Odvas keltike

Kora tavasszal, még a fák lombfakadása előtt, az odvas keltike apró, lila vagy fehér virágai már megjelennek a fű között. Ezek a bájos kis növények gyakran sűrű szőnyeget alkotnak az erdők aljnövényzetében. A keltikék kertben is megtelepíthetők, gondozást alig igényelnek, és a termés beérése után visszahúzódnak a föld alá, hogy a következő tavaszig pihenjenek.

Keltike nemzetség

A keltike (Corydalis) nemzetség több mint 450 faja a füstikefélék (Fumariaceae) családjába tartozott, később azonban a mákfélék (Papaveraceae) Fumaroideae alcsaládjába sorolták. Ezek a növények főként az északi féltekén, köztük Európában is elterjedtek, de központjuk feltehetően Közép- és Kelet-Ázsia.

Magvaikat hangyák terjesztik, amelyek a termés húsos függeléke miatt előszeretettel hordják el őket. Magyarországon négy keltikefaj őshonos, köztük az odvas keltike (Corydalis cava). A hazai keltike fajokról részletes tanulmány található a Flora Pannonica folyóiratban található „Kiegészítések a hazai Crydalis fajok ismeretéhez” címmel (2003.).

Odvas keltike bemutatása

Az odvas keltike Dél-Európában őshonos, ahonnan egész Európában elterjedt. 30 cm magasra nő, föld alatti gumója üreges, innen ered a neve. Ez a gumó nedvesen tartva marad életképes.

Főbb jellemzői:

• Lombfakadás előtt virágzik (március-április).
• Lila, rózsaszín vagy ritkábban fehér virágokkal díszít.
• Fürtvirágzata a csupasz szár végén helyezkedik el.
• Levelei szárnyasan összetettek, fogazott szélűek.
• Termése becőszerű, lapított tok, amely sok apró magot tartalmaz.

Elterjedése Magyarországon:

• Középhegységek és a Dunántúl – gyakori.
• Kisalföld – szórványosan előfordul.
• Nagy-Alföld – ritka.

Főként gyertyános-bükkösökben, ligeterdőkben, valamint üde talajú tölgyesekben él.

Odvas keltike kertészeti felhasználása

Az odvas keltike kiváló kerti dísznövény, amely humuszban gazdag, nyirkos, de jó vízáteresztő talajt igényel. Kis termete miatt zöldtetőkbe is telepíthető, mivel számára 12 cm vastag termőréteg is elegendő.

Ültetési javaslatok:

• Lombhullató fák, rózsák és cserjék alá – mert virágzás után visszahúzódik.
• Alpesi sziklakertekbe – jól illeszkedik természetes hatású kertekbe.
• Vadvirágos rétekbe – gyorsan elterjed és természetes virágszőnyeget alkot.

Szaporítás:

• Magvetéssel: Az érett magokat azonnal el kell vetni, mert csírázóképességük gyorsan romlik.
• Osztással: A gumókat ősszel, szeptember első felében kell elültetni 10-20 cm mélyre.

Ha magról szeretnénk nevelni, az érett magokat nedves közegben (például komposztban) 22°C-on legalább hat hétig kell tartani – ez a nyári hőmérsékleti periódus. Ezt követően -5°C-on 6-8 hétig kell tárolni, hogy átvészeljék a „téli időszakot”. A csírázás 5°C-on indul, majd a hőmérsékletet fokozatosan emeljük 10°C-ra, ekkor fejeződik be a folyamat. Az első évben a növény csupán egyetlen levelet hoz, ezért ebben az időszakban nedves, árnyékos helyen kell tartani, ugyanakkor ügyeljünk rá, mert könnyen kirohadhat. A teljes begyökeresedéshez körülbelül két év szükséges, de ha egyszer megerősödik, gyorsan terjed, és tavasszal lenyűgöző virágszőnyeget alkot.

Odvas keltike gyógyhatása

Gyógyászati célra a gumóját (Corydalis tuber) használják, amelyet áprilisban gyűjtenek. Székelyföldön hagyományosan „gombának” nevezik a kiásott gumókat. A népi gyógyászatban nyugtató, szívdobogást csillapító és hangulatjavító hatása miatt alkalmazták. Hatóanyagai az alkaloidok, amelyekből mintegy 50-féle található benne, a legnagyobb mennyiségben bulbokapnin.

A test és lélek orvosai című emlékkönyvben olvashatunk erdélyi népgyógyászati felhasználásáról Halász Péter tollából. Az erdélyi népgyógyászat Halász Péter kutatásai szerint régóta ismeri és használja ezt a növényt, de fogyasztása kockázatos lehet. Túlzott bevitele mérgező, és bénulást, görcsöket, légzésbénulást okozhat. Ahogy a népi mondás tartja:

„Ha sokat iszol, akkor ront, s ahogy meggyógyítja, úgy meg is állíthatja a szívedet.”

A mérgezési tünetek: bénulás, görcsök, légzésbénulás.