Hársfa gyógyhatásai

Tavasz végén, nyár elején virágzik az orvosi hárs. Legismertebb virágának forrázással készített gyógyteája, amelynek fogyasztása megfázás, meghűlés, légúti panaszok esetén ajánlott. Hársfavirágot a nyílás kezdetén kell gyűjteni. Erről a következő cikkünkben olvashat bővebben. Most ismerkedjünk meg a hársfával és gyógyhatásaival.

Hársfa bemutatása

A hárs vagy hársfa (Tilia) nemzetség a hársfafélék családjába (Tiliaceae) tartozik. Az ókori iratok még nem tesznek említést gyógyhatásairól. Az Írországtól Nyugat-Szibériáig terjedő kislevelű hárs, és a hozzá kötődő szimbólumok azonban a görög és a római kultúra, a közép-európai germán és szláv népek, valamint a magyarság kultúrtörténetének részét képezik. A 15. században a hársfát csak díszítő értékéért ültették, 16-17. sz.-i okleveleink gyakran emlegetik a vízvonó, rudaló hárskötelet, a hárshéjból font széket, nyoszolyát. A mindenkit elvarázsoló hársfavirág balzsamos illatát az illóolajában található farnezol nevű terpénnek köszönheti. A hársfát ma mégis leginkább virágzatának gyógyhatása révén ismerjük.

A világon előforduló 30 Tilia fajból hat található Európában. A hársfajok közül a kislevelű hárs (Tilia cordata Mill) a hársaknak több, mint 95%-át ez a fafaj teszi ki. Kertekbe, parkokba, útsorfaként ültetik. A nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos Scop.) alig több, mint 100 hektárral van jelen, míg a szubmediterrán ezüst hárs (Tilia tomentosa) csak nyomokban fordul elő természetes környezetben. Miután az utóbbi a városi környezet jól bírja, szárazságtűrő, kártevőkkel szemben ellenálló, parkokba és sorfának is ültetik. Sok magyar nemesítésű fajtája van!

Mondák és hiedelmek a hársfa körül

A hársfát nemcsak gyógyhatása miatt becsülik, hanem a néphitben betöltött különleges szerepe miatt is. A szláv néphagyományban a hárs a béke, a védelem és az igazság fája volt. Úgy tartották, hogy aki üldözés elől menekül, és egy hársfához bújik, az oltalmat nyer – a fa szent, és nem lehet ártani annak, aki alá húzódik. Ennek megfelelően ítélkezések, falugyűlések is gyakran hársfák alatt zajlottak le.

A germán mitológiában a hárs Freya istennő fája, a szerelem, szépség és termékenység szimbóluma. Az ilyen hagyományok hatására a hársfát sok helyen női faként tisztelték: gyengéd, védelmező és megbékítő erőnek tulajdonították.

A magyar néphitben a hársfa nyugtató, tisztító, fájdalomcsillapító ereje mellett az is elterjedt volt, hogy a hárs alatt alvó ember „megszabadul a rossz gondolatoktól”. Ezért is ültettek gyakran hársfát templomok, iskolák vagy házak mellé – nemcsak árnyékot ad, hanem lelki oltalmat is.

 A hársfa gyógyhatásai

Bár a hárs leginkább virágzatáról ismert, érdemes tudni, hogy kérge és fája is gyógyhatású. A fa belső része, az úgynevezett hársléc (Tiliae lignum) régi népi gyógyászati szer: gyulladáscsökkentő, vérnyomáscsökkentő, és máj- vagy epeproblémák esetén is alkalmazzák. Külsőleg cellulitis, reuma és köszvény kezelésére használták. A hárs fájából készült faszenet (Carbo tiliae) pedig emésztési zavarok, puffadás, gyomorbántalmak enyhítésére használták, hasonlóan az orvosi szénhez. Bár ma már ritkábban találkozni ezekkel az alkalmazásokkal, a hárs kérge és fája is része a növény teljes gyógyító spektrumának.

A hársfa levele kevésbé ismert, mégis érdemes odafigyelni rá, mert enyhe izzasztó hatással rendelkezik, és hagyományosan a megfázásos tünetek kiegészítő kezelésében alkalmazták. A fiatal, friss leveleket régen salátákba, gyógyteakeverékekbe is tették, sőt néhol külsőleges borogatásként használták láz vagy gyulladás csillapítására. Bár a virág sokkal intenzívebb hatóanyag-tartalommal bír, a levél is hozzájárul a hárs jótékony hatásaihoz – különösen akkor, ha a természetes, kíméletes gyógymódokat részesítjük előnyben.

A hársfa termése ugyan nem gyógyhatásáról, hanem Termésének olajáról ismert, amely az olívaolajhoz hasonló összetételű, különlegességnek számít. A hársfa termése apró, gömbölyded makktermés, amely gyakran a virágzás után még hónapokig a fán marad. Bár gyógyászati célra ritkábban használják, érdekesség, hogy mintegy 60%-ban zsíros olajat tartalmaz, melynek összetétele hasonló az olívaolajéhoz. Egyes források szerint értékes táplálkozási kiegészítőként is szóba jöhet.

A hársméz zamatos, jellegzetes ízű, világossárga színű, lassan kristályosodó méz. Gyógyító hatása közismert, megfázás, köhögés, láz esetén az egyik legjobb természetes gyógymód a hársméz fogyasztása kevés citromlével elkeverve. Napi 4-5 teáskanál. A legjobb hársmézet a kislevelű hárs adja. A nagylevelű hárs nektárhozama kisebb, mint a kislevelű hársé, de méze hasonlóan értékes. Az ezüsthársról gyűjtött méznek  ciánglikozid tartama miatt kesernyés ízű, ezért sokan nem kedvelik. A hársak közül ez adja a legnagyobb mézhozamot.

A hársfavirág gyógyászati alkalmazása

A gyógyszerészek orvosi hársnak vagy kőhársnak nevezik a hársfa drogját, amely flavonoidokat (kvercetin, tilirozid), kevés, 0,04-0,08 százaléknyi illóolajat (főleg farnezol), nyálkát, cserzőanyagot, valamint ciánglikozidot tartalmaz. A kis és a nagylevelű hárs virágait a gyógyszeripar is felhasználja. A virág nektárjának illatanyagait zsírsav bomlástermékek, izoprének, monoterpének és fenilpropanoid vegyületek adják.

Tavasz végén, nyár elején kezdődik a hársfavirág szezonja a hazai piacon, a kamillavirág után a második legnagyobb tömegben értékesített drog a hársfavirág. Ugyanis a hársfák virágzata igen komoly gyógyhatással rendelkezik. Pontosítva, csak a kis és nagylevelű hárs (Tilia cordata és Tilia platyphyllos) kinyílt, sárgászöld, egészséges murvalevelű, megszárított, bogernyőben nyíló virágzatai a megfelelőek (Tiliae flos cum bracteis). Szedésre akkor alkalmas a virágzat, amikor a hárs középső virága kinyílt, még egyszerűbben, ha a virágok kétharmada kinyílt, a többi pedig feslik. A gyűjtésről, felhasználásról következő cikkünkben olvashatsz!

Hársfa dezodor

(Forrás: Herbáció népigyógyászati receptmagazin)

Két teáskanál szárított hársvirágot és ugyanennyi szárított repkénylevelet, 80 ml vízzel leforrázunk. Miután kihűlt 30 ml 90%-os borszesszel, és 2 csepp méhfű-olajjal jól összekeverjük. A kész dezodort tiszta szórófejes palackba töltjük és lehetőleg hűtőszekrényben tároljuk. A méhfű-olajat más illatos növényi olajjal is helyettesíthetjük, így más illatú dezodort kapunk.

Cikkajánlat: Gyűjtsünk hársfavirágot és igyuk meg!

Forrás: Rácz Gábor, Rácz-Kotilla Erzsébet, Laza Aristide: Gyógynövényismeret; Rápóti és Romváry : Gyógyító növények