Tájképi kert

angolkert műromokkalNikolaus Pevsner (1902–1983) német születésű brit művészettörténész, sok más szakemberrel együtt vallja, hogy Anglia legnagyobb esztétikai élményt nyújtó alkotásainak megcsodálásához el kell hagyni a házat, ki kell menni a kertbe. Az angol tájépítészek olyan szépségeket alkottak, amelyek az egész kontinens kertészetére befolyást gyakoroltak.

Az angolkertek kialakulásának rövid története

A 18. században, a hajózás tökéletesedésével, az angolok távoli tájakra eljutva kezdték megismerni a Távol-Kelet és más egzotikus tájak növényvilágának féktelen diverzitását, a természet pazarló bőkezűségét. Visszatérésükkor rajzokkal, herbáriumokkal próbálták bemutatni azt az élményanyagot, mely döbbenetes hatást gyakorolt az Európa meglehetősen szegényes növénykultúrájához szokott hajósokra, utazókra. Ekkor kezdődtek a trópusi növényvilág különleges egyedeinek honosítási kísérletei a főúri kastélyok télikertjeiben, és egyes mérsékelt égövi, szubtrópusi tájak növényeinek importja a gazdag főúri és nagypolgári kertekbe.Mahonia

Kudarcok és sikerek váltották egymást, s eredményezték számtalan érdekes és új lombhullató, valamint örökzöld növény európai megtelepedését. Különösen a lomblevelű örökzöld fajok (Aucuba, Cotoneaster, Mahonia, Rhododenron, Prunus, stb.) megjelenése keltett nagy feltűnést. Ez érthető is, hiszen Európában a jégkorszak szinte az összes lomblevelű örökzöldet kiirtotta, de Ázsiában és a Távol-Keleten a Himalája megvédte a praeglaciális fajokat, s azok hatalmas változatosságban a mai napig is díszítik a mérsékelt égövi területeket. Mindezen tényezők eredményezték, hogy az emberek ismét felfigyeltek az érintetlen természet szépségére és harmóniájára, és megpróbálták épített kertjeikben is megjeleníteni ezt a hatást. Ennek eredménye a tájképi kert.

Ívek és színfoltok

Hogarth: Gyermek tea délutánWilliam Hogarth (1697-1764) angol festő tudatosan hangsúlyozza az ívelt nyomvonalú út jelentőségét a kertekben és az S alakú hullámvonal vagy szépségvonal fontosságát a képzőművészetekben is, mely révén megszűnik a szimmetria mint követendő irányelv. William Kent (1685 – 1748) tájképfestő, később építész, kertépítő és bútortervező, fejti ki először, hogy a kertben valamilyen környezetbe illő tájképet kell megépíteni, tehát tudatos alkotást kell létrehozni. Festői hatású árnyékkal és színfoltokkal dolgozik, ahol az ellentétek erősítik és hangsúlyozzák a kívánt hatást.

Távol-Keleti hatások

A 18. század közepén írott beszámolók jelennek meg a Távol-Kelet kertjeiről (Chambers, 1757, Kína kertjei) ahol a természet utánzása Kew garden, kínai pagodahelyett annak karakterisztikus és metaforisztikus ábrázolását és harmóniáját helyezik előtérbe. Ez óriási lökést adott a kertépítészetnek. Kiemeli a változatosság fontosságát, mely vonatkozik az alkalmazott növényfajok, a különböző motívumok sokféleségére. Chambers nem csak elméleti megállapításokat tett, hanem később a londoni Kew Garden építésével bizonyította, hogy a leírtakat a gyakorlatban is képes megvalósítani.

A pagodáktól a műromokig

Így alakult ki az angol tájképi kert, melyet a kínai ráhatás miatt kezdetben angol-kínai kertnek is neveztek. Ez a kertstílus a 18. századtól napjainkig is talán a legnépszerűbb és legelterjedtebb irányzat. Természetesen az eltelt közel 250 év alatt ennek a stílusnak is számtalan változata alakult ki. A kezdeti éveket a túlzott változatosság jellemezte. A látványt kínai pagodákkal, arab mecsetekkel próbálták még jobban fokozni. A 19. századi irányzat a kerti kioszk építését favorizálta. Ugyancsak elterjedt volt a Monarchia területén a főúri csemetéknek hízelgő babaházikó építése is. Csónakázótó, hattyúház, díszfácánokkal, díszbaromfikkal és pávákkal, gazdag pompában tündöklő kertek jelentek meg a 20. század elejére.

Cornwall Tresco Abbey gardenAz angolkert egyik gyakori válfaja a szentimentális kert, melyben műromok építésével, vagy meglévők restaurálásával különösen impresszív, archaikus hatást értek el.

Ugyancsak a 19. században terjedt el az úgynevezett gyűjteményes kert, ahol cél a raritások, vagy más néven egzotikus vidékek növényritkaságainak ízléses elhelyezése volt.

Cornwall

Mi jellemzi ma a tipikus angolkertet?

A válasz nagyon egyszerű: az arányosság, a természetesség és a magával ragadó esztétikai élmény. Ehhez szükséges a kertre és a virágos szegélyekkörnyezetére tökéletesen ráillő alapötlet, a kifogástalan terepszintek kialakítása, arányos és esztétikus műtárgyak elhelyezése (út, pihenőpad, vízfelület, társasági tér, grillező stb.), nagyon változatos és gazdag növényzet, továbbá jó ízlés és szakértelem.

Napjainkban igazi angol tájképi kert építésére ritkán kerül sor, elsősorban a modern kertek kis mérete miatt (1000 m2 alatti), legfeljebb tájképi vonásokkal rendelkező városi kert építhető. Az igazi tájképi kert megépítéséhez legalább 4-5000 m2 terület szükségeltetik.

Az angolok, ahol szükséges, mert az angolok nem kedvelik nagyon a kerítést, a rusztikus fakerítést választják.  Kertjeiket a dús, sokféle növényzet, a rengeteg virág, virágágyások és szegélyek jellemzik. Egyik kedvencük a rózsa.  Nagy szerep jut az illatoknak. Hála a nemesítőknek sok növényfajtát állítottak elő, amelyek a kiskerteket is naggyá teszik.  Nagy hangsúlyt fektetnek az ellenálló fajták előállítására is. Kertjeik fontos elem a virágokkal szegélyezett kanyargós sétaút, amelyek az olcsó, természetes anyagokkal készülnek, sóderrel, forgáccsal, téglákkal, kövekkel. Ugyanilyen fontos a nyílt, vadvirágos rét, az apróbb-nagyobb kerti tó. kerti bútoraik időjárás álló keményfából készülnek leginkább. Kedveltek a rusztikus padok, apró asztalok. Pergoláikat függőkosarak, futónövények díszítik. A lugasokat is kedvelik. Kertjeikből elmaradhatatlan a madáritató, madáretető.

A tájképi kert hatása a kortárs angol építészetben

Forrás:
English garden
English landscape garden

angolkert fakierítéssel és kőedénnyel

angolkert fakierítéssel és kőedénnyel

Szeretnél értesülni ha új cikket teszünk közzé?
Iratkozz fel a hírlevelünkre: Hírlevél feliratkozás