Magyar alma

Gyümölcstermesztésünk legjelentősebb  faja az alma. 2013-ban az ország almatermelésének 20 százaléka étkezési, 80 százaléka ipari alma. A téli alma még mindig a legfőbb gyümölcsfajunk. Ennek 57 %-át a nyírségi termesztőtáj  adja. Az alma a legnagyobb termőterülettel rendelkező  Szabolcs aranya. Bár mostanában sok ellenpéldát láthattunk. A szabolcsi almapálinka hungarikum. A szabolcsi almás máktorta, Pintér Zsolt veszprémi cukrászmester alkotása, 2012-ben elnyerte a Magyarország tortája címet.  a Szabolcsi Almás Máktorta receptje itt lovasható. A felhasznált gyümölcs Jonatán vagy Idared.

A Kárpát-medencében évszázadokon át főleg a keleti almák (Malus orientalis) fajtáit, változatait termesztették, ami megfelelt az extenzív művelés igényeinek. 1925-ben a megváltozott államhatárok miatt Szatmár-Beregben egy új almatermő táj alakult ki.

Bél Mátyás (1684-1749), a forrásfeltáró-forrásgyűjtő történetírás úttörője, a “Tractatus de rustica Hungarorum” (A magyar vidéki élet) cím művében írja Szabolcs megyéről: ,,A Tisza-mentén gyümölcsös kertei azonban sokfelé találhatók, bőségesen is teremnek … a tél közepén, amikor a gyümölcs már ritka, egy szekérderék válogatott alma 40 vagy 50 pénzbe kerül. Itt olyan almavermeket szoktak készíteni, mint másutt sehol”.
Szirmay Antal (1747-1812) történetíró Szathmár vármegye fekvése, történetei és polgári esmérete című könyvében így ír: Szatmár megyei adatai szerint “más gyümölcsöknek sokféle nemei, kivált a szilváknak, és almáknak sokasága… a Tiszahátról és Szamoshátról szálakon, szekereken a’ szomszéd megyékbe szállíttatik. Kormos almák mint ízekre, mint tartósságra nézve leginkább dícsértetnek. ”
Uszkay Mihály (1824-1846) a XIX. század közepén megjelent Tiszaháti népélet Bereg megyében című könyvében írja:”Almájukat, s a körtét többnyire a Nyírre viszik ki, miket a Nyír éhes kíváncsisággal vár, gabonát s más életműveket adva cserébe nekik … Van takarékos pór gazda, ki gyümölcséből ezer forintot is bevesz, egyszerre levitetvén almáit a makrancos Tiszán, talpakon.”
Az almatermesztés jelentőségét mutatja, hogy például Anarcs, Gyüre, Nyírtass, Sényő község címerében is megtalálható az alma.
Az 1895-ös gyümölcsfaszámláláskor már 159 ezer almafát írtak össze. A XX. század elejének fellendülése főleg a Felső-Tisza-vidék irányába tolta el az almatelepítést. Az 1930-as években a Tisza és a Szamos völgyében jelentősebb télialma-telepítéseket végeztek, és ennek eredményeképp az alma aránya az 1895-ös 17%-ról 1935-re 32,5%-ra módosult (a megye a 1O,5%-os almafaállományával az ország legjelentősebb hazai termőtájává vált). A fellendülés az 1980-as években megtorpant, 1980-1985 között több mint 8000 hektár nagyüzemi gyümölcsöst vágtak ki. A rendszerváltás után az orosz piac beszűkülésével az alma külföldi értékesítése mélyrepülésbe kezdett. Manapság Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 23 ezer hektár almaültetvény található, amelyen az országos almamennyiség kétharmadát termelik. Ennek alig tizedét exportálják a gazdák, a termés jelentős részéből olcsó léalma lesz.
Jellegzetes tájfajták: a Batul, a Kanadai renet és a Bereczki Máté pomológus (1824-1896) által behozott amerikai jonathán.
Forrás: Hagyományok, Ízek, régiók gyűjtemény, 2002, AMC Kft.

1930-1940 között almában európai elsők voltunk; a Jonathánt – a Húsvéti rozmaringgal nagy sikerrel termesztették. 1945 utána nyírségi termőtáj vált dominánssá, a fő termesztő táj a Szatmár-Bereg (Tisza, Szamos, Túr mentén)-Szabolcs lett. Az 1950-es években A Starking és a Delicious fajták szerepe megnőtt a régi fajtákkal szemben. Az 50-es években Győr-Sopronban, majd a 60-as években Szabolcs-Szatmár, Szolnok és Bács-Kiskun megyékben zajlottak nagy almatelepítések.
Forrás:
SURÁNYI Dezső, ÖKOLÓGIAI SZEMLÉLETŰ GYÜMÖLCSTERMESZTÉS –VÁLTOZÓ TERMESZTŐ KÖRZETEKBEN Tájökológiai Lapok 9 (2): 321–343. (2011)

A magyarországi almatermesztés nehezen állja a piac által provokált, profit orientált versenyt, amely megköveteli, hogy folyamatosan új fajták jelenjenek meg. A rezisztens fajták új generációja már Magyarországon is megjelentek az ún. Naturalmák. Az új fajták, a Luna, a Sirius, az Orion, a Red Topaz és a Rozela, varasodás és lisztharmat rezisztensek, tetszetős külleműek, jól tárolhatóak, ízletesek.

A termesztés tekintetében pedig az extenzív termesztést fokozatosan fel kell hogy váltsa az intenzív gazdálkodás, különös tekintettel a csöpögtető öntözés alkalmazására.

A régi fajták általában érzékenyek a kórokozókkal szemben, nagyüzemi termelésre kevésbé alkalmasak. A házikertekben, extenzív termesztésben azonban sikerrel őrizhetők a régi tájfajták.

Forrás:  Merre? Tovább? Magyar? Alma? Őstermelő gazdálkodók lapja, 2013 április/május

Jonathán

A nemesítője Philippe Rick először New Esopus Spitzenberg-nek nevezte ezt az újdonságot az 1800-as évek elején, később azonban Jonathanra változtatta. 1800-ban találták az USA-ban, s 160 éve kapott nevet ’Jonathan’ Hasbrouck-ról aki a fajtára a figyelmet felhívta. Hazájában a bevezetést követıen eléggé jelentős volt, de az 1900-as években nagyon lecsökkent az aránya. Európa valamennyi almatermesztő országában megismerték, de hazánkon kívül sehol nem vált fő fajtává.A Jonathan 1882-ben került magyar földre és azóta is igen népszerű. Gyümölcse közép-nagy, néha igen nagy, kúpos gömb alakú. Kitűnőleg elsőrendű asztali, piaci és gazdasági alma. Bőre finom, vékony, ledörzsölve fényes, csaknem az egész felület eleinte homályos, később derűsre változó pirossal van bemosva, vérpiros csíkokkal becsapkodva. Íze, zamata kitűnő. Novembertől januárig érik. Fája mérsékelt növekedésű, gyenge, vékony gallyú. Edzett, korán és bőven terem. Helyben, talajban nem válogatós, mégis a kötöttebb, nyirkosabb talajt kedveli, de homokon is jól terem. Hibája, hogy a lisztharmat érzékeny. Minden alanyon jól díszlik, bokor- és alakfának, közepes törzsű fának való. Gyümölcsei jól állják a szelet a fán.

Bővebb információk: Mi szeretjük a Jonatán almát!

Kanadai renet

Ismeretlen eredetű régi gyümölcsfajta. Novembertől tavaszig érő, bujanövésű, korán termőre forduló, szétálló koronájú, minden alanyon egyaránt jól díszlő, közepes törzsű, bokoralakú vagy alakfának a legjobb nevelni. Nagy, néha igen nagy gyümölcseinek alakja igen változatos. Bőre elég finom, sima, kissé érdes tapintású, sárgászöld, majd szalmasárga vagy élénk citromsárga. Elég sűrűn és szembetűnően pontozott, rozsdafoltok és alakzatok leginkább csak a szármélyedésben fordulnak elő, némely vidéken és némely időjárással azonban sűrűbb vagy ritkább rozsdahálózat is látható a gyümölcs felületén. Húsa sárgásfehér, finom, gyöngéd, meglehetős tömött, leve bő, finoman savanykás, kellemes fűszeres ízű.
Minden talajon elég jól díszlik, de mégis inkább nyirkosabb talajban érzi magát a legjobban. Hibája, hogy ilyen helyen szigorú télen könnyen elfagy. Gyümölcsei nem hullóak.

Batul (Mosolygó Batul)

Hazai eredetű kitűnő fajta. Neve állítólag a “patul” (románul boglya-vagy kalangyafenék) szóból származik. Népies tarolási módja elterjedten a boglyák alján történt (Mohácsy Mátyás). Erdélyben már a XVII. században is ismert és elterjedt volt.

Későn, október elején szedhető (száraz területen már szeptemberben) novembertől januárig érik, hűvös helyről származva a meleg tavaszig is fonnyadás nélkül eltartható, nem kényes alma. Igen jól tárolható, nemcsak hűtőházakban, hanem egyszerű módon szobában vagy veremben is, viszont gyümölcshéja tárolás közben hajlamos a barnulásra. Gyümölcse közép-nagy, néha nagyobb vagy kisebb. Szállításnál nyomásra érzékeny. Lapos gömb alakú, szabályos szép alma. Húsa fehér, kemény, roppanó, bőlevű, jellegzetesen üde ízű, különleges zamatú. Illata középerős. Bőre finom, sima, fényes, értével szalmasárga, napos oldalán ragyogó pirossal mosott vagy szelíden belehelt.
Fája igen edzett, későn, de azután rendesen és igen bőven termő, igen nagy, hatalmas, felfelé törekvő sűrű ágazatú terebélyes koronát nevelő. A termőrészek elsősorban a fa külső, fiatalabb részein találhatók. Ellenállóképessége nagy, fája edzett. A nyesés nem neki való. Nagyobb folyók mentén, áradásos területeken, az Alföldön is jól díszlik, ha a levegőben is megtalálja a neki szükséges nyirkosságot. Száraz klímában a gyümölcs hamar lehullik. A kötött talajú nyirkos éghajlatú hegyvidék az igazi hazája. Bőven, de gyakran rendszertelenül terem. Gyümölcsei a szelet jól állják a fán. Vadalanyra oltva közepes törzsű, még inkább magas törzsű fának való.
Kicsi, bőrszerű, fényes, kerekded levelei és virágzása miatt fája magas díszítőértékű, házikertekben szoliter fának, vagy kisebb csoportban díszfaként is ültethető. Virága bimbófakadáskor sötétpiros, virágzáskor halványrózsaszín.

Bövebb információk: Batul alma