Olajfák

Az olajfa, nem csupán gazdasági, hanem kulturális és szimbolikus jelentőséggel is bír. E fát már évezredek óta termesztik, és sok nép hagyományában központi szerepet játszik. Nálunk is próbálkoznak termesztésével, ami a klímaváltozásnak köszönhetően sikerrel kecsegtet.

Az olajfák a mediterrán területek jellemző növényei. Dézsás növényként kertünkben is nevelhetjük. Az idősebb példányok csavarodott, göcsörtös ágai esztétikai élményt nyújtanak. Leandereinkkel, citromfáinkkal a mediterrán tájak hangulatát kölcsönzik kertünknek.

Az olajfa a róla nevezett család (Oleaceae) fája vagy cserjéje. A család növényei minden földrészen megtalálhatóak, de leginkább Ázsia szubtrópusi, valamint Európa mediterrán területein terjedt el. Fajainak száma mintegy 600, amelyek 24 nemzetségbe tartoznak. A hazánkban ismert növények közül idetartozik többek közt a magas kőrisfa (Fraxinus excelsior), a mannakőris (F. ornus), amely a Dunántúl szubmediterrán tölgyeseinek és elegyes karszterdeinek rovarporozta fája. A magyar kőris (F. angustifolia subsp. pannonica) keményfa-ligeterdeink jellemző faja, továbbá tölgyelegyes erdeink ismert fehér virágú, kékesfekete termésű cserjéje, a közönséges fagyal (Ligustrum vulgare), jelentősebb díszcserjéink, pl. a széleslevelű fagyal (L. ovalifolium), a bókoló aranyfa (Forsythia suspensa), a májusi orgona (Syringa vulgaris) és a jázminfajok (Jasminum spp.).

A család névadója az olajfa (Olea) nemzetség. Az Olea nemzetségbe tartozó 20 faj többsége kisebb fa. A Földközi tenger medencéjében, Észak-Afrikában, Dél-Afrikában, Délkelet-Ázsiában, Dél-Kínában, Új-Kaledóniában, Kelet-Ausztráliában élnek képviselői. A növények örökzöldek, átellenesen álló levelekkel, csonthéjas termésekkel.

Olajfa bemutatása

Az európai olajfa (Olea europaea) a mediterrán régió dolomit és mészkő alapkőzetek karsztbokor erdőiben honos. 2-8 m magas, nagy kort megérő örökzöld. Törzse világosszürke, görcsörtös, rövid, általában görbe, amely göcsörtös ágrendszert és 6-8 méteres koronát tart. Rendkívül izgalmas látványt nyújt. A fa keménysége a titánéval vetekszik. Sárgásbarna fáját faragják. Leveleinek felszíne zöld, fonákja pedig fehéres színû, a növény háromévenként cseréli őket. Csonthéjas termését húsos burok fedi (olajbogyó). Illatos, krémszínű buga virágzata májusban nyílik az előző évi hajtásokon.

Olajfa gondozása

Néhány kertészet a mediterrán országokban arra specializálódott, hogy elhagyott, termesztésből kiöregedett ültetvények olajfáit (és más ott termesztett fásszárú kultúrnövényeket) becserepezi, ami pedig ezt túléli, azt exportálják dísznövényként – így kerülnek e nagy példányok hozzánk. Leanderszerű tartást igényel. Félfás hajtása dugványozhatór.

Mínusz 15 fokig viselik a hideget, kiültethetők. December elejétől március közepéig takarást igényelnek. Vagy biztonságosabb dézsában nevelni.

Egészséges fejlődésükhöz nekünk sem kell mást tennünk, csak figyelembe venni eredeti élőhelyük környezeti viszonyait. Gondoskodjunk a megfelelő mennyiségű öntözésről. A túlöntözést azonban kevésbé bírja, mint a szomjúságot. A tápanyag utánpótlást kisebb növények esetében rendszeres átültetéssel, nagyobb növényeknél tartós hatású műtrágyákkal oldhatjuk meg. Az átültetés során használjunk kissé kötöttebb virágföldeket. Állítsuk napos, szellős helyre, hiszen fény és melegigényes növény. Ha mindezeket betartjuk, a növény egészségesen fog fejlődni az atkák és a pajzstetvek pedig messze elkerülik. Világos helyen teleltethető, 15 fok felett már lehullajtja leveleit, sőt elpusztul, legjobb számára a 2–8 fok, de jól elviseli a mínusz 5 fokig süllyedő hőmérsékletet is.

A Balaton-felvidéken egyre népszerűbb az olajfák termesztése, mert a mediterrán éghajlathoz szokott, Spanyolországból származó olajfák több helyen jól érzik magukat itt is. Ez annak köszönhető, hogy a Balaton-felvidéki éghajlat bizonyos mikroklímás területein – ahol meleg nyarak, enyhe telek és sok napsütés jellemző – az olajfák viszonylag könnyen megerednek.

Miért élnek meg az olajfák a Balaton-felvidéken?

1. Kedvező mikroklíma: A Balaton közelsége kiegyenlítettebbé teszi a hőmérsékleti viszonyokat, így enyhébb telek és napfényben gazdag nyarak alakulnak ki a környéken, ami az olajfák számára ideális.
2. Védett, déli fekvésű lejtők: A Balaton-felvidék egyes területei déli fekvésű lejtőkkel és védett völgyekkel rendelkeznek, ahol az olajfák elkerülhetik a hideg szelek és fagykárok egy részét.
3. Talajviszonyok: Bár a Balaton-felvidék talaja nem mindenhol azonos, a meszes, köves talajok megfelelők lehetnek az olajfák számára, amelyek szeretik a jó vízelvezetésű, közepesen tápanyagban gazdag talajt.

Kihívások és gondoskodás

Bár az olajfák a Balaton-felvidéken is képesek életben maradni és fejlődni, a hideg telek mégis okozhatnak kihívásokat. Ennek érdekében a gazdák sokszor külön védelmet biztosítanak az olajfáknak a téli időszakban – például takarással vagy fagyvédő fóliával óvják őket a legkeményebb hidegektől.

Lehetséges előnyök

A jól gondozott olajfák nemcsak díszítő értékkel bírnak, hanem egyes esetekben termést is hoznak. Bár a Balaton-felvidéken termesztett olajbogyó mennyisége és minősége nem biztos, hogy vetekszik a hagyományos mediterrán termőterületekkel, kisebb mennyiségű, saját használatra való termést előállíthatnak.

Összességében a Balaton-felvidék bizonyos részein az olajfák képesek alkalmazkodni a helyi körülményekhez, ami egy új és izgalmas lehetőséget nyújt a magyar kertészek és hobbikertészek számára.

Az Olea eurpoaea ‘Canino’ konténerben tartható, és nálunk is kapható fajta. Szintén időszakosan kapható a mínusz 17 fokig télálló Olea europaea ’Oliviere’. A balatonalmádi Máriusz kertészet különleges növények beszerzője szintén kínál olajfákat.
Megtámadhatja az oliva-levélbolha (Euphyllura olivina) , amely gyapjas bevonatot képez. Európában elterjedt kártevő, a szaporító anyaggal érkezik bónuszként. Wetcit vagy narancsolajos lével kell permetezni a telepet.

Olajfa a néphagyományban

Az olajfa, nem csupán gazdasági, hanem kulturális és szimbolikus jelentőséggel is bír. E fát már évezredek óta termesztik, és sok nép hagyományában központi szerepet játszik.