Sárgadinnye 1.

A sárgadinnye a nyár egyik legkedveltebb gyümölcse. Mézízű, lédús és a vitamin tartalma is jelentős. A kétrészes cikk első részében megismerkedhetünk a sárgadinnyével.

Cikk ajánlat: Sárgadinnye 2.  Ebben a cikkben a sárgadinnye tápértékével és kiskerti termesztésével foglalkozunk.

sárgadinnye

A sárgadinnye (Cucumis melo) a fajgazdag tökfélék (Cucurbitaceae) Cucumis nemzetségének legváltozékonyabb faja. Géncentruma valószínűleg Afrika, a másodlagos géncentrum Törökországot is beleértve Kis-Ázsiától Japánig tart. A Cucumis nemzetségbe a két termesztett faj tartozik, sárgadinnye – C. melo és az uborka – C. sativus. A nemzetség mintegy 34 fajt számlál. Rendkívüli változékonyságát a fajok közötti kereszteződésnek köszönheti. A termesztett sárgadinnye őse feltehetően az 5 cm magas, ehetetlen termésű a C. agrestis gyomnövény.

Sárgadinnye leírása

Vastag karógyökere helyre vetéskor mélyre hatol (80–100 cm). Hajtásrendszere az uborkáéhoz hasonló. A kelést követően 25–30 cm-ig mereven nő a nap felé, majd lefekszik a talajra (ha nem támrendszer mellett termesztjük). A hagyományos fajták főhajtásain az alsó 4–5 lomblevél hónaljából fejlődnek ki az elsődleges oldalhajtások, majd ezek ismét elágazódnak. Hosszú nyelű leveleinek alakja lehet kerek, vese-, szív alakú és 3- vagy 5-szögű. Tagoltság szerint lehet ép élű, öblös, karéjos, a széle fogazott vagy sima. Egylaki vagy kétlaki növény. A virágtípusok növényenkénti elrendeződése meghatározza az adott fajta ivartípusát. A Cucumis melo fajban hét ivartípust különböztetünk meg. Termesztett dinnyéink zöme esetén egy növény található hím és hímnős illetve hím és nővirág.

sárgadinnye porzós virága

Sárgadinnye porzós virága

Termése sokmagvú kabak. A termés alakja lehet gömb, lapított gömb, ovális, tojásdad, megnyújtott tojás, hengerded, csavarodó (kígyódinnye). A termés mérete fajtára jellemző. Felülete lehet sima, barázdált (sekélyen, illetve mélyen), ráncos. A hús színe lehet zöldesfehér, sárgásfehér, halványzöld, világos- és narancssárga. Állománya kemény, rostos vagy olvadékony.A magvak a termésüregben helyezkednek el. Csírázóképességüket 6–8 évig megtartják.

A sárgadinnye három változata közül, az érettségben nem szedett, savanyításra használt fajtakörrel, és a díszértéke miatt termesztett, nem fogyasztható termésű zsebdinyékkel most nem foglalkozunk. Az általánosan termesztett, túlnyomórészt biológiai érettségben szedett, gyümölcsként fogyasztott sárgadinnyékről esik most szó.

A három legfontosabb fajtája a var. Cantalupensis, amelyet a lapított gömbölyű-ovális termésformájú, enyhén vagy erőteljesen barázdált, gyakran varacskos, paraléc nélküli héjfelület jellemez; var. Reticulatus, amelyet a gömbölyű-ovális termésalak, tipikusan hálózatosan paraléces héjfelület jellemez; illetve a var. Inodorus, amelyet a gömbölyűtől az erősen megnyúlt elliptikusig változó forma, fehértől a sárgán át a sötétzöldig változó terméshéj és a ráncos, gerezdes vagy gerezd nélküli héj jellemez.

Cucumis melo cantalupensis

Termesztésbe vonása i.e. 2000 körül kezdődhetett Egyiptom, Mezopotámia, Irán és Kína területén és hozzávetőlegesen i.e. 1000-ben Indiában. Valószínűleg az idők során vált szét a faj a két alfajra, a vad sárgadinnyére (subsp. agrestis) és a termesztett sárgadinnyére (subsp. melo). Valószínűleg a törökországi Cantalupensis dinnyék terjedtek el Európában.

Magyar sárgadinnye fajták

Cucumis melo var. Inodorussárgadinnye HógolyóMár a honfoglalás idején ismerte a magyarság a dinnyét. A török megszállás idején sok fajjal gazdagodott a kínálat. 17. századi írásos emlékek szerint már fontos népélelmezés cikként tartották számon. A 19 században több dinnyteremesztéssel foglakozó mű is megjelent. Girókúti P. Ferenc ((1816-1896) „A magyar dinnyészet törzskönyve” című könyvében 725 sárgadinnye fajtát írt le. 1866-ban jelent meg „Gyakorlati dinnye termelés melegágyban a szabadban” című munkája. Ebben az időben igen gazdag választék állt rendelkezésünkre, pl. vanília-, ananász-, őszbarack-, citrom ill. cseresznye aromájú dinnyék. A dinnyék minősége idővel romlott, pedig a sárgadinnye igen keresett volt Európában, főleg az északi területeken. Fő okként a szakemberek a számtalan ellenőrizetlenül behozott külföldi fajtát jelölték meg, amelyek szabadon kereszteződtek a hazai fajtákkal, és azok leromlását okozták. A minden áron való korai fajtákra való törekvés a dinnyék minőségének romlását okozták. A 20. században sok kiváló minőségű fajta született a Kertészeti Egyetemen és a Zöldségtermesztési Kutató Intézetben, de anyagi eszközök híján a nemesítés leállt. A tájfajták megőrzéséért felelős tápiószelei MgSzH Agrobotanikai Központ fajtagyűjteménye átkereszteződések miatt leromlott. A Budapesti Corvinus Egyetem Genetika és Növénynemesítési Tanszékének gyűjteményének egy része pedig tönkrement.
sárgadinnye Muskotály
Mintegy 50 éve tartja magát a Muskotály fajta. Izraelbe kerülve Ha’Ogen néven tett szert nemzetközi hírnévre. A szintén izraeli Galia fajta egyik szülője is a Muskotály fajta. Néhány hagyományos sárgadinnye fajta: Árpa érő (Vajdaság), Dixi, Fortuna, Korai Cserhéjú, Moholi Ananász (Mohol), Muskotály, Pocok Kóty, Togo, Vanília. A ZKI ajánlatában szereplő fajták (2013.): Topáz, Vitalia F1 (zöld húsú) és Brebbus F1 (sárga húsú). A Hermesmag ajánlata: Muskotály, Magyar Kincs, Javított Zentai. Részletes leírással, érési idő szerint csoportosít a Biozöldségek Termesztése kézikönyv Korai – Ezüst ananász, Javított zentai, közép-kora – Tétényi Csereshéjú, Magyar Kincs, közép érésű – Hibrid 7; késői – Muskotály; Téli dinnye – Hógólyó.

Forrás: Tradicionális sárga- és görögdinnyék különleges értékei

sárgadinnye a piacon

Fotó: hir6.hu

Szeretnél értesülni ha új cikket teszünk közzé?
Iratkozz fel a hírlevelünkre: Hírlevél feliratkozás

Jelentkezz Kiskert Tanfolyamra!