár többfelé vágni. Ne féljünk a gyökereket kissé megnyírni, majd az átültetés után magától regenerálódik a növény. Egyúttal távolítsuk el az elszáradt indákat is. Ültetésükhöz sok tõzeget tartalmazó földkeverék vagy a Florasca A típusföld ajánlható. Csak megbízható eredetű kertészeti földet használjunk.