Húsos som

A somfélék családjába (Cornaceae) tartozó húsos som (Cornus mas) az Észak-Alföldön igen gyakori. Ôshonos, régi kultúrnövény amit a helység és családnevek is igazolnak (Somló, Somlyó, Som, Somos). A család közel 100 ismert fajának többsége fa vagy cserje. Leveleik egyszerűek, átellenesen állók, pálha nélküliek. Dúsan fakadó aranysárga virágaik aprók, amelyek elsősorban házikertekben tűnnek fel tél vége után. Termésük csonthéjas, a terméshús ehető. Kivadultan is sok helyen található cserjésekben, erdõszéleken, illetve gyertyános – kocsányos tölgyesekben (Querco robori-Carpinetum) és tölgy – kőris – szil ligetekben (Fraxino pannonicae-Ulmetum).

A som forma és színgazdag gyümölcsû (kerek, ovális, elliptikus, körte, bordó, viola, sárga, fehér, csíkos).Termesztése Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában és Szlovákiában jelentősebb.  Nagy gyümölcsű fajtái a szlovák Devin és Titus, valamint az osztrák Jolico. Nálunk korábban a házikertekben gyakori növény volt, ma már háttérbe szorult. Lassan nő, szaporítása kissé nehézkes. Törzses formára is nevelhető, ültetvényekben géppel is betakarítható lenne.

A hungarikum Somfa

Az észak-alföldi somfák közül a legértékesebb a Cornus mas f. csaszloiensis, a császlói, jó 150 éves “Öreg som”. A fa 1989 óta védett. Hasonló bélyegeket viselő két egyedet található Császló községben, egy a Csengersima határában. A somfa olyan hungarikum, amelyet a szakemberek is előszeretettel ajánlanak házi szaporításra. A somfa adja a legtöbb gyümölcshúst, hisz minden más formánál nagyobb a termésmérete.
Forrás:
FINTHA ISTVÁN és SZABÓ ANIKÓ: VIZSGÁLATOK AZ ÉK-ALFÖLD SOMFÁINAK TERMÉSEIN (CORNUS MAS L. 1753), KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A „CSÁSZLÓI” FORMÁRA. Bot. Közlem. 92(1–2): 159–165, 2005.

Dísz somok

Sárga-tarka vesszejű som.

A vörös és sárga vesszejű díszsomok ültetésével mutatós cserjesort, sövényt hozhatsz létre.
A sárga vesszejű som, illetve vörös vesszejű som az őszi hónapokig sárgás-zöldes leveleivel, télen sárga – vörös vesszőivel díszít.

A fehértarka levelű som levelei kívül fehérek, belül élénkzöldek, őszi lombszíne azonban már rózsaszínes-vöröses, télen vöröses vesszőivel díszít.

Az akár 2-3 méter magasra is megnövő cserjék igénytelen növények, a talajban nem válogatnak, a városi klímát is elviselik, vízigényük közepes. Csoportosan ültetve rendszeres metszéssel sűrű sövény nevelhető belőle, de ültetheted egyedüli szoliternövénynek is.

A Som termése

A honfoglaló magyarok a Volga menti erdőkben ismerhették meg a somot. A gyümölcs neve is ótörök eredetű. Somogy megye is erről a gyümölcsről kapta nevét, de még sok más helységünk is viseli a som nevet pl. a Somogy megyei Som község, a Bakonybél melletti 653 méteres Somhegy. Leginkább a száraz talajú karsztbokor erdőkben terjedt el, a déli lejtőkön, ahonnan, ahogy Plinius is említi, “a síkságra is lejön”. A vöröskői gróf Pálffy János testőrkapitány (1744-1794), aki Gottfried von Rotenstein álnéven jegyezte munkáját, német nyelvű csallóközi útirajzában említi, hogy “szép látványt nyújtanak a szemnek, amikor piros gyümölcsüket érlelik”.

Az óriástermésű som (Cornus mas ’Jolico’), egy osztrák szelekcó. Környezeti igényei az alapfajéval azonosak. Porzófajtája az alapfaj lehet.

Tápértéke

A húsos som termése C-vitamin tartalma 200 mg/100g körül van, karotinban gazdag. Termése általában szeptemberben érik. Akkor fogyasszuk, ha már megpuhult és hullani kezd. A somtermésre jellemző a magas kálium tartalom, a jelentős antioxidáns tartalom. A Császlói som (magyar fajta) szabadgyök megfogó képessége kiváló. Kiemelkedően magas fenoltartalommal rendelkezik az óriás termésű Jolico (osztrák fajta) és a Császlói som is. A Jolico fajta kalcium tartalma is kiemelkedő.
Forrás: Radván Leonóra: Húsos som (Cornus mas L.), kökény (Prunus spinosa L.) és kökényszilva (Prunus insititia L. és Prunus x fruticans (Weihe) R. et Cam.) taxonok értékelése élelmiszeripari és termeszthetőségi szempontok alapján. Diplomamunka, 2006.

Lekvár, szörp, dzsem, kompót készíthető belőle. Az éretlen termést sós vagy ecetes vízben köménymaggal szokás eltenni. Borecetben elrakva a kapribogyót helyettesítheti. Savanyítani is szokták, és vadhúsból készült ételekhez tálalják. A somból méz és víz hozzáadásával kitűnő bor erjeszthető.

A hungarikum somlekvár

Nagyváthi János, (1755–1819) magyar nyelvű erdészeti szakíró, gazdálkodó (egyik fő műve az 1791-ben megjelent “Szorgalmatos mezei gazda”) szerint az érett somot meghasítva a magját kiverik belőle, két font gyümölcshöz harmadfél olvasztott cukrot kevernek, amíg a massza meg nem pirosodik, be nem sűrűsödik. A tűzről levéve a habját leszedik, cintálba öntve lehűtik, majd ismét megforralják, és amikor már sűrű, a somra visszaöntik, majd üvegbe fejtik.

A bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor oroszlános kapujánál álló, fává terebélyesedett som megyei védettség alatt álló természeti érték, korát 250-300 évre becsülik. Kézzel gyűjtött, savanykás erdei gyümölcséből hagyományos eljárással, tartósítószer nélkül készül a monostori som lekvár, melynek ízét a karamellizált cukor és a méz teszi harmonikussá. Augusztus, szeptember hónapokban meg is vásárolható.