Nyáriorgona nyártól őszig

A tél végén radikálisan visszametszett nyári orgona gyönyörű kompakt bokorrá fejlődik a nyár folyamán. Ez évi hajtásokon hozza gyönyörű virágbugáit. Bókoló virágos hajtásaival a romantikus kertek egyik legszebb nyári, ősz eleji dísze.  

Valóban, közelebbről nézve a Buddleia davidii virágai az orgonáéhoz hasonlítanak.

Ismerd meg a nyáriorgonát

A Buddleia nemzetség mintegy 100 fajt számlál. Linné az angol Adam Buddlei botanikus tiszteletére adta a nemzetségnek a  Buddleia nevet. Az első növényeket a skót Dr William Houstoun botanikus hozta be Angliába a karibi szigetekről az 1700-as években.

A tátogatófélék (Scrophulariaceae) családjába tartozó illatos nyáriorgona vagy pillangócserje ((Buddleia davidii) Gyorsan fejlődik, magasra nő. Enyhe telű országokban a parlagon hagyott területeken elszaporodik. Angliában többen nemzeti virágnak titulálják, pedig Közép-Kína, Japán az őshazája. Fajnevét a baszk misszionárius, Armand David atya (1826-1900) után kapta. Négy élű hajtásain fejlődnek keskeny, lándzsás, fűrészes szélű, 10–15 cm hosszú, színükön sötétzöld, fonákjukon szürkészöld levelei. A sokszor bókoló hajtáscsúcsokon hozza forrt, lila szirmú virágait, amelyek bugában állnak. Vonzzák a beporzást végző rovarokat, lepkéket, ezért kapta a pillangócserje nevet. Nyáron, több fajtája szeptember végéig virít.

Hogy gondozd a nyáriorgonát

Gyors növekedése mellett meg kell említeni nagy alkalmazkodó képességét. Így sovány talajon is megél, szárazságtűrő. Nem véletlen, hogy több amerikai államban gyomnövényként tartják számon. Kiszoríthatja a bennszülött növényeket, ezért több faiskola korlátozza értékesítését. De Nagy Britannia is küzd a vasúti sínjeit is beborító nyáriorgonával. A lakosságtól azt kérik, hogy a virágokat még termőre fordulás előtt vágják le, hogy megakadályozzák a magvak terjedését.

Kompakt bokorformát radikális kora tavaszi metszéssel kapunk. E nélkül a nyáriorgona akár 2 méter magasra is megnő, koronája szétesik, felkopaszodik, virágait pedig jóval a szemmagasság fölött hozza.  Február végén- március elején az új alsó hajtásokig vágd vissza! Ekkor a nyári virágzásban nagyjából szemmagasságában gyönyörködhetsz. Egy év alatt, a szezon végére a radikális visszametszés után embermagasságig megnő.

Jutka mama, a biokertész tanfolyamok szakembere biokertjében mutatja be a metszéssel kapcsolatos fogásokat.

Ősz közepéig szedett félfás dugvánnyal szaporíthatod. A dugványok akár végleges helyükre is kerülhetnek. De még sikeresebb, ha hidegágyban teleltetjük őket.

A kert meleg, napos részébe, laza, de tápanyag dús talajba való. Még a félárnyékot sem tűri. Bár a csemetét öntözni kell, később csak aszályos időben öntözd. A nyáriorgonát elhervadt virágainak eltávolításával új virágzásra ösztönözheted. A nyáriorgonák tövét a visszafagyások miatt, a tél beállta előtt érdemes lombbal, szalmával, tőzeggel, gombakomposzttal vagy más szerves anyaggal takarni.

Virágos sövénynek vagy szoliternek is ültetheted.

Korai nyáriorgona

Ha a klasszikus nyáriorgona a nyár méhlegelő királynője, akkor a Buddleja alternifolia a tavasz lila vízesése. Ez a különleges, kevéssé ismert díszcserje május végén, június elején hozza ívesen lehajló ágain az apró, lilás, illatban gazdag virágok tömegét, még azelőtt, hogy a Buddleja davidii megkezdené nyári show-műsorát.

Származása és habitusa alapján is eltér rokonától: a Kína nyugati vidékeiről származó Buddleja alternifolia kisebb termetű (2–3 méter magasra nő), lombhullató, szélesen szétterülő bokor, melynek különlegessége a másállású levelekből (innen a faj neve: alternifolia) és a lecsüngő, virágözönnel borított vesszőkből álló laza habitus.

Míg a davidii-fajtákat gyakran visszavágják a buja virágzás érdekében, addig a Buddleja alternifolia ezt kifejezetten rosszul tűri. A virágokat ugyanis az előző évben fejlődött vesszőkön hozza, így a rendszeres visszavágás nem ajánlott. Természetes ívét meghagyva hozza a leglátványosabb virágpompát, szinte vízesésszerűen omlik alá májusban – lenyűgözve a nézelődőt és csalogatva a beporzókat.

A napos, meleg fekvést és a jó vízelvezetésű talajt kedveli, de viszonylag szárazságtűrő, és városi kertekbe is bátran ültethető. Kiválóan mutat önálló szoliterként, rézsűkön, vagy természetes hatású kertrészek szélén.

Bár nem virágzik olyan hosszan, mint a klasszikus nyáriorgona, látványban egyetlen májusi bokor sem vetekszik vele. Aki egyszer meglátja virágzás közben, nem felejti el – és hamar helyet keres neki a kertjében.