Japán szentfa, az újév szerencsehozó növénye

A japán szentfa ellentmondásos, rendkívül mutatós dísznövény. Őshazájában nagy becsben tartják, nemcsak gyógynövényként használják, hanem a japán mitológiában is szerepet kap, fontos dekorációs elem, míg a nyugati világban sok helyen gyomként tekintenek rá. Igaz, nem a növény tehet róla, hogy meggondolatlanul behurcolták olyan enyhe klímájú területekre, ahol később kivadul, veszélyeztetve a honos fajokat.

A japán szentfa bemutatása

A japán szentfa (Nandina domestica), ez a borbolyafélék (Berberidaceae) családjába tartozó fásszárú, cserje piros, 1 cm átmérőjű terméseivel és különleges leveleivel valószínűleg az egyik legdekoratívabb örökzöld. Őshazájában, Kínában, útmentén, 1000 méter magasságig hegyvidéki erdőben, vízparton terem. A 16. században került át Japánba, ahol szintén meghonosodott a melegebb klímájú szigeteken.

A japán szentfa maximum 1-2,5 méter magas, felálló hajtásrendszerű cserje. Megjelenésében a bambuszra emlékeztet, bár rendszertanilag távol áll a bambuszoktól, innen ered az angolszász mennyei bambusz elnevezése. Kiegyenlített klímán sok helyen kivadult, magvakkal, rizómáiból fejlődő tősarjakkal terjedve gyomosít, például Ausztráliában, az USA-ban (Florida, Texas, Virginia stb.).

Törpe Nandina

Rendkívül színes növény, új hajtásai rózsaszínek, a fényes zöld levelek fiatalon és ősszel bíbor majd télen vörös színt öltenek, ami rendkívül mutatóssá, kívánatossá teszi, különösen a téli időszakban. Júniustól szeptemberig nyíló fehér bugában álló virágaiból késő őszre fejlődnek ki piros termései, amelyek télen is fenn maradnak a növényen. A bogyós hajtásokat karácsonyi, újévi dekorációban használják.

A japán szentfa nagy tisztességnek örvend őshazájában

Gyakori szereplő a kínai, japán festményeken.  A japánkertek elmaradhatatlan növénye. A japánok úgy tartják, hogy ház közelébe ültetve védelmezi a házat és lakóit, szerencsenövénynek tartják, ezt jól szimbolizálja a neve is: nanten, amely azt jelent, hogy a dolgok jobbra fordulnak. Levágott hajtásait a hagyományos ikebana dekorációkban használják, illetve a japán újévi dekorációnak (kadomatsu) is része. A bejárati ajtó mellé,kétoldalt elhelyezve az újévi kadomatsut (fenyőfel és mabusszal kombinált dekoráció) nem csak szerencsét hoz, hanem ideiglenes otthont ad az isteneknek, egészen addig, amíg az újévi dekorációt el nem égetik.

Kadomatsu. Fotó: Mitsu-chan

Az Edo-korban, amikor Japán a Tokugava-sógunátus és az ország háromszáz daimjójának uralma alatt állt, mintegy 200 kertészeti változatát nemesítették ki, amiket legalább olyan becsben tartottak, mint a hollandok a tulipánhagymákat, mára mégis elveszett a fajták többsége.

A japán szentfa a kínai gyógyászatban fontos növény

A gyökér és a szár főzetét, a termés forrázatát az ázsiai népgyógyászat alkalmazza gyomornyugtató, köhögés csillapító, lázcsillapító, fájdalomcsökkentő hatásának köszönhetően. Ma is előszeretettel használják asztma kezelésére. Ne kísérletezz vele, házi alkalmazása tilos!  A termés hidrocianin és nandenin tartalma miatt mérgező. A madarak vegyes táplálkozásuknak köszönhetően nem mérgeződnek meg, bár erre is volt már példa az USA-ban, amikor is a madarak valószínűleg egyetlen táplálékként fogyasztották a terméseket. Érdekességként említjük, hogy az uborka mozaik vírus hordozója. (https://doi.org/10.1094/PDIS-02-15-0185-PDN)

A japán szent fa kertészeti értéke

Ahogy már említettük légies megjelenése, lombszíne, piros bogyói adják díszértékét. Sok kompakt, törpe kerti változata ismert, olyan genetikai állománnyal rendelkező változatokat is sikerült előállítani, amelyek nem  teremnek. Igaz így nem lehet találkozni a piros bogyókkal, viszont elejét lehet venni a mérgezéseknek, egyúttal a gyors terjedésnek. Ilyen például a ’Firepower’, amely, ha lehet még tarkább az alapfajnál, lombja nyáron citromsárga, ősszel vörös. Sokszor úgy szabadulnak meg a termésektől, hogy metszéssel a virágzás után formára alakítják, illetve az elnyílt virágokat levágják, így a nem tud a növény termést hozni. Azonban, ha nincs túl kíváncsi gyermek vagy  házikedvenc a környéken, akik meggondolatlanul belekóstolnának, nyugodtan ültetheted a kertedbe, ha feltételek adottak hozzá.

A világ sok táján nem kívánatos betolakodóként tekintenek rá, bár nem önszántából került sehová, az emberek hozták magukkal, éppen szépségének köszönhetően. Nálunk nem tud invazívvá válni, nem ideális számára a hazai klíma. A világos, de hűvös klímát kedveli, ugyanakkor fagyérzékeny, mészkerülő. Miután a hazai talajok zöme meszes, nehéz számára megfelelő helyet találni, nem is érdemes, addig beszerezni, amíg nem győződsz meg róla, hogy ki tudod elégíteni az igényeit. Mérsékelten fagytűrő, városi klímán, védett fekvésben, átvészelheti a telet, ha nincs extrém hideg időjárás. Erős téli hidegben levelei részben vagy egészben lehullanak, de a növény tavasszal újra hajt. Jó hír, hogy dézsában is nevelhető, amelybe igényeinek megfelelő, szerves anyagban gazdag talajt tölthetsz, és megfelelően benapozott helyre, télen védett helyre állíthatod az edényt.

Jól mutat szegélyként, sziklakertben, csoportba ültetve, dézsában. Remekül mutat örökzöldek Zöld törpe kúszó boróka (Juniperus procumbens Nana), kaliforniai gyantásciprus (Calocedrus decurrens),  Havasi törpefenyő (Pinus mugo pumilio), kolorádói jegenyefenyő (Abies concolor) vagy Leyland-cipru (Cupressocyparis leylandii) előterében. Jól társítható az alábbi cserjékkel: bukszus (Buxus sempervirens), lila akác (Wisteria sinensis) és borbolyával (Berberis sp.).

Cikk ajánlat: Ismerkedjünk meg néhány szerencsenövénnyel!; A kínai holdújév növényei