Növényi rekordok

Nagy z. Róbert, a Herbáció magazin szerkesztője

A növényvilág tele van bámulatos rekordokkal: több ezer évig élő fák, faóriások, terjedelmes, gyorsan fejlődő fajok, óriási terméseket hozó növények.

Néhány növényből az ember segítségével lett rekorder. Ilyen a legdrágább kávé, az indonéziai Kopi Luwak, aminek borsos árát a ritkasága, és a nehézkes feldolgozási folyamata indokolja. A kávészemeket egy ott élő, Paradoxurus nevű állat előbb megeszi, majd megemészti. Ezt követően az ürülékéből kiválogatott magokat dolgozzák fel, extraprofit reményében, az ott élők.

kávét evő luwak

A legtöbb perben szereplő növény címét a történelem során a dohány nyerte el, bár a kábítószer-alapanyagot szolgáltatók csoportjának, még van esélye a csúcsra töréshez.

A nálunk kerti tavakban tartott vizijácint (Eichornia crassipes) nem hiába kedvelt. Lilás virágai mellett érdekes látványt nyújtanak felfújódott, levegővel telt szárai, amelyek segítségével fennmaradnak a víz felszínén. Az 1950-es években Dél-Amerikából hurcolták be Afrikába, ahol nem éltek természetes ellenségei. Illetve az ottani növényevő állatok még nem ismerték, így nem is fogyasztották. Elterjedésének eredményeképp több folyószakasz vált hajózhatatlanná, és több öntözőcsatorna használhatatlanná.

Vizijatszint

A leggyorsabban növő fa a Malajziában élő Albizzia falcata, ami a nálunk is ültetett selyemakác rokona. Egy év alatt 10,74 métert nő, azaz átlagosan 2,4 centimétert naponta. Lágyszárúak közül a bambuszok egyes fajai a csúcstartók, naponta közel egy métert is növekedhetnek, megfelelő körülmények között. A száguldás szerelmeseinek a kedvéért, ez átszámítva: 0,00003 km/h.

A legnagyobb kiterjedésű növény egy USA-ban élő rezgő nyár (Populus tremuloides). Tömege megközelítően 6000 tonna lehet, és kiterjedése 43 hektár. Ez a nyárfahálózat egy növénynek számít, hiszen egy gyökere van, és a genetikai állománya is minden részében teljesen azonos. A növénytömeg egy szervezetként működik, hiszen a lomb minden részén egyszerre vált színt, és egyszerre hullik le.

Populus tremuloides

A fügefák (Ficus sp) fajtái több kategóriában is csúcstartók: egy indiai botanikus kertben, Acharya Jagadish Chandra Bose Indian Botanic Garden élő banyan fa (Ficus benghalensis) példány lombkoronája 1,2 hektár területet árnyékol be. Lombtömegének tartásában közel 1200 támasztógyökere segíti, amellett, hogy törzskerülete 412 méter. A legmélyebbre egy dél-afrikai füge gyökere hatol le: a 120 méterrel alatta található barlangba is belelóg. Ha a gyökérnél tartunk a nálunk termesztett rozs is hírnevet szerzett magának ebben a kategóriában. Egyetlen egyedének gyökérszövedékét, ha szétbogozva egymás mellé helyeznénk egy vonalban, hossza meghaladná a 600 kilométert.

Ficus benghalensis

A maldív-dió, a mely Seychelle-pálma (Lodoicea maldivica) magja, akár 10 évig is fejlődhet a sima, csillogó termésfalú két részre tagolt kókuszdió termésben, tömege 20 kilósra gyarapodik ez idő alatt. Az érett mag átmérője 50cm körüli, súlya 15-25 kg. Egy négy magot tartalmazó érett termés súlya 100 kg is lehet. Az 1500-as évek elején portugál hajósok hozták az első magokat Európába, ahol vagyonokat fizettek a szebb példányokért.

A legkisebb magvakkal pedig az orchidea-félék némelyike büszkélkedhet: 100 millió magjuk is csak egy grammot nyomnak.

A világ legmagasabb fái, amelyek Észak-Amerika csendes-óceáni partvidékét uralják, a tengerparti mamutfenyők (Sequoia sempervirens). Az eddig ismert legnagyobb óriás egy hegyi mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum), amely 135 méter magas volt. A Sherman tábornokról elnevezett, ma is élő példány adatai egy 1975-ös becslés alapján: a fa térfogata 1.486,6 köbméter; magassága 83.8 méter; 18 méter magasságban a földfelszíntől a törzs körátmérője 5 méter. A fa a Sequoia Nemzeti Parkban található, az Óriás erdőben (Giant Forest). Korát 2300-2700 évre becsülik.

Sequoiadendron giganteum

Vannak maguknak való emberek – és növények is. Az Antarktiszon él egy lucfenyő (Picea abies), ami a legmagányosabbnak számít a növények között: a legközelebbi fa 222 kilométerre található tőle.

A legidősebb növény korát szénizotópos kormeghatározással lehetett csak megsaccolni. Egy proteaféle  a Lomatia tasmanica nevű kis méretű, ritkán virágzó fácska vagy cserje kevesebb, mint 500 példánya él Tasmánia dél-nyugati részén. 1995-ben kiemelten veszélyeztetett fajnak nyilvánították.  Az Eucalyptus nitida fajjal és más esőerdei fajokkal együtt fordul elő. A legrégebbi leletek 43.600 ezer évesek! Fennmaradását legjobban a gyökérrothadás, az erdőtüzek valamint a klímaváltozás veszélyeztetik.

Nyugat-Ausztráliában él egy kellemetlenkedő fafaj a nuytsia (Nuytsia floribunda), amelyet egyébként ausztrál karácsonyfa névvel illetnek. A 15 méteres fa narancssárga virágai, decemberben-januárban nyitják illatos virágaikat. Rokona a nálunk is megtalálható fagyöngynek -ez is élősködő. Más növényektől veszi el a talajból felszívott tápanyagot és vizet. Gyökereivel rátapad a mellette élő növények gyökereire, majd egy pengeéles faképződményt fejleszt. Ezzel az áldozatát mintegy lefűrészeli annak gyökeréről, és helyette ő csatlakozik rá. A vízszerzésnek e módja számos kellemetlenséget, és anyagi veszteséget okozott az ausztrál telefontársaságoknak, akik kábeleiket a föld alá fektették. A nuytsia ezeket is gyökérnek nézte, átfűrészelte és rácsatlakozott. A kábeleket száz kilométerenként 25-30 ilyen támadás éri.

Nuytsia floribunda